Szülés után nektek mennyire volt erőtök a párotokhoz, látogatókhoz?
A kórház, ahol eredetileg terveztem a szülést, ugyan bababarát, de nem kifejezetten látogató-barát. Napi 2 óra a látogatási idő, a szobákba nem mehet be senki idegen (ezt mondjuk támogatom), viszont a babát nem lehet kivinni a folyosóra, előtérbe, ahol találkozhatsz a látogatókkal, szóval erre alkalmas külön szoba hiányában az apuka a szülés után három napig konkrétan csak ablakon keresztül láthatja a gyerekét, és engem is csak napi két órára, akinek pedig erre az időre másra kell bíznom a babát.
Mi amióta ismerjük egymást, non-stop össze vagyunk nőve, ami lehet, hogy sokaknak sok, de nekünk ez a normális, és számomra olyan bizarr, hogy életünk minden kis apró pillanatában együtt vagyunk, aztán pont akkor kell külön lennünk, amikor az első közös gyerekünk megszületik. Nem természetes érzés egyáltalán. Tudom, hogy ez egy kórház, nem hotel, de számomra ez mégis olyan furcsa.
Őrlődök most magamban, mert amúgy ez a kórház szakmailag nagyon jó, és mindenki csupa jókat mond róla, az orvosokról, ápolókról, csecsemős nővérekről, mindenkiről, egyedül emiatt problémázok, hogy milyen dolog már, hogy életünk legkülönlegesebb napjaiban nem vagyunk együtt.
Ti ezt mennyire éreznétek gondnak? Miután megszületett a baba, lett volna igényetek alapvetően együtt lenni a párotokkal, látogatókat fogadni, akármi? Most tegyük fel, problémamentes a szülés/lábadozás és eleve olyan a személyiségetek, hogy nagyon ragaszkodóak vagytok családhoz, párhoz, mindenkihez, aki közel áll hozzátok.
De jó is lett volna ha csak 3-4 napra lettünk volna elválasztva. Eleve két hétig bent feküdtem mert, baj volt. Végül koraszültem és még újabb 3 hétig bent voltunk. Nekem akarom sajnáltatni magam. Végül minden jól alakult, csak hátha segít neked egy másik szemszög. Hogy ehhez képest 3 nap, igazán nem a vilag.
Fáradt leszel, és örülsz majd ha tudsz kicsit aludni. Magadat is próbálod rendezni, ha végül császárra kerül a sor akkor még nehezebb a regenerálódás. De mindenképp küzdelemes az eleje. A szoptatással, hogy sikerüljön WC-re menned stb stb. Hidd el, elrepül az a 3 nap.
De ha ennyire aggódsz akkor keress másik kórházat. Mondjuk ha mostanában lesz a nagy nap, akkor kb esélyed sincs hiszen az influenza járvány miatt mindenhol látogatási tilalom van.
Szültem ilyen és olyan kórházban is.
Sokkal jobb volt, mikor a látogatók nem járkáltak kedvükre ki be, ugyanis a szobatarshoz is jöttek, nem egyszer akkor amikor én aludtam volna a topisan fáradtan... Vagy épp szoptattam volna...
6 hete szültem olyan helyen ahol csak üvegajton keresztül láthatja a babát, bejott beszélgettünk kicsit, hozta amire szükségem volt, majd hazament. Telefonon ettől függetlenül sokat beszéltünk, de nekem jobb volt így hogy nem jöhetett be akárki...
Nekem is nagyon rossz volt. Egyik nap nem engedtek haza a reggeli ctg után rossz szívhang miatt, másnap indították a szülést. Még sosem voltam kórházban, még jó lett volna egy utolsó éjszakát kettesben tölteni, (és különben is, várt rám otthon még egy adag szennyes!!!), szóval én is sírtam, pedig ott maradt velem egy órát a férjem. Aztán beszéltem a szüleimmel, a telefonban is sikerült elsírnom magam, végül meglepetésképp meglátogattak. Újabb sírás :'D
Amikor megvolt a gyerek, és épp nem volt bent velem senki, akkor is pityeregtem. Aztán az egyik csecsemős rákérdezett, hogy mi bajom van, azonnal abba is hagytam, nehogy aztán valami terápiára kötelezzenek, és maradnom kelljen még...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!