Szülés után nektek mennyire volt erőtök a párotokhoz, látogatókhoz?
A kórház, ahol eredetileg terveztem a szülést, ugyan bababarát, de nem kifejezetten látogató-barát. Napi 2 óra a látogatási idő, a szobákba nem mehet be senki idegen (ezt mondjuk támogatom), viszont a babát nem lehet kivinni a folyosóra, előtérbe, ahol találkozhatsz a látogatókkal, szóval erre alkalmas külön szoba hiányában az apuka a szülés után három napig konkrétan csak ablakon keresztül láthatja a gyerekét, és engem is csak napi két órára, akinek pedig erre az időre másra kell bíznom a babát.
Mi amióta ismerjük egymást, non-stop össze vagyunk nőve, ami lehet, hogy sokaknak sok, de nekünk ez a normális, és számomra olyan bizarr, hogy életünk minden kis apró pillanatában együtt vagyunk, aztán pont akkor kell külön lennünk, amikor az első közös gyerekünk megszületik. Nem természetes érzés egyáltalán. Tudom, hogy ez egy kórház, nem hotel, de számomra ez mégis olyan furcsa.
Őrlődök most magamban, mert amúgy ez a kórház szakmailag nagyon jó, és mindenki csupa jókat mond róla, az orvosokról, ápolókról, csecsemős nővérekről, mindenkiről, egyedül emiatt problémázok, hogy milyen dolog már, hogy életünk legkülönlegesebb napjaiban nem vagyunk együtt.
Ti ezt mennyire éreznétek gondnak? Miután megszületett a baba, lett volna igényetek alapvetően együtt lenni a párotokkal, látogatókat fogadni, akármi? Most tegyük fel, problémamentes a szülés/lábadozás és eleve olyan a személyiségetek, hogy nagyon ragaszkodóak vagytok családhoz, párhoz, mindenkihez, aki közel áll hozzátok.
válasza:Ez nekem is nehéz lesz.. Látogatókra nincs igényem, de a férjemre nagyon szükségem van, és tudom, hogy őt is nagyon meg fogja viselni ha nem jöhet be hozzám esetleg, vagy csak nagyon kicsit, és a lányát is csak üvegajtón keresztül látja.
Nem tudom hogy lesz..márciusban szülök várhatóan és csak remélni tudjuk, hogy nem lesz látogatási tilalom. Na meg hogy lesz 1 ágyas szoba éppen.
válasza:Nekem is az esett volna jól, ha a férjem végig ott van velem s a babával... mert ugye otthon ott van és segít és együtt örülnénk, együtt találnánk ki, hogyan oldjuk meg a baba körüli teendőket, hiszen egyformán szülők lettünk, erre fel pont az első napokban szét van szakítva a család. Ez nekem is érthetetlen és logikátlan.
Én sem töltöttem még addig olyan hosszú időt távol a páromtól. A többi látogatót nem igényeltem, meg is mondtuk előre, hogy a kórházban és az első pár héten legyenek szívesek nem zavarni minket, de a férjem nagyon hiányzott, nekem ez volt az egyetlen ami miatt sírtam a kórházban. Harmadik-negyedik nap csak ránéztem a gyűrűm helyére az ujjamon, vagy meghallottam a hangját telefonon s csordult ki a könnyem. Nem volt könnyű.
A bababarát azt is kellene jelentse, hogy a babának apukája is van, nem csak anyukája...
Köszönöm a válaszaitokat!
Ebben a kórházban nincs 1 ágyas szoba, szóval kb csak abban reménykedhetnék, hogy nem lesznek szobatársaim, de akkor is csak napi 2 órát lehetne velünk a férjem, ami azért nem egy számottevő mennyiség.
Örülök, hogy megosztottátok a tapasztalataitokat, jöhetnek még, de lehet ez végül elviszi a dolgot egy más kórház irányába mégis csak. Felőlem lehetnek velem bunkók az ápolók meg akár az orvosok is, de azt nem tudom elfogadni, hogy külön legyünk, pont akkor :(
válasza: válasza:Szakmailag megbízom az összes szóba jöhető kórházban. Csak mindenütt van valami, ami miatt problémázok- egyikben bunkók az orvosok, és kb futószalagon császároznak mindenkit, itt viszont egész nap lehet látogatni és van közös tér, ahova a babát ki lehet vinni. A másikban ugye ez, amit leírtam, itt amúgy természetes szülés pártiak és nyitottak alternatív megoldásokra, mint vízben vajúdás, támogatják a szabad pozícióválasztást, ilyesmit. A harmadik meg minden egyben lenne, csak az magánkórház, ott meg bármi gond merül fel szülés közben, visznek államiba mentővel, az meg nem feltétlenül csábító lehetőség, annyi pénzért főleg.
Ezért kérem a tapasztalatokat, ha többen mondjátok, hogy szülés után örültetek, ha létezni tudtatok, és észre se vettétek, amikor letelt a 3 nap, akkor az segít a döntésben. Ha sokan írjátok, mint amit pl a második válaszoló, akkor az egyértelműen eldönti, a lányomnak se lesz jó az, ha közös életünk első napjait szorongva és depressziósan töltöm, mert az apja nem lehet velünk, ami pedig egy könnyen megoldható probléma lehetne jobb helyeken.
válasza: válasza: válasza:Megmondom őszintén, örültem, hogy a szobába, ahol voltunk, nem járkálhatott be mindenki.
Jött, meglátogatott, elbeszélgettünk, elköszöntünk. Baromi rossz volt, de kibirtuk felnőtt emberek módjara, pedig mi is össze vagyunk nőve a kezdetektől. 3 napról volt szó, kibirtam, gyogyultam, ismerkedtem a babámmal. Aztán értem jött és egyutt voltunk, amennyit tudtunk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!