Ti hogyan probalkoznatok meggyozni egy olyan férjét aki nem akar soha gyereket?

#11 meggondolhatja, persze, de akkor ne a másikat hibáztassa, amiért az nem tett így. Vannak, akik ismerik magukat és tudják, hogy ez nem fog változni, egy 43 éves férfi esetében meg aztán főleg nem valószínű, hogy meggondolná magát a kérdésben. A kérdező még valószínűleg nagyon fiatal volt, amikor összejöttek, ezt aláírom, ő még valóban változhatott, de még most is fiatal, még mindig van lehetősége váltani egy olyan férfire, aki vele egy véleményen van a kérdésben. Abban reménykedni, hogy majd meg tudja változtatni a férje véleményét a kérdésről kb olyan, mint az örök Don Juan esetében arra vágyni, hogy majd ő lesz számára az egyetlen és igazi. Vannak dolgok, amik nem változnak, akármeddig rágod a másik fülét, max csak rá fog unni és elhagy ezért. Vagy, oké, kikényszerít belőle egy gyereket (vagy kitrükközi), és akkor gyerekkel együtt fogja ott hagyni. Ez is egy lehetőség, emberek felnőnek így is, de azért ha előre tudni lehet, hogy ez lesz a vége, akkor én a kérdező helyében próbálnék ellene tenni.

A #8-as válaszolónak meg: nyilván aki nem akar gyereket, és önszántából nem vállal, annál ez nem állja meg a helyét, de aki akar, de valamilyen tőle független külső tényező rákényszeríti a gyerektelen életre, az igenis be fog savanyodni és depressziós lesz. Akár egészségügyi probléma, akár nem megfelelő partnerválasztás miatt nem lehet gyereke, igenis vágyni fog rá élete végéig, hiányérzete lesz, és akár a párját, akár saját magát, akár mindkettejüket idővel meggyűlöli a kialakult helyzet miatt. Ha eleve nem akarna, akkor megkönnyebbülne, ha kiderülne egy meddőség vagy valami, gondolom, de ez jelen esetben nem az a helyzet.

Nem mentem volna hozzá. Mi az első randin beszéltünk házasságról, kertesházról, kutyáról, macskáról, tyúkokról, veteményesről és nagycsaládról és arról, h kb mikor mit szeretnénk. Ha bármi komolyabb eltérés lett volna, akkor hagyjuk egymást.

Más kérdés az, hogy mi nagyon sokat vártunk az első gyerkőcre, emiatt sosem hagytam volna el, hiszen ő a társam, a legfontosabb ember az életemben. Az örökbefogadás elindítása előtti hónapban teszteltem először pozitívat. 😊

Sehogy. Mi elváltunk.

Valóban, össze se kellett volna házasodni. Csakhogy nekünk az esküvő után még kb 1 évig meg volt a terv a 2 gyerekről, csak azután találta ki a férjem, hogy igazából ő sosem akar gyereket.

Nem próbáltam meg rábeszélni. Ez nem olyan dolog, amin az ember percenként változtat. A gyermekek számáról lehet kompromisszumot kötni, de hogy az egyik akar a másik nem, az sajnos nem fog működni.

Sehogy...az exem is ilyen normálatlan gondolkodású volt, azt hittem csak idő kell neki, de nem. Ezért (is) már szerencsére az exem. Aki nem akar, azt nem tudod meggyőzni... vagy elfogadod, vagy továbblépsz, sajnos.

29N