Miért nem fekszik le velem a barátnőm?

Nálunk ugyanez volt.

(Én vagyok a nő.)

A mi időszakunk kb 1 évig tartott. Rengeteget veszekedtünk emiatt. Egyszerűen nem kívántam a testi kontaktust, hogy belém hatoljon. Semmi.. Nem voltam depressziós, tartalmasan teltek a napok, Mentünk ide oda, boldogan éltünk, tettünk vettünk, a fiúnk is szépen aludt, nem kellett éjszakázni sem miatta. Utólag belegondolva az lehetett, hogy megterhelt a szülés és a testem igénybevétele. Egyszerűen nem tudtam magamhoz se nyúlni, mert tudni sem akartam arról, hogy mi lehet odalent. Pedig 2 hét után már nyoma sem volt semminek... Majdnem 1 évig tampont se akartam használni.

Amint a fiúnk nagyobb lett, magunkra is több idő jutott, tudtunk randizni menni meg ilyenek, azzal az idővel kezdtem visszatérni magamhoz. Jé, hogy én feleség vagyok és szeret a férjem? Hogy egy dekoratív nő vagyok? Wow. Egyszerűen csak idő kellett. És egy baromi türelmes és kitartó férj..... Nagy elismerés neki is. Sokszor hitte hogy ez végleges. De jól működünk együtt és tudta hogy van remény még. Általában szerintem itt buknak el sokan. Mert annyira a tűréshatár széléig jutnak ilyen helyzetben az emberek, hogy egyszerűbb feladni. Pedig KÖZÖS munkával sikerülhet visszahozni a házas életet.

Húha... Úgy látom itt sajnos nem csak a szülés meg a test megváltozása, stb lesz az intimitás hiányának az okozója.

Mivel az ágyban is fél méter van köztetek és egy filmet sem néztek meg közösen, így sajnos azt kell mondanom, hogy a párod elhidegült tőled. :( Nem kellesz már neki. :(

Igen, itt nem csak a szex hiánya a probléma. Én se kívánom a szexet. Viszont a férjemet igen, tudom ez hülyén hangzik, csak ez még nem generál szexuális vágyat. Imádok hozzábújni meg minden, csak a szex nem izgat. Ő ezt megérti. Én mindenképp fontosnak tartom, hogy ezen majd együtt dolgozzunk, ha kell szexuálpszichológushoz is elmenni.

Ha az intimitásnak (nem s szexnek) a fontosságát a párod nem érzi, ott valami nagy gebasz van. Ha ő ezt nem veszi észre a te jelzéseid nyomán se, akkor nem együtt fogjátok megélni a kissrác érettségijét, de lehet hogy már a sulikezdést se...

Amúgy hormonálisan ez részben indokolható, a nők úgy vannak evolúciósan programozva, hogy ne legyenek túl hamar újra terhesek.

A nemszexuális intimitást pedig a baba ilyenkor részben kielégíti.

Vsz rá figyel az anya, ő tölti ki a mindennapjait. A gyereket milyen gyakran veszed át tőle mert az a legnagyobb teher és a legsúlyosabb béklyó, ahhoz képest a porszívó vagy wc suvickolás egy nyaralas. Nálunk is folyton a házimunkáért megy a verseny, hiába kérem a párom, hogy én boldogan csinálok bármi munkát csak a gyereket vegye át. Nyilván neki is bármi pihentetőbb.

A férjemnél ugyanez történt az exfeleségével. Ott lett még egy gyerek négy év után. Volt olyan év(!) mikor a férjem a padlón aludt az ágyuk mellett, az exe meg a gyerekekkel egy ágyban. Majd a nagy kegyeskedett kiköltözni a gyerekszobába, de egyedül nem volt hajlandó aludni. Így a gyerek az emeletes ágy tetején, apa alul. Intimitás nulla volt. A gyerekek dolgain kívül és a napi logisztikán kívül semmi másról nem beszélgettek. Mint két idegen, akik véletlenül egy lakásban élnek és jah, van két gyerekük. Voltak gyenge próbálkozások, hogy rendbe hozzák ezt, de minimálisan sem sikerült javítani a helyzeten. A férjem sem akarta talán eléggé vagy mivel olyan a természete, hogy türelmes, megértő, simulékony, ezért inkább nem erőltette. A nő meg nem is próbálkozott igazán, mert utóbb kiderült, hogy jóideig volt valakije. Az intimitást és egyebeket már máshol kereste régóta.

A válás oka végül az lett, hogy ez kiderült.