Előreláthatólag júniusban fogok szülni. Nem félek, csak kíváncsi vagyok, egyik-másik fajta szülés mennyire fog fájni?

Nekem indított szülésem volt... 2x kaptam méhszájérlelőt... Egyszer este majd másnap reggel... Délben burkott repesztettek és tömték belém az oxitocint... 4 órát vajjúdtam majd 15 perc alatt kint volt a kicsi... Hát nem mondom h kellemes érzés volt de túl éltem...

Annyi volt szívás h mivel oxival szültem így egyből brutál erős fájásaim voltak... De cserébe 4 óra alatt végeztem is... 😀

Az enyém egyre erősödő derékfájásokkal kezdődött, majd ugyanabban a vonalban fájt körben minden a végére. Épphogy beértünk a kórházba, az utolsó NST-nél azt hittem meghalok, iszonyatosan fájt a derekam és az alhasam, alig bírtam magammal a vizsgálatokkor.

Irigylem azokat akiknek a kitolás megváltás volt, nekem az is fájt, borzasztó feszítő, égő fájdalmat éreztem, semmihez sem hasonlítható, mintha szakítottak volna szét odalent.

Utána hihetetlen büszke voltam, hogy megcsináltam, mindenféle fájdalomcsillapító nélkül! :)

A varrás sem volt egy leányálom..

De mi nők hősök vagyunk! ;)

Én is nagyon izgultam szülés előtt. Mindent elolvastam, mindenkit meghallgattam. Az ismerősök kendőzetlenül arról beszéltek, hogy ez micsoda szörnyű fájdalom lesz...

Be voltam ijedve rendesen.

Aztán eljött az idő és éjfél körül bementünk a kórházba, reggel 1/2 7-kor megszületett a kislányom. A fájdalmak nem voltak elviselhetetlenek, inkább erősebb menstruációs görcsökhöz hasonlítanám. Gátmetszés volt, nem is elleztem, mert jobbnak ítéltem, mint szakadni... Gyorsabban gyógyul és tudtam ülni is, az sem borzasztó! Magát a gátmetszést nem is éreztem, fájáskor érzéstelenítették!

Arról nem beszélve, hogy tudod, hogy miért csinálod és amint a karodban tarthatod a kisbabádat, minden más elhalványul! Ügyesen megalkotta ezt a természet.

Amúgy, ha annyira elviselhetetlen lenne a szülés, mindenkinek max egy gyereke lenne!

Jó készülődést, boldog babás időszakot kívánok!

Nekem is indított szülésem volt, mint a #11-esnek, csak nekem sikertelen, így császár lett. Kedd este kezdtük, csütörtök reggel 9-kor lett meg a lányom. Anno azért imádkoztam, hogy nehogy császár legyen, de nagyon hálás vagyok, hogy igy alakult. A mellettem vajudó teljesen szétszakadt a szülésben. Persze ez sem általános. A császárban szerintem a kiszolgáltatottság a legkellemetlenebb, már magában a műtétben. Utána igen, szörnyű a felépülés, de persze ez is kinek hogy. Ahol én szültem, ott pl.: mely puha ágyba fektettek, a gyerekkel, aki tőled 2 méterre van egy külön ágyban, kínlódj egyedül, nincs fogás az ágyon, kapaszkodó, közben vérzel, izgulsz, hogy felszakítod a sebed, nem tudod mit kezdj egyedül a gyerekkel,stb. Nekem ilyen élményeim vannak. De nekem is nagy sokk volt a szüles előtt/után látott/hallott más anyukák/szülő nők állapota, fájdalma.

Én sosem csinálnám újra, semmi pénzért.