Holnaputánra vagyok kiírva, de semmi jele hogy jönni akarna a babó. Már nagyon türelmetlen vagyok, és egyre jobban félek a szüléstől. Bennetek milyen érzések voltak az utolsó napokban?

Én 1 héttel túlhordtam a babámat és még a méhszájam sem nyílt ki, ráadásul 4 kiló fölött volt a baby. Gondolhatod mit éreztem, minden nap kontroll, mentem a kórházba a hatalmas pocakommal, már járni is alig bírtam. És minde4n nap imátkoztam, hogy végre azt ondja a doki, hogy na végrekinyílt a méhszáj és közel az idő. Tőlem is mindenki kérdezgetett. Naponta kb ezerszer csörgött a telefonom, és minen szomszéd engem mustrált. Két három nappal szülés előtt teljesen kiborultam, a lábamat sem dugtam ki a házból és csak bőgtem. Végül programozott császárral lett meg a manó. Nagy megkönnyebülés volt.

Sok sikert és ne aggód! Na mondom én. :))

Én 2 hetet vittem rá, az utolsó héten már nem mertem az utcára menni, mert mindenki azt kérdezte: "Te még nem szültél meg?" Hát miért úgy néz ki?

Kétnaponta NST, amnio, már totál megszoktam, hogy a lában között matatnak! Na jó, viccet félre téve.

Minden vizsgálat után sírva mentem ki, mert azt mondta a doki, hogy semmi változás, nem lesz még babó mostanában. Nem tudták az emberek mi bajom.

Teljesen türelmetlen voltam, mert a "kedves" ismerőseim belém beszélték jó előre, hogy biztos előbb meg fogsz szülni, mert hatalmas a pocakod, meg lent van stb stb...erre 2 hét plusz!! Amúgy a vége az lett, hogy megindították, de nem tágultam és megcsászároztak.

Szóval csak kitartás, fel a fejjel és sok türelem!

Négy nappal hordtam túl a babát, s én is tiszta "dilinyós" voltam, mert elterveztem, hogy hamarabb fogok szülni. Ijesztgettek, hogy nagy lesz a baba, meg nehéz szülés lesz, ezért képzeltem úgy, hogy meghatározhatom a gyerekem érkezésének idejét..Persze az én kincsem erre fityiszt mutatott. Két naponta NST, állandóvizsgálat... Nem volt könnyű, szerettem volta túl lenni rajta, én is nagyon féltem a fájdalomtól. Aztán egyik szombat délelőtt is megvizsgált a doki, már 1ujjnyi voltam. Repdestem az örömtől, de ő nem bíztatott a gyors tágulással. Mégis este elment a nyákdugó, s másnap reggel 6:10-re meglett a kis Matyink.

Utólag elmondhatom,nem érdemes félni a szüléstől,mindenki átesik rajta, ki lehet bírni. Persze nem könnyű,sőt. De hihetetlen érzés, mikor túl vagy rajta, s a kezedben tartod a gyermekedet.

Mikor a kórházba mentünk szülni, már nem is gondoltam arra,hogy fog fájni, csak az járt az eszembe:VÉGRE.

Egyébként 4000grammal és 61cm-rel született természetes úton 5 hónapja.