Szerintetek mennyire igaz az a megállapításom, hogy amikor egy kismama megszüli a gyerekét, egyben ő az aki halálra is ítéli?

Nem igaz ez a megállapítás. Vagyis nem minden esetben.

Mondjuk ha valami rendes helyre születik, ahol van még halálbüntetés, akkor ugye a bíró ítéli halálra.

De előfordulhatnak más okok is, az szüleitől független személy közbenjárásával hamarabb meghal, mint egyébként természetesen.

"Születéssel együtt jár a halál.

Nem te ítélted halálra, hanem a természet."

Egy ilyen választ 100% hasznosnak minősítettél, pedig hazugság, valótlan mindkét mondata.

A Teremtő éppen azért küldte el a fiát, Jézust, hogy az emberek számára nyilvánvalóvá tegye az örök életet, a halhatatlanságot. Már a Bibliai kultúrában szabályozta Isten az ember halálhoz való viszonyát, mert ha belépnek a halál jelenlétébe, az megérinti a testüket, ez az élmény romlást és bomlást indít el bennük. Nem jó a halállal játszani, mert az nagyobb hatalom az embernél. S minél többet gondol rá az ember, annál nagyobb befolyása lesz rajta. A halál nem része az életnek, hanem azzal szemben álló valóság. Isten azt mondta Mózes által, hogy elénk adta a halált és az életet, és arra ösztönöz, hogy az életet válasszuk.

Ezen ne stesszeld magad.

Éva anyánk már elintézte.

Csak szeresd és tegyél meg mindent érte ami emberileg kell.

Ez esetben többet számít az, hogy mennyire lelketlenség egy ilyen kijelentés!

A filozófiának akkor van értelme, ha van célja, ebben a gondolatban pedig én nem látok konstruktív célt.

Szóval ne azt mérlegeld, hogy igaz-e, hanem hogy helyes-e!

Hát szerintem a kérdező valamiért gondolt erre.

Ő látja ilyennek egy anyát, vagy önmagáról gondolja ezt anyaként.

Ha egy anyukáról gondolja ezt, illetve magáról az anyáról, amögött valamilyen harag lehet amiatt, hogy sajnos bizony az élet vége a halál. És ezt nehezen fogadja el. Nem látja valamiért azt, hogy az anya elsősorban egy lehetőségekkel teli életet ajándékoz gyermekének. Amiben sok szépség lehet. Virágillat, édes ízek, fények, színek, barátságok, nevetések, ünnepek, szerelmek, melegség , élmények, siker...

És ha önmagáról gondolja anyaként, bűntudat lehet mögötte szerintem. Alapja ugyanez, hogy tudni kell, elsősorban jót teszünk az élet adásával és nem rosszat.

Vagy életbeli nehézség miatt gondol ilyesmire.