Rossz vagyok attól, mert nem vágyom a természetes szülésre?

A szakma szabálya, hogy alapból a szülés természetes szülés. Vannak esetek, amikor császár kell, de ez nem egyenlő értékű B opció, hanem um "második terv".

Tehát ha az orvos a szakmája előírásaihoz hű, akkor nem.

Más kérdés, hogy pénzért fogsz ilyen orvost találni. Illetve sok esetben könnyebb, rövidebb nekik is egy programcsászár, mint egy hosszú vajúdás, kitolás.

Szóval fogsz ilyen orvost találni.

Én mindkettőtől félek. Az első császár lett, 8 óra vajúdás után el se indult a baba, nem tágultam semmit, a szívhang viszont esegetett.

Minden órás vagyok a másodikkal, megvárjuk, hogy elinduljon, de felajánlotta a dokim a programcsászárt. Én meg még most se tudom, melyik lenne a jobb.

Az van, hogy nekem mindegy, a baba legyen egészséges.

Nem vagy rossz.

Szerintem igazán senki sem vágyik magára a szülésre.

Maga a természetes szülés semmit nem indít el bennem sem, mégis küzdök érte.

Bennem maga a műtét sem indít el semmit, de a vágás és sebgyógyulások nagyon..

Brrr...

Van egy hüvelyi szüléssel világrajött picim, úton a 2. Baba.

Tudom, hogy császárral utána sokkal nehezebb dolgom lenne, főleg, hogy az 5 napot leszámítva egyedül leszek velük reggeltől estig.

A 21. Században is komoly nagy hasi műtét a császár, nagyon nem veszélytelen, (barátnőt 2 hétre rá újra kellett nyitni)

De nyiílván a természetes sem az, de úgy vagyok vele, hogy az evolúció folyamán ki lett ez találva, akkora baj nem lehet a természetessel, ha mégis, opciónak ott a császár.