Mi van, ha valaki egész életében nagyon szeretne kisbabát, de sosem jön össze és most,40 évesen lenne rá lehetősége?

Gyerekem ovis csoportjában van pár idősebb szülő, de a többség fiatal, huszonharminckörüli.

40 évesen egy évet próbálkoznék, ha nem jönne össze egy évig, akkor úgy érezném, hogy a testem már nem képes rá, csak erőltetve.

Mindent megadni a gyereknek.. abban a testvérnélküliség is benne van, de választani kell. Szerintem a testvér hátrány rengeteg szempontból.

Már ki vagy csúszva, de még megbocsáthat a lelkiismereted, ha bevállalod. Aztán reménykedsz, hogy megéled azt az érettségit ép testtel és ép ésszel.

Azok közül, akik megélték a hatvanat?

Van két nyolcvanas nagyszülőm, de ilyen olyan rákban 50esként sokan meghaltak, bőrrák, cukorbetegség, mellrák, gyomorfekély, mélyvénás trombózis.

Vagy együttélnek a bajjal, vagy meghaltak benne, vagy haldokolnak épp leukémiában.

50esek a szüleim, a kollégáik is hullanak sajnos rendesen, vagy lebetegednek, pedig irodista mindkettő.

Apám 56, elkezdett remegni a keze, még nem olyan látványos, de azért látszik.

A volt osztálytársaim, szaktársaim szülei sincsenek jó bőrben, mármint azok, akik még élnek.

Vannak mázlista emberek, mint az egyik nagyszülőm, 70 éve dohányzik, nulla tüdőrák, semmi betegség, a másiknak már nincsenek lábai..