Mi az oka a hosszú ideig (évekig) tartó szoptatásnak?

Én mostanában inkább azt veszem észre, arra néznek furán, aki "csak" kevesebb ideig szoptatott, mert úgy érezte, nem bírja tovább. Én 1 évig szoptattam, 7 hónapos koráig éjszaka is, nagyon kimerültem, vártam a végét. A Kisfiam is így gondolta, szépen elengedte, nem volt semmilyen leszoktatás. Viszont tény, hogy fellélegeztem. Ettől függetlenül nem szeretem kevésbé a Gyermekem, megtaláltuk a módját így is, hogy megnyugodjon az ölelésemben, simogatással, szeretgetéssel.

Nekünk így volt jó.

Én közel másfél éves koráig szoptattam a kisfiam, én vetettem neki véget, mert nekem már sok volt, de ha még bírtam volna, hagytam volna még egy évig simán, mert igazából nem látom problémásnak a dolgot. De egyéves kora után már próbáltam úgy terelgetni, hogy csak alvás előtt, és éjjel kapjon cicit, ha kéri, nappal már eltereltem a figyelmét róla, és be is vált, az utolsó fél évben nem volt már az, hogy akármikor csak úgy megkapta. De mondom, én ezt azért csináltam, mert én ennyit bírtam, és nem azért, mert helyteleníteném a hosszabb szoptatást.

Egyébként szerettem szoptatni, néha még a mai napig eszembe jut (két éve nem szoptatok már), hogy milyen jó volt. Nagyon szerettem a bújást, valahogy ilyenkor azt éreztem, hogy arra a kis időre teljes a szinbiózis kettőnk között. Viszont mégis úgy éreztem, hogy abba kell hagynunk, mert már nagyon sok volt nekem, hogy minden éjjel csak én tudom visszaaltatni, ha felébred. Elaltatni amúgy tudta az apukája is, nem cicin aludt el, de ha éjjel ébredt, akkor csak a cici.