Hogyan befolyásolja/befolyásolta a szoptatás az önképeteket?

Ne szégyelld, tök természetes. Azoknak az agyát kéne helyrevágni akik szerint ez "fuj" kategória. Minden emlős, ahogy mi emberek is, így táplálja a kicsinyét és ez a világ egyik legszebb dolga.

A kisfiamat én 16 hónapos koráig szoptattam, próbáltam mindig nyugis körülmények között, de sose gondoltam undorítónak. Max az zavart, hogy az elején ha lehajoltam mindenhová fröcsögött a tejem, az nem volt egy gusztusos és kellemes érzés, de maga a gyerekem etetése szerintem pozitív és szép dolog. Júliusra várjuk a hugit és őt is amíg lehet, akar szoptatom.

Pozitívan

Azt gindoltam tök természetes a szoptatás.

Utóbb tudtam meg, hogy nem is annyira evidens, higy megy.

Azért tenni kell.

Nem ment egyszerűen az eleje, bár nekem Hálisten nem fájt sosem..

Szóval ikább az elismerő tekintetek, szavak töltenek el örömmel, amikor megtudják, hogy szoptatok... Vagy,hogy még szoptatok.

(10 hós a babám)

Ezek a beszólások engem nem zavarnak..

Nem is érzem annak...

Igaz a lányom nem csak közvetve kóstol a levesekből már 😉

Plusz nem mindig van hely elvonulni, úgyh megszoktam a nyilvános szoptatást is (( DISZKRÉTEN))

Szoptatok. Erotikusnak, mint régen a baba előtt nem érzem magam. Én ezen nem görcsölök, mert ezek az érzések leginkább a szoptatással összefüggő hormonoknak köszönhető. Nagyobbik lányomat miután már nem szoptattam, kb fél év is eltelt mire elkezdtem újra szexisnek érezni magam. DE! Szexis anyukának, nem pedig olyannak mint amilyen előtte voltam. Majd ha nagyobbak lesznek a gyereke, talán az önképem is kezd majd alakulni. Egyelőre most anya vagyok.

Eléggé szemérmesnek tűnsz. Lazábban kellene kezelned a poénokat is. Mindenki látott már cicit :)

#14

De, poénkodnak ezekkel, csak a hátad mögött, mert sértő. Biztos azért hisztis, mert megjött...Nők... stb.

Én még szoptatom a 26 hónapost, eszébe sincs leválni. Azt vettem észre, hogy a férjem baromi büszke arra, hogy "rekorder cicibajnok" a fia. A nagyszülőkben is inkább büszkeség van, hogy anyatejes az unoka, én meg tudom táplálni. Ezt leginkább anyóson venni észre, aki eleinte nem igazán fogadott el.

Ennek ellenére olyan szinten nem ezen kattognak, hogy mindig utólag esik le, hogy ja, én nem iszok bort, vagy nem eszek a babgulyásból. Olyan is szokott lenni, hogy elvonulunk szopizni, és 10 perc után kérdezik, hogy hová tűnt az unoka. Vagyis nem is érdekli őket, hogy mi mit csinálunk, beszélgetnek, elvannak, és nem azon agyalnak, hogy hú, mi zajlik a zárt ajtók mögött.

Van, hogy poénkodnak, hogy hagyjon a fiam enni, kap fasírtos cicit cserébe. De azon is szoktak poénkodni, hogy mikor hívjuk őket, hogy 2 perc és odaérünk, akkor jó, szabaddá teszik az utat a wc-ig, mert tudják, hogy az lesz az első, hogy pisilnem kell. De ettől még nem varja a wc ajtó előtt, hogy sikerült-e.

Barátnőm is szoptat, és mikor ők vannak nálunk, akkor nekem is csak egy olyan adat, hogy szoptat, mint az, hogy a férje laktóz érzékeny. Alkoholmentes sör és laktózmentes tej kávéhoz legyen, biztositok nekik helyet elvonulni, mert igyekszem jó házigazda lenni. De bevallom, nagyobb vendégség során én is elfelejtettem már, hogy hová mentek. Ugyanis nem érdekelt.