Mi a jellemzőbb, hogy a babák elválasztják magukat, vagy nekünk kell inkább?

Az egyik gyerekem másfél évesen választotta el magát, akkor már rég átaludta az éjszakát, megtaláltam ujját. Kb. egy éves korától havi egy alkalmat hagyott el, aztán egyszer az estit sem kérte, aztán másnap se...

A másik 2-3 óránként kelt éjszaka, két évesen én beszéltem le. A szoptatással nem volt úgy elvi bajom, de már mindenem fájt és folyton kaptam, hogy azért nem alszik. Addig bíztam benne, hogy majd ő is magától elhagyja, aztán mindig jött valami betegség a nagynál, aggódtam, hogy ő talán így nem kapja (és nem is), utoljára még megvártunk egy bárányhimlőt (azt elkapta, de nagyon enyhén) és egy költözést... És akkor kapott nagy ágyat, mellé feküdtem és mondtam, hogy ő már nem baba, a tej elfogyott. Igazából olyan büszke volt magára, hogy nagy fiú lett és a bátyjával került egy szobába, hogy nem volt hiszti csak egy kis hüppögés. Egy darabig még mellé feküdve altattam, később elég volt, ha simogattam, aztán már csak a kezét fogtam, aztán már csak mesét olvastam. És azért így is négy éves volt, mire már hajnalban sem járt át hozzánk, hanem átaludta az éjszakát.

Nálam a harmadik gyereknél alakult úgy, hogy nagyon sokáig, 2 év 8 hónapos koráig szopott, én választottam el.

De kb. 2 éves korig nekem ez nagy segítség volt, hogy szopott, most nem részletezem, miért. Utána viszont már nyűg lett, de nagyon. Eleve egy mellből szopott az utolsó egy évben (szerencsére visszarendeződött a mellek alakja), másfelől már csak szórakozott. Rágcsálta, nyúzta, röhögcsélt közben. Akkor azt mondtam, na édes fiam, hagyjuk ezt. Kb. egyszer nyifogott utána, aztán el is választódott úgymond.

Azt akarom ezzel mondani, hogy nem lehet előre megmondani, kinél hogy alakul. Érezni fogod, mikor már mindkettőtöknek nyűg. Persze ne akkor válaszd el, amikor épp fogzik vagy beteg, és ne is legnagyobb nyári melegben, mert ha nem fog elég folyadékot inni, akkor meg attól kapsz majd hülyét.

Hallgass a ösztöneidre nyugodtan, aztán válaszd el.