Hogy oldottátok meg a szoptatast?

Dehogy vártuk meg a 6 hetet! Sétáltunk, levegőztünk, ha bárhol megéhezett, megszoptattam. Mindkét gyerekem az influenzaszezon kellős közepén született, arra vigyáztunk, hogy az első pár hétben ne üljünk a tömött metrón vagy a zsúfolt plázákban. De ennyi. Ha a boltban a sorban állva ébredtek föl, akkor előfordult, hogy már nyöszörögtek, mire kijutottunk, de kibírták. A sírást is kibírták arra a pár másodpercre, nyilván, magamhoz emeltem olyankor, beszélgettem, próbáltam terelni a figyelmét, hogy ne lovalja bele magát nagyon a sírásba. Amint kiértem a boltból, máris kerestem az első padot, ahol megszoptattam. Sohasem csináltam problémát a nyilvános szoptatásból, letakartam magunkat, senkit sem provokáltam, más sem egrecíroztatott minket.

A plázákban pedig elvonultunk a babamamaszobába. Ennyire egyszerű.

Parkokban, játszótéren simán megszoptattam az épp aktuális picimet. Ez pont annyira volt természetes, mint az, hogy ha megéheztem vagy megszomjaztam, csillapítottam az éhségemet, szomjúságomat.

#9

Okmányirodában szokott lenni pelenkázó, plázában és nagyobb üzletekben 100%, hogy van.

Állatkertben, strandon, kiállításon is szokott lenni.

Egy jótanács: mikor odaértek, akkor kérdezd meg, hogy van-e és merre találod. (Első alkalommal). Ne akkor kezdd el keresgélni, mikor már hangol a baba. Te is nyugodtabb leszel, ha tudod, hogy merre indulj.

Az én fiam nyári, most már 3 lesz, de amikor újszülött volt, mi a 3. héten mentünk sétálni. Azt is csak miattam, mert nagyon sokat szédültem és gyenge voltam a szülés után.

Eleinte 5 perc babakocsizás után bealudt, indulás előtt meg úgyis cicizett egyet a biztonság kedvéért. Igény szerint szoptattam, szóval nem voltak úgynevezett etetések, cicizések voltak, annyiszor és annyi ideig, ahányszor, és ameddig kedve volt rajta lenni. Inkább 3 hónapos korától volt jellemző, hogy mikor a séta végén felébredt, akkor tátogott a cici után. Nyáron ez nyilván egyszerű volt, a Margitszigeten, a Szabadság téren, a Szent István parkban, a Városligetben egy padon ciciztettem, a vállamon egy tetrapelussal, és magunk elé toltam a babakocsit felhúzott tetővel. Soha egy rossz szót nem kaptam. Már majdnem egyéves volt, amikor a vidéki rokonokkal a Parlament alagsori múzeumában sétáltunk, ott ébredt fel, beültem egy sarokba és cicizett, amúgy is robbant már a mellem. Abszolút senkit nem zavart.

3,5 hónaposan elmentünk családosan egy zenei kurzusra, ott a kurzus végén ültünk az énekegyüttesemmel meg a kurzust tartó svéd mesterrel a művházban a fotelekben, körben, én szoptattam, semmi nem lászott ki belőlem, beszélgettünk, és ezt mindenki így vette természetesnek.

Egyéves kora előtt pedig ősszel és télen sokat hordoztam, főleg mellkason, így nem voltam olyan messze tőle, szóval ha felébredt, rámhajtotta a fejét és még leskelődött, nem akart azonnal cicit.

Amikor már tudott csippenteni az ujjaival, meg egyedül ülni, akkor pici puha darabos kajákat is adtunk, így amikor már úgy láttuk, akkor lehetett neki babakocsizás és hordozás közben kis falatkákat adni cici helyett.