Frusztráltság, normális?!

Nem hallgatni kell, hanem szólni. Mondd meg, hogy ez neked intim téma, nem az asztalhoz illik, és köszi az aggódást, de ha lesz kérdésed, akkor keresni fogod őket. Addig hanyagolják a témát.

Szülés után, ha kérdésed és kétségeid vannak, akkor inkább online érdezz szakértőt, vagy keress fb csoportot.

Hogy mit hogy fogsz megélni, azt ők nem tudhatják. Sőt ezt senki nem tudhatja előre.

A sikeres szoptatás egxik legfontosabb eleme a támogató közeg, aki a kismamát megerősíti az anyai kompetenciáiban.

Úgy tűnik a leírásodból, hogy a párod családja pont nem az (lesz).

Érdemes meghúznod a határokat, mert ez pici babával sem lesz könnyebb. (Sőt, a szülés után a hormonok játéka is nagyon erős, olyankor az ember még labilisabb idegileg,mibt terhesen...)

Készülj a szoptatásra úgy, ahogy Te jónak látod (az lll.hu oldalt nagyon tudom ajánlani), és kérj segítséget a párodtól,hogy álljon ki melletted a szüleivel kapcsolatban.

Sajnálom. Ez így nem lesz könnyű, mert ez a bunkóság netovábbja. :(

Vószínű, hogy ahhoz, hogx megőrizd a korlátaidat, ahjoz távolságot kell majd venni tőlük. Mert skik most így viselkednek, azok majd a pici születésd után is mindenbe belepofáznak majd. (Adj rá még egy réteg ruhát, hagyd sírni, vedd már fel, ajd neki cumit, ne adj, sárgarèpával etesd stb. stb. és ennek nincs vége.

Valószínűkeg fel kell válalnod a konfliktust, nem csak célozgatni, mert abból nem értenek.

Vagyis: a gyermek táplálása a te dolgod, ne szóljanak bele, ha tanácsra lesz szükséged, majd szólsz.

Normális forgatókönyv szetint besèrtődnek, aztán rájönnek, hogy ezt nem kéne, és helyre jönnek a dolgok.

Viszont a párod hozzáàllàsa kulcsfontosságú, ha ő melléd áll, akkor nyert ügy, ha a szüleivel nem vállal konfliktust és elbsgatellizálja hogy, pl. "ugyan már, ők csak jót akarbak", akkor bukta...

Ilyen primitív "rokonok" mellett nem csoda, hogy frusztrált vagy. Semmi közük hozzá! Ha most nem állítod le őket, később csak rosszabb lesz.

Legközelebb, ha felhozzák a témát, mondd nekik, hogy a nőgyógyászod azt mondta, a tejmennyiség hormonális kérdés (az enyém tényleg mondta), nem azon múlik, ki mit szeretne, a stressz viszont kifejezetten rosszul hat rá, úgyhogy legyenek kedvesek ejteni a témát.

Figyelj, nálunk ugyanez volt, gyakorlatilag megkeserítette anyós a terhességet majd a szülés utáni időszakot a hülye viselkedésével, és én voltam akkora barom hogy nem álltam a sarkamra, csak "utaltam" rá, hogy nem normális a vénasszony. Mondjuk nekünk kicsit durvábbak is voltak, mint amit te írtál, de ez a beszélgetés szintén lejátszódott egy vacsoránál.. maradjunk annyiban, hogy nincs gyógyszer arra, amit ez az öregasszony néha alakít..

A szoptatás első négy hetét végigbőgtem vagy a nyomás miatt, vagy azért mert anyós valamit belepofázott, vagy azért mert már annyit sírtam és stresszeltem hogy nem volt elég tejem. Teljesen kivoltam idegileg, és már a végén attól is robbantam volna legszívesebben hogy valaki levegőt vesz mellettem :D

Alakított rendesen párom családja, és nagyon bánom, hogy emiatt "utáltam" én lenni a terhes a családban, és a gyermekágyi időszak is förtelem volt.

Ne légy olyan hülye mint én, állj a sarkadra és mond meg a magadét!

Nálunk is rend van, mióta kikeltem magamból :D

7-es vagyok, nálunk is jó a viszony, ahogy terhes lettem úgy hülyültek meg ők is..

Próbáld szépen elmondani nekik hogy ez a te dolgod, ne szóljanak bele.

Esetleg párod beszéljen velük.

Ha így viselkednek Veled akkor milyen "jó viszonyról" beszélsz?

Ha mindenre bólogatunk, amit sz ősök mondanak, az nem "jó viszony", az egy egyoldalú megfelelési kényszer irányította valami...

És igen, annyira durvának/hirtelennek kell lenni, hogy megértsék amit mondasz. Ha virágnyelven közlöd, akkor nem fogják venni az adást.