Azok, akik 2-3 vagy annál idősebb gyerkőcöt is szoptatnak, komolyan így szerették volna?

Vannak erre win-win megoldások, pl. pont a hordozás :) Most érted, ha a 3 hónaposodnak éppen olyanja van, hogy üvölt, ha lerakod a kezedből, mert front van, vagy mit tudom én (az enyém spec pont baromi érzékeny volt a frontokra, nagyon nyűgös tudott lenni), akkor már csak nem hagyod ordítani egyedül a kiságyban, mert neked vasalni kell, meg mosogatni. Az megvár, a gyerek meg egyszer kicsi. Én ilyenkor magamra kötöttem, és csinálhattam a dolgomat is. Nemet szerintem onnantól kell mondani, amikor kezdenek már tudatosabbak lenni, piszkálnak dolgokat, amiket nem kéne (konnektor pl.). Ez nagyjából akkor történik, amikor megtanul közlekedni, mert onnantól elér dolgokat, amiket nem kéne neki :) Szóval ilyenekben lehet nemet mondani, de magamat nem tagadtam meg tőle, ha szüksége volt rám. Ha csak simán anyás volt, lóghatott rajtam, ez amúgy fordítva működik, mint sokan gondolják: ha megkapja azt a biztonságérzetet, hogy bármikor lóghat a nyakadban, ha szeretne, nem fog olyan görcsösen kapaszkodni beléd állandóan, mert tudja, hogy mehet, ha akar. Ha viszont nem engeded, sokáig úgy érezheti, ki kell használnia azt, amit kap, meg harcolnia kell érted. Szóval sok gyereknél épp ellentétes a hatás. Nálunk ez bejött, tudja a lányom, hogy bármikor ott vagyok, így simán van, hogy ha játszani vagyunk valahol, elvan a többi gyerekkel, és kb. rám se néz.

Értem, amit mondasz, de szerintem ennek továbbra sincs sok köze a kötődő neveléshez, inkább szimpla akaratgyengeség. Mondjuk az alvással úgy vagyok, hogy rossz alvó a gyerekem, ha nem muszáj, nem keltem fel, de ha kell, akkor természetesen igen. Alapból viszont igyekszem úgy szervezni a dolgokat, hogy alvás előtt vagy után. De aludt már strandsátorban a balatonparton, autóban, a hátamon stb. A leírt példáidat láttam én olyannál, aki nem kötődően nevel (tápszeres, nagyszülőknek gyakran lepasszolt, sosem hordozott, nem együttalvó gyerek), mégis ugyanígy beleesett a kocsiban videózás és hasonló hibákba.

21-es vagyok, alapból egyetértettem ugye a felvetéseddel a szoptatással kapcsolatban. De amiket itt a végén leírtál annak tényleg nem sok köze van a kötődő neveléshez, ez inkább egyfajta konfliktuskerülés, inkább minden legyen úgy ahogy a gyerek akarja, csak ne hisztizzen. Ezeknek a szülőknek inkább nemet mondani, meg szabályokat betartatni kéne megtanulnia. És ebből a szempontból tök mindegy hogy ha ez megvan együtt alszanak-e vagy felébreszti-e a családi program kedvéért. A hosszú szoptatás kicsit más tészt mert arra komolyan rá tud szokni a gyerek, és akkor is hisztizhet érte nyilvánosan, vagy veheti el a figyelmét pl.a játékról ha amúgy más téren megvannak a szabályok az életében.

Még annyi, hogy ritka azért szerintem valaki annyira tankönyvszerűen neveli a gyerekét, hogy eldönti hogy na én most kötődően nevelek, és minden pontot betart amit valaki valahol leírt erről. Nekem pl.a szoptatással kapcsolatban olvastad a véleményem, de hordozni szeretek, nagyon jó dolog szerintem, de babakocsink is van. A babaklubból ismerek olyan anyukát aki 3 éve szoptat, de amúgy semmi más abból amit leírtál, tök normális 😂. A gyereke viszont őt is nyúzza a szopi miatt.

Igen, ezt osztom. Írtam is, hogy 2 évesen végül azért szoktattam le én is, mert elkezdett nyúzni a ciciért állandóan a lányom, és 1-2x megtörtént, hogy nyilvánosan, jó hangosan... na, ez nekem nem fért már bele. Szóval erre tényleg rá tudnak bizonyos gyerekek kattanni annyira, hogy már problémás lesz. De nem mindegyik, olyat is ismerek, aki tökre elvan azzal, hogy otthon, alváshoz, máskor eszébe sem jut.

21-es vagyok, teljesen egyetértek. És visszautalnék még az elsö pár válaszadó hisztijére, hogy lám, kulturáltan is beszélgethet erről a két tábor.