Ti hogyan döntenétek? Sógornőmnek kb 8 hetes a gyereke. Tápszeres baba, nem hasfájós, nem nyűgös, nyugodtan rá lehet hagyni a nagyszülőkre néhány órára. Anyuka is nagyon kiegyensúlyozott, úgy látom ügyesen csinálják az apukával.

Két gyerekem van, az első tápszeres volt három hónapos korától, előtte is vegyesen kapott. A második csak anyatejes volt, igény szerint szoptatott, 6 hónapos koráig kizárólagosan, és 15 hónaposan választottam el. Nekem a kicsivel sokkal könnyebb volt, sosem voltam idegbajos miatta, sőt, nekem hatalmas könnyebbség volt, hogy bárhol, bármikor meg tudom etetni, mehetünk akárhová, nem kell azon izélni, hogy hol melegítek tápszert, van-e nálam elég, hol keverjem be, stb.

Igen, pici korában hasfájós volt, de ez tápszeres babáknál is előfordul ugyanúgy, csak ott a tápszert kell váltogatni, mire meglesz a megfelelő, anyatejesnél meg arra kell rájönni, mit eszik az anya, ami a babát zavarja, már ha ez a probléma egyáltalán, mert sokszor csak nem büfizik eleget, nem jön ki a levegő.

Ráadásul, mivel a nagyot ugye nem igazán tudtam szoptatni, én a kórházból hazaérve minden szopi után fejtem is, úgyhogy tele volt a fagyasztónk bezacskózott, feldátumozott anyatejjel, és hála az égnek a fiam simán elfogadta úgy is, kiolvasztva, üvegből, úgyhogy még azzal sem volt gond, ha valahová nélküle kellett elmennem, mert akár az apja, akár a nagyszülők meg tudták etetni.

Az természetes, hogy "nehezen" indul be a szoptatás, nekem is így volt, a másodiknál is, pedig volt bőven tejem, de amíg a kórházban voltunk, még alig volt, ami teljesen normális. Minél többet van cicin a baba, annál több lesz a tej. Sosem adtam pótlást. Tudom, hogy vannak, akik már eleve tápszerrel indulnak a kórházba, és ha a kétnapos baba sokat sír, akkor adják is neki, mert hát éhes, de én ezt nem akartam, pont azért, mert ha éhes, akkor legyen mellre téve, annál hamarabb lesz tej. Kétnaposan az enyém is már elég határozottan tudtomra adta, hogy éhes, ezért volt, hogy két órán át szopizott (előtejet természetesen), de ezzel semmi baj, az első pár nap/hét erről szól. Harmadik napra beindult a tej, és amikor kért, kapott, sosem korlátoztam benne, sosem néztem az időt.

Ha nincs semmi szervi gond (lenőtt nyelv a babánál például), akkor ennyi elég szokott lenni, és akkor nem kell stresszforrásként megélni a szoptatást. El kell fogadni, hogy az első időkben még tényleg nagyon sokszor fogja kérni a baba, de ezzel termeli a tejet magának. És növekedési ugrásoknál szintén átmenetileg gyakrabban kéri majd, mert megint csak azt lövi be, hogy neki elég legyen a mennyiség. Így, hogy ezekkel tisztában voltam, nekem sokkal de sokkal nyugisabb volt szoptatni, mint az elsőnél állandóan görcsölni rajta, de könnyebb volt a tápszerezésnél is. Pedig ha azt vesszük, plusz munkám is volt benne, mert sokat fejtem, még leadásra is néhány hónapig, de még így is ezerszer könnyebb volt, mint tápszert adni.

A beteges dologra nem tudok mit mondani, nekem egyik gyerekem sem sűrűn beteg, a nagy kétévesen ment bölcsibe, előtte összesen egyszer volt beteg, bölcsiben átlagos mennyiségben, oviban soha. A kicsi most 20 hónapos, eddig három betegségen van túl (egy felsőlégúti pár hónaposan és két fosós-hányós, ami az egész családon végigment), de alapvetően nem beteges, csak nyilván egy közösségbe járó nagytesó mellett a kicsi is több betegségen esik át, mint ott, ahol nincs másik gyerek, aki hazahoz ezt-azt. Szóval immunrendszer szempontjából nem látok igazán különbséget a két gyerekem között, a lakás nem steril, nem mosom a kezüket percenként, nem fertőtlenítek mindent, sőt, semmit, csak a vécét meg a kádat szoktam, semmi mást, szóval nincsenek burokban. Nem tudom, hogy az immunrendszer erőssége örökölhető-e, de én se szoktam sűrűn beteg lenni.

Hogy döntenénk?

Szerintem ez nem szabad választás. A tápszer csak kényszerdöntés lehet.

Ha a kislányom nem születik refluxosnak, nincs izomtónuszavara, ami a száját is érinti és emiatt nem hányta volna állandóan vissza a tejet illetve nem folyatta volna ki a szájából még szoptatás közben is...

Vagy ha ennek ellenére mégis gyarapodott volna, nem pedig stagnált volna hetekig...

Akkor eszem ágában se lett volna tápszerre váltani.

2 évig szoptattam a lányomat (tudatosan, én választottam el végül, mert én nem tudtam elképzelni, hogy oviskorú gyereket szoptassak, de szerettem volna megadni neki a WHO által ajánlott időt). Soha nem voltam a szoptatás miatt idegbeteg, ha fájt a lányom hasa, végiggondoltam, mit ettem, kiikattam, s lőn a csoda, nem fájt neki...

Az az alapvető baj szerintem, hogy sokan rákészülnek egy 3 óránként eszik, amúgy alszik típusú babára, és ha a büdös kölke mer másfél óra után cicit kérni, jön az "éneztnembírom", "jajmármegint", "nincssemminyugalmam", és akkor közli, hogy jaj, tuti nem elég a tejem, tápszer, gyerek megtömve, alszik, kényelem, hurrá. Miközben amúgy a világ legtermészetesebb dolga az első hetekben, hogy a baba sokat akar cicin lógni, mert ezzel ösztönzi a melleket tejtermelésre, ezzel állítja be a mennyiséget. Csak hát kéne anya részéről egy kis türelem és kitartás, ami sokakban nincs. Az én lányom is képes volt egy órát szopizni, vagy akár többet is. Na és? Azért nem jársz dolgozni, azért vagy otthon, hogy a gyereked igényeit elégítsd ki. Szerintem abba még senki nem halt bele, hogy ült egy kényelmes fotelban, karjában a szopizó gyerekkel, és nézte közben a sorozatát (igen, én ilyen megátalkodott szaranya voltam, hogy nem könnyes szemmel bámultam a félig alvó gyereket 1 órán át, hanem megnéztem egy részt a Trónok harcából. őt akkor még nem igen izgatta a külvilág, amikor meg már igen, akkor nem szopott egy órát, és én se sorozatoztam). Sokkal kevesebb lenne az ideges anyuka, meg a végül tápszeres baba, ha kicsit utánajárnának az anyák a témának, és nem feszülnének be, ha nem tartja a gyerek a 3 órát (ami egy tök hülye, régi berögződés amúgy), hanem egyszerűen csak igény szerint szoptatnának. Ha meg nem kapja be a baba jól, nem szívja rendesen, létezik ám szoptatási tanácsadó. Csak ahhoz ugye tényleg akarni kéne szoptatni.

Én is úgy látom, ahogy egy korábbi hozzászóló, hogy a tápszer kényszermegoldás kéne, hogy legyen, nem alternatíva. Nem tartom normálisnak, hogy a kényelmünket a gyerek érdekei elé helyezzük. Különben nem csodaszer az anyatej, az enyém is többször volt taknyos, de nem is csak emiatt célszerű szoptatni. Nekem/nekünk pl. sok pluszt adott az a sok összebújás, bensőséges pillanat. És nem, nem ugyanolyan, amikor cumisüvegből eteted, de ezt nem érti az, aki nem szoptatott szerintem, vagy aki nyűgként élte meg. Engem is nyugodtan lehet lepontozni.