Más is van, aki az egész szoptatást nyűgnek érzi? Csak őszintén.

A nagyobb fiam tápszeres volt, nem indult be a tejem, de sokkal egyszerűbb volt, hogy bármiikor kimozdulhattunk, vittük a kajáját. Sajnos mivel nagyon nagyok a melleim így én nem tudok akérhogy szoptatni, igy szinte be vagyunk zárva a lakásba. Anno a tápszert csak bekevertem, és már adtam is neki, a mennyiség is tökéletesen követhető volt, ma már egészséges 4 éves nagyfiú. Most a kicsi egy hetes, rengeteg tejem van, mégis minden szoptatás egy kínszenvedés. Vagy bealszik és folyamatosan piszkálni kell aminek sírás a vége, vagy éhes, mert az ujjamra teljes erővel rákap, de a cicin egyet szív aztán elengedi és üvölt.... imádom őt, ne értse félre senki, de egyszerűen nem találok semmi jót a szoptatásban.... egyik nap gyönyörűen szopik, másnap szenvedünk. Nem tudom, hogy keltsem e vagy ne, hogy mennyire éhes. Most is éjfélkor evett utoljára pár kortyot. 5elött próbáltam neki enni adni, de csak üvöltött mint akit ölnek, és fél óra után visszaaludt.... előtte eglsz éjjel mellettem volt az ágyban, mert a kiságyba este nem.bírtam lerakni, azonnal felkelt, és sírt. Csak mellettem nyugodott meg....

Még csak egy hetes, de már az idegösszeroppanás szélén érzem néha magam. Mindent megteszek, a kórházban azt mondták jól is csinálom, mégsem megy a dolog simán...:-(:'(