Aki az első babájat nem, de a másodikat tudta szoptatni: mit csináltatok máshogy?

Az elsővel három hónap kínlódás, aztán pótlás.

A másik kettővel rengeteg tej, nagy sulygyarapodás.

Amit másképp csináltam: nem hallgattam az "okos" tanácsokra, csak a megerzeseimre. Igény szerint szoptattam, ha kellett, óránként vagy akár egy óráig. Szoptattam két mellből egy etetés alatt, a bal mellem mindig gyengébb volt.

Mindhárom komplikáció mentes hüvelyi szülés volt.

Akkoriban még az volt a divat, hogy megszületett a baba, gyorsan elvitték, majd három óránként hozták, maradt húsz percet, ha evett, ha nem és már vitték is el. Ez sem tett jót a tejtermelődésnek és az sem, hogy első gyerekesként hallgattam mindenkire: így lett cumisüveg, meg cumi, meg tea és már a második héten tápszer.

Másodiknál már elolvastam egy rakás szakirodalmat, meg cikket és tudatosan rákészültem. Akik az elsőnél ontották a sok jótanácsot, azok ekkor sem kíméltek és nem álltam meg a lábamon, mikor nekiálltak piszkálni, hogy ha nem adok neki teát meg cumisüveget, akkor én csúnya rossz anya vagyok. De nem adtam, túlélte. :)

A harmadiknál is így döntöttem, ott is meg akartam ölni szerencsétlen gyereket azzal, hogy nem adok neki teát.

Á, én nagyon sokat kaptam a kizárólagos szoptatás miatt.

Semmit nem csinálok másként. Az elsőt 4 hónapig "tudtam" szoptatni úgy, hogy már a kórházban is pótlás kellett, de mindig csak a legvégső esetben vettem elő, folyton cicin volt pedig a baba de egyszerűen nem lakott jól :(

A másodikat majdnem 9 hónapja szoptatom, eddig 1 étkezés van kiváltva.

A szülésekben annyi volt más hogy a másodikat a kiìrt napon indìtották.

Én semmit sem csináltam másképp. Első gyerekről 3 éves korban kiderült, hogy enyhe autista. Szülés után nem volt szopóreflexe. Amíg a tejleadó reflex működött, és magától folyt a tejem, addig nyelte. Mikor dolgozni kellett érte, akkor üvöltött. A súlya stagnált, én idegroncs voltam, feladtam. Most 14, és a mai napig! küzdelem minden étkezés mindkettőnknek.

Pedig természetes szülés volt, tejbelövellés is, tejem is volt rengeteg.

Második gyerek sürgősségi császárral született, 3 napig volt inkubátorban, tejbelövellés nem (igazán) volt, elkezdtem kézzel fejni. Gondoltam is, hogy ezt is a fene megette, sose fogom szoptatni.

Ehhez képest elsőre tudta, mit kell tennie. Kevés tejem volt, néha napokig mást se csináltam, csak szoptattam, mert ő meg a kórházban a cumisüveget utálta meg. Attól is, meg a kanáltól is öklendezett. (Egyszer láttam, hogy etetik őket, nem csodálkozok rajta.) A végén 16 hónapos koráig szoptattam.

Mindkét gyerekem császáros.

A fiamat anno elvitték. 24 órás őrzőben egyszer volt velem, nem tudtam mellre tenni, senki sem segített, azt sem tudtam igazán, hogy kell. Mikor kikerültem kórterembe, este volt. Mondták, hogy már nem hozzák ki, mert alszik és egyébként is jobb nekem, ha az első éjszakán én is alszok, amennyit tudok. Én beleegyeztem, mint első babás anyuka.

A hazaengedés napján lövellt be a tej, folyton mellen lett volna. Hazamentünk, jött a védőnő, ordított a gyerek, csak mellen volt el, amint levettem, ordítás. Így cumit kapott. Ezzel azt értem el, hogy éhezett, nem tudott rendesen szopizni, nem volt jó a technika. Én azt hittem, hogy eszik eleget, még fejni is tudtam. Azt hittem hasfájós, mert sokat sírt, de csak éhes volt (ezzel a lányom megszületése után szembesültem). 1 hónapos korára fogyott, még a kórházból hazaengedett súlyából is. Akkor a fagyasztott tejet elkezdtem neki visszaadni (én marha, cumisüvegből), akkor összeszedte magát, rákapott a szopizásra is. De ha mentünk valahova, akkor üvegbe vittem neki lefejt tejet, abból kapta. Kicsit elkapkodtam a hozzátáplálást is, mert hiába volt anyatejes, kíváncsiságból 4,5 hónapos korában megkóstoltattam vele az almalevet, majd az almát és így tovább. Ezzel megint csak azt értem el, hogy 5 hónaposan teljesen elutasította a szopit, még hajnalban félkómás állapotában meg tudtam szoptatni 1szer, meg a még lefagyasztott tejjel húztuk 5,5 hónapos korig az anyatejes táplálást, utána teljesen elutasította, üvegből sem ette meg. Cumizavar, korai hozzátáplálás, kezdők bambasága, 0 segítség, szerintem ezek együtt okozták a szoptatás kudarcát.

A lányom most augusztusban született. Szintén császárral. Az őrzőbe behozták, ott volt 1,5 órát, akkor már tudtam fordulni, mozogni. Végig mellen volt. Attól a perctől, hogy kikerültem kórterembe, a fürdésen kívül nem voltam hajlandó engedni, hogy elvigyék (az első éjszakára itt is el akarták vinni). Nem engedtem neki semmit adni, pedig hozni akarták a tápszert, teát. Amikor csak tudtam, mellre tettem, amikor igényli, most is szopizik, van hogy 1,5 óra után kéri, de van, hogy csak 4 óra múlva. De a lányom mohóbb is, már a kórházban sebesre szívta mindkét mellbimbómat. :) Neki nincs cumija, egyszer sem evett még üvegből, ahol tudom, megszoptatom. Ha lesz elég tejem, akkor fél éves koránál hamarabb nem fogom elkezdeni a hozzátáplálást. Most is van lefagyasztva tej, de remélem nem lesz rá szükség.

Az első és legfontosabb, hogy nem estem kétségbe, hogy nem volt azonnal tejem, mert már tudtam, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, és nem kell már rögtön a második napon tápszerért könyörögni, sőt, tök jól teszik, hogy nem adnak csak úgy. A másik, hogy megtanultam, fixen óra szerint szoptatni baromság, pláne addig, amíg még be se állt a kereslet-kínálat. A kórházban szinte minden ébren töltött percet cicin töltött a kisebbik fiam, így harmadik napra szépen lett is tejem, de rengeteg :) (jó, a nagynál is lett sok egy idő után, de jóval tovább tartott, és hamar el is apadt, pont a háromóránkénti szoptatás miatt)

És a harmadik viszont nem rajtam múlt: a kicsinek nem volt lenőve a nyelve! A nagy eleinte nem tudta jól bekapni a cicit, ezért csak lefejve tudtam adni neki a tejet, meg hát tegyük hozzá, a kórházban nem nagyon mutattak meg semmit, se a helyes technikát, se mást.

És azért azt is hozzá kell tennem, hogy a második gyerekkel az egész szoptatást másként élem meg, mint az elsővel. A nagynál sokkal fiatalabb voltam, bizonytalan, és úgy éreztem, a szoptatás a mintaanyák kiváltsága, akik engem amúgy is lenéznek, és amúgy sem lehetek soha olyan tökéletes, mint azok az asszonyságok, akik a szoptatás előnyeit hangoztatják.

Most viszont olyan természetes az egész a számomra, és nagyon sajnálom, hogy elsőre nem így csináltam.

A nagyot amúgy két hónapig tudtam szoptatni, de szinte a kezdetektől pótlással, a kicsit hat hónapos koráig kizárólag szoptattam, most 8 és fél hónapos, még mindig szopizik, és remélem még kb. egy évig fog is. Amúgy most másodjára olyan sikeres voltam ezzel az egésszel, hogy 4 hónapig még tejleadó is voltam :)