Akik elvetélték az első babát: mit csináltatok aznap, mikor születnie kellett volna? Nekem október 9 lesz az a nap, első baba és nem gyászoltam meg igazán, azóta sem tudom elfelejteni.

Én úgy képzelem, hogy a lélek választja a családot, mi csak tested adunk neki. És a hozzánk kerülő lélek meggondolta magát... Lehet, hülyeség, de nekem így könnyebb. Ha racionálisan gondolkozom, bármennyire is szar a helyzet, még mindig jobb, mint később elveszíteni, amikor pl. már meg is kell szülni, pl. a 20 hét körül, vagy ne adj'Isten egy diagnózis után, élő babáról dönteni, hogy elveteted (megszülöd a 18. héten), mert betegen születne. Esetleg halva. Vagy megtartod mindenképpen, és beteg lesz. Értem én, hogy a beteg gyerek is lehet boldog a maga világában, DE... a szülők normális esetben előbb halnak a gyerekeknél, és akkor mi lesz a beteg gyerekkel? Egy intézetben fog vegetálni még 30-40 évig, vagy egy testvérre bízod, és őt terheled vele (mert én ezt sem tenném, szerintem ehhez nincs jogunk)?

Nehéz dolgok ezek.

Amúgy az enyémet a szülinapom utáni napra jósolták.

Még soká lesz, de nem tudom, mit fogok érezni.