Szerintetek is tulzasba viszi sok anya az igeny szerinti szoptatas temakoret?

Én rettenetesen rá voltam feszülve a szoptatásra. Nem ment, hetekig kínlódtam mindenféle módszerrel, hogy legyen tejem, de nem jött össze, és a babám sem akart cicizni. Teljesen összeomlottam, főleg ezektől a gyökér okoskodásoktól, hogy az anyatejes mennyivel jobban kötődik, mennyivel okosabb, egészségesebb, értelmesebb, stb stb stb. Teljesen úgy fogtam fel, hogy most miattam nem lesz jó a babának, mert nem vagyok képes szoptatni őt.

Pár hónap után rohadtul rájöttem, hogy ez a legnagyobb hülyeség a világon. Cumisüvegből is lehet összebújva, szeretettel etetni. Tápszeres lett, de az égvilágon semmi baja nincs és nem is volt még (kopp kopp). Én alapvetően allergiás vagyok nagyjából még az oxigénre is, ezért különösen féltettem a babát, de már nagylány, és még mindig semmi jele annak, hogy ekcémás /allergiás lenne.

A kötődéssel soha nem volt baj, mindig jó volt a kapcsolat, mert rengeteget foglalkozom vele.

A barátnőim, akik igény szerint reggeltől estig és éjszaka és hajnalban és örökké csak szoptattak, nagyjából a gyerkőc egyéves korára totál kiidegelődtek, hogy a gyerek csak cicizne egész nap, egyébként oda sem megy, csak ha szopizni támad kedve, és nyilvánosan tépkedi le anya pólóját, és felháborodik, ha nem kap a szájába azonnal cickót.

Nyilván ez egy szélsőséges példa volt, de szerintem túlzásba tudják vinni. Biztos, hogy jó az iszsz, de egy bizonyos pontig. Nem tudom, mivel nem szoptattam, én nem akarok sem ítélkezni, sem okoskodni, de valahol biztos kell lennie egy olyan pontnak, hogy oké, hogy kap anyatejet, de nem akármikor, mikor kedve szottyan, aztán balhézik, ha nem kaphat...

Két végletet mosol össze.

Amíg be nem áll a tejmennyiség, minden nyikkra mellre KELL tenned, ha nem akarsz kiegészítést adni.

Ha ezt meg se próbálod, esélyed sincs, hogy a tápszert elhagyd.

Persze így is előfordul, hogy nem jön össze, de ha meg se próbálod, biztos oda jutsz, hogy előbb-utóbb tápszeres lesz.

Az már egészen más dolog, hogyha már nem a mennyiségért küzdesz, érdemes nem mindig a mellet bevetni (ami analóg azzal, hogy nem mindig a játszócumival befogni a száját), hanem megtalálni a valódi okot.

Az iszsz az,mikor minden nyikkra cicire tesszuk a babat,idotol,helytol fuggetlenul,mivel a cici nem csak a taplaleka,hanem a cumija,alvokaja,vigasza,mindene.Na en ezzel nem ertek egyet...szerintem is tulzasba viszik ezt manapsag.

Termeszetesen meg kell etetni a babat ha ehes de meg nem telt le 3ora,voszont minden nyikkanasra elokapni a cicit szerintem tulzas...

Kettessel egyet értek.

Az újszülött babát minden nyikkra mellre kell tenni, és ahogy összeszokik pár nap-hét alatt a baba-mam páros, úgy az anya megtanulja megkülönböztetni a baba különböző hangjelzéseit.

Mikor éhes, mikor fáradt/nyűgös, mikor fáj neki valami. És emellé persze a testének az egyéb jelzéseit is, pl. mikor fáj a hasa, bántják a szelek, fél valamitől stb. stb.

Én az "éhség jelzésnek" (ami általában nem sírás volt, hanem egy konkrét nyöszörgési típus" igyekeztem azonnal eleget tenni, az egyéb jelzéseknél meg mérlegelheti az ember, hogy mellre teszi vagy épp más módok nyugtatja/vigasztalja a babát.

Egyébként meg a megfelelő tej mennyiségének a fenntartásához jó a minél gyakoribb mellretétel.

A tápszert nem tartom ördögtől valónak, sok baba életét menti meg szabályosan, ahol az anya nem tud vagy nem akar szoptatni.

Az, hogy feltetted ezt a kérdést, pont azt jelzi, hogy frusztrált vagy a téma miatt, és valamiért az igény szerint szoptató anyukák is irritálnak.

Én azt tartom "hibának", hogy a valóban szoptatni szándékozó anyák a kezdet kezdetén nem kapnak elég megfelelő szakmai segítséget, és ez a szoptatás egy olyan terület, ahol magunkra hagyatva, meg a sok médiában keringő téves információban könnyű elveszni.

A tápszeres pótlás megkezdése pedig elindít egy lavinát, ami a legtöbb esetben a szoptatás korai befejezéséhez vezet.

Belinkelek a témában egy jó összefoglaló cikket:

[link]