Ez tényleg ennyire elítélendő?

Jaa kérdező, szóval liberális vagy..akkor már mindent értek... nem a tápszer lesz a legnagyobb gondja a gyereknek az életében...

Úgy nevelitek ahogy akarjátok, szívetek joga ártani neki szándékosan.

Én írtam a 29-est is, és tanácsoltam, kezelje magánügyként. Ez szerintetek hazugság, komolyan? Egy idegennek mi köze hozzá, hogy szoptat-e, és ha nem, akkor miért? Ha valaki ilyenbe belekotnyeleskedik, az meg is érdemli, hogy kitérő választ kapjon. Nyilván azokkal, akikre tartozik, a kérdező is meg fogja beszélni őszintén, de a szomszédasszony ítélkezésére semmi szükség, neki nyugodtan lehet bármilyen indokot mondani, miért lett tápszeres, mert nincs hozzá köze egyszerűen.

Én szeretek szoptatni, 10 hónapos a gyerek, nem is akarom még abbahagyni, de most komolyan, ehhez kinek van rajtam és a férjemen kívül köze, hogy csinálom? Én a tápszert kerülném, ha lenne tejem, de ez én vagyok. Nincs senkinek joga beleszólni, kéretlenül még tanácsot is csak nagyon óvatosan lehet ilyen téren adni, na de beleszólni meg ítélkezni?

Én még nem tudom, h mit hoz a jövő, a második babamat várom. De az elsővel sírtam annyit, és erőltettem a szoptatást, mert egy jó anya ennyit igazán megtesz a gyerekekért, hallottam mindenkitől. Cafatokban lógott a mellbimbóm, a gyerek szájából jött kifelé a genny, a vér, és a védőnőtől elkezdve anyosig mindenki azt mondta, h az én hibám, mert rosszul teszem mellre, mert felorditottam, ha cincálta, mert önző vagyok, és nyilván szoptatni sem akarok.

Ezek után nem szívesen emlékszem a szoptatásra, és jelenleg próbálom elképzelni, h most nem így lesz, talán elképzelhetőnek tartom, h megpróbálom, de ha nem megy, nem fogom hónapokig próbálgatni.

De nem is fogom senki orrára kötni, és hárítani fogom az összes ilyen kérdést, mert ez a maganugyem, új vedonom van, akinek már jeleztem, h igenis kérek tápszert, amint hazajöttunk a gyerekkel. Nem fogom magam megint olyan nyomorultnak érezni, mint annó, mert pontosan tudom, h a jó anya nem itt kezdődik.