Szerintetek meddig érdemes szoptatni?

Mindenkinek addig érdemes,-az ésszerűség keretien belül- amíg a babájának, önmagának, és a kiscsaládnak egyaránt komfortos.

Én azt gondoltam, hogy max 2-2,5 éves koráig fogom szoptatni, utána már nem akartam. Végül 10 hónapos korában nem kérte többet. Akkor kicsit rosszul esett, korainak éreztem. Visszagondolva, az is szép idő, és elég is.

Addig, amíg a baba el nem választja magát, vagy amíg Neked már nagyon terhes nem lesz valami miatt.

Szerintem nem jó előre betervezni ezt.

Nyilván furcsa, hogy most megnézel egy egy évesnél nagyobb gyereket és megpróbálod elképzelni, hogy szoptatnád, de amikor a sajátodról van szó, akkor az teljesen más, mert minden nap szoptatod majd, és nem tűnik fel annyira, hogy hogyan növekszik, és az egész olyan természetes.

Szerintem engedd el ezt a kérdést most, és bízd rá magatokra, hogy ha eljön az ideje, akkor látni fogod, hogy hogyan jó.

Ezt előre szerintem kár elhatározni, addig érdemes szoptatni, amíg mindkettőtöknek jó. Ha csak a gyermek igényli, de te már nagyon nem akarod, akkor nem érdemes folytatni, és akkor sem természetesen, ha az anyuka nem tudja elfogadni, hogy a babája már nem is annyira baba, pedig ő már nem is kérné.

Én is sok mindent hittem, a gusztustalantól a betegig mindent hittem a sokáig szoptatásról, aztán két évig szoptattam, mert addig volt jó. Tudod, bármilyennek is tűnik kívülről egy egy év feletti gyerek szoptatása és bármit is gondolsz róla most, az nem úgy működik a gyakorlatban, hogy egy éves koráig a világ legtermészetesebb dolgaként szoptatod, a szülinapja másnapjától meg már furának fogod tartani ugyanazt, mert milyen nagy már a gyerek:)

Ezt nem lehet elore tervezni.

En is ugy terveztem, hogy kb 1 eves koraig, most 11 honapos, es meg mindig annyira pici, remelem szopizikmeg legalabb egy evet :)

amíg a szíved és az eszed is azt nem mondja, hogy itt az ideje abbahagyni...

nálunk ez 3 éves szülinap előtti héten következett be.

és hogy miért is?

mert amikor úgy kb. a gyerekek 30 hónapos korukban olyanok lesznek, mintha kicserélték volna őket, de tényleg. ez az időszak a nagylány/nagyfiúság kezdete.

a kis konok makiból egy "partner" egy okos gyerek válik, eltűnik a kisbaba, a kis védtelen kicsike, és egy hihetetlen értelmes emberi lénnyel találja a szülő szembe magát (persze, mindig is értelmes, de ez az időszak még döbbenetes változást hoz)

és ekkor már ő is tudja, a cici adta dolgok helyett számos más dolog is van, és az anya is érzi, már egy kicsit elengedheti a gyereket, még nagyobb önállóságot adhat.

és akkor mindkét "fél" elengedi a szopizást.

szerintem a három éves kor a tökéletes!

(eddigre te is megunod a cicin altatást, és nem is feltétlen érzed azt, ezzel akarod nyugtatni. stb.)

de mivel úgy sejtem, te még az elején jársz a dolgoknak, még hagyd ezt a kérdést a távoli jövőre :)

most csak add a cicit, ha kéri, ha nem kéri, de te úgy érzed, adnod kell :)

igény szerinti szoptatás a gyereknevelés ALAPJA.

mással ne is foglalkozz :)

Nekem nincs gyerekem és csak egy dolgozat miatt tévedtem erre a témára és mik vannak... Ez a mondat kiverte a biztosítékot azért:

"igény szerinti szoptatás a gyereknevelés ALAPJA."

Nem. Nem a szoptatás a gyereknevelés alapja. Az alapja a feltétel nélküli szeretet a gyerek felé és a következetesség. Marhára nem következetes, hogyha egy óvodás gyerek még annyira csüng az anyán, hogy szoptatni kell. Itt nem csak a szoptatással vannak problémák, hanem az alapvető igénnyel az anya részéről, hogy a gyereke csak rá legyen utalva. Kisajátítja, mert így a pici függ tőle, nem akarja azt a napi pár alkalmat átengedni másnak, nem tudja közösségbe vinni huzamosabb ideig, sem másra hagyni, sem nyilvános helyen lenni vele huzamosabb ideig (jó, itt felmerül az "előkapom a mellemet a pláza közepén, mert én etetem a gyerekemet"-történet). Ezt a gyerek érzi. Esélye sincs más lehetőséget is megtapasztalni, mivel ő nyilván kevesebb élettapasztalattal rendelkezik, mint az anyja.

Komoly önértékelési, viselkedési és kötődési következményekkel jár az ilyen magatartás. Ezt nem csak én mondom (gyerekpszichológus hallgató), hanem a szakirodalom.

Saját példa: Az unokahúgaim három évesek (egypetéjű, csodálatos, gyönyörű kiscsajok), akik képesek velem ellenni 2 napot, mert nem szopnak, az édesanyjuk nem majomszeretettel nevelte őket és ennek ellenére hihetetlenül jó anya (2 hónapos korukig szoptak).