Van itt olyan, aki nem akart szoptatni, és tényleg nem is szoptatott, hanem tápszeresen táplálta a babáját?

20-as vagyok megint.

Közben mennem kellett a gyerekhez, és miközben altattam vissza, gondolkodtam azon, leírjam-e neked, hogy én hogy voltam az egésszel, mert hát annyira határozottan írod, hogy nem akarsz szoptatni... De hát miért is ne, hiszen azt csinálsz úgyis, amit akarsz, és ez így is van jól. :)

Én is úgy vagyok, mint te, itthon dolgozom a férjemmel együtt. A gyerek csak 3,5 hónapos, de már kicsit dolgozom is mellette, tehát nem vagyok egy csak a szaporodásért élő ősanya típus. Őszintén szólva én se tudtam elképzelni az egész szoptatás dolgot, de nem is lehet.

Végül kiderült, rám tökéletesen igaz a ,,korábban elveim voltak, most gyerekem" mondás. :D Ahogy először mellre tettem, el se tudtam volna képzelni másképpen. Annyira természetesen, ösztönösen jön a dolog, hogy az ember nem is hinné. Az igazság az, hogy akkora hormondózis öntötte el az agyamat szülés után, hogy nem is csoda... Vagy két hétig még mindenen bőgtem a szülés után, napi többször, pedig még temetéseken se nagyon szoktam sírni. A mindent értsd úgy, hogy TV-reklám, cikkek olvasása, valaki valamit mesélt egy ismerősről, ránéztem a gyerekre stb. :D Utólag meglehetősen röhejesnek is tűnik... Na most az ember lánya ebben az állapotában teljesen mást érez normálisnak/természetesnek/gusztustalannak, mint amit korábban.

Ráadásul a kényelem is fontos: a gyerekem szeret enni => napi 5-6-szor igényli is, de éjjel is kel még mindig egyszer ezen kívül. Van, hogy kétszer. Újszülöttként háromóránként sírt tejért, óraműpontossággal. Namármost ennyiszer nekiállni tápszert csinálni, cumisüveget mosni, fertőtleníteni stb. nekem maga lett volna a pokol. Így is úgy nézett ki egy etetés, hogy eszik-elalszik-ébresztgetem-eszik stb., majd büfizik, ez a kettő összesen másfél órát tett ki az első hetekben. Alkalmanként. És a három órát az egész procedúra elejétől kell számolni! Na ha emellett még mosogatni, tápszert keverni, fertőtleníteni is kell, akkor alvásra, evésre, fürdésre (napi többször a varratok miatti fokozott higiénia okán) kb. esélyem se lett volna. Úgy, hogy a férjem is segített mindenben. Emellett később, mikor fejlődési ugrása volt a gyereknek, egy-másfél óránként akart enni, tök rendszertelenül, tehát fel se tudsz előre készülni tápszerrel, akkor kell nekikezdeni, amikor már sír szegény. Komolyan, minden tiszteletem ezután a tápszeres babák szüleinek!

A fentiek miatt azt tanácsolom, tegyél egy próbát! Azt írtad, boldog mama = boldog baba, és ez teljesen igaz is, csak azt vedd figyelembe, hogy tapasztalat híján még te sem tudod, mitől leszel boldog! :) Ezt tényleg tapasztalatból írom, mert én a szülés előtt gondoltam rá, hogy 2-3 hónapos koránál tovább nincs az a pénz, hogy szoptassam (mivel tudtam, hogy dolgozni akarok otthon ekkorra már), most meg örülök, hogy megtehetem, olyan egyszerű és kényelmes az egész. Az első 1-2 hetet leszámítva sosem fejtem, heti egyszer teszem mérlegre, nem fájt soha, nem gyulladt be a mellem.

Az apuka meg etethet még eleget, 5 hónapos kortól kezdődik a hozzátáplálás, akkor behozhatja a lemaradást! :P

Gondold át, akár tegyél egy próbát, és az alapján dönts, mert előre tényleg nem tudod kiszámítani, mi lesz a jó NEKTEK. Az, hogy nekem, a másik hozzászólónak vagy a szomszédasszonynak mi vált be, tök mindegy. Én csak azt éreztem fontosnak megosztani, hogy tapasztald meg a szoptatást is, hogy tényleg tudd biztosra, hogy nem akarod, mert van ám sok jó oldala is, amikre még nem is gondolsz. Sok sikert! :)

20-21 vagyok. Igen, tudom. Nekem is van egy rokonom, aki 1945-ben szült, és nem volt hajlandó szoptatni, mert gusztustalannak tartotta! Na pedig akkor jóval problémásabb lehetett megoldani egy gyerek etetését, nem úgy, mint most, amikor egy csomó minőségi tápszer áll rendelkezésre.

Nem gondolom, hogy muszáj szoptatni, csak azt, hogy ne elvek alapján dönts, hanem tapasztald ki, hogy neked mi a jó, és ha rájöttél, ne hagyd senkinek, hogy beleszóljon. :) Ne az legyen a szempont, hogy másnak mi a jó, csak az, hogy te boldog mami lehess, ahogy most tervezed. :)