Most este szopizott kétszer egy órát, ahogy beteszem az ágyába már ki is nyílik a kis csipája és sír, mit csináljak vele?

nálunk is ez a helyzet, pedig már 2 hónaposak leszünk.

én ugy tapasztalom, hogy nem eszik eleget és újból szopizni kell.

felveszem egy kicsit még szopizik és aztán nyugodtan lerakom.

kitartás!

Hát pedig sajnos van olyan, hogy nem elég a tej!!! És nem dől össze a világ, ha hozzá kell táplálni tápszerrel! Inkább legyen idegbeteg az anyuka is meg a gyerme is??? Mert ma már akkora feneket kerítenek a szoptatásnak, hogy az őrület! Persze, az anyatej a legjobb, de ha nem elég, még mindig jobb a tápszer, mint az éhes baba!!!!! Arra meg, hogy egy 2 éves gyerek mindig szopik, inkább nem is mondok semmit. Ez sem normális. Csak a bizonytalan anyuka megnyugtatására való. Nem csak akkor szeret egy gyermek, ha kap cicit... Nem kéne preferálni az évekig való szoptatást, az sem jó!

Magatokhoz pedig ne tedd be az ágyba!! Most lehet, hogy kényelmesebb megoldásnak tűnik, de később nem fog a saját ágyában/szobájában megmaradni! Arról nem beszélve, hogy a házaséletnek sem hinném, hogy hosszú távon jót tesz... Nem véletlenül találták ki a gyerekszobát és a kiságyat. A hálószoba az apukájé és az anyukájé! Meg lehet másképp is vígasztani egy gyermeket!!!

Kérj tanácsot a védőnődtől, vagy a gerekorvostól! Könnyen lehet, hogy nem lakik jól az anyatejjel. És ez NEM tragédia!!!

szeirntem ne aggódd túl a dolgot! egy picit képzeld magad a helyébe: amióta megfogant, örökké kapta a kaját (mégha nem is így fogta fel), örökké mozgásban volt, ringatózott, egyenlő hőmérsékleten. nme néma csandben volt, hanme hallotta minden szívdobbanásodat. most furi lehet neki ez a csend, a szakszosan "osztott" kaja. ráadásul még nme tud szopizni (kb három hónapos korukra lesznek profik ebben a kérdésben). és most tényleg nem is biztos, h éhes, egyszerűen csak hiányzol neki, nem érti a helyzetét. szopi közben érzi az illatod, hallja a szívverésedet, az ismerős lüktetést, ez megnyugtatja. az én két gyerekemen tapasztalva, de főleg az elsőn (amikor még én is csak tanulétam, h milyen is egy újszülött) sokszor az bizonyosodott be,h inkább én hiányzom neki, mint bármi más. ezt bizonyította a mérleg is, szóval ahhoz a javslathoz, h bérlej egy mérleget, én is csak csatlakozni tudok! azért én javasolnám a szélcsövet is, emrt az én nagy fiam sem "rángatózott", de bizony szeles volt! én egy tanácsot fogadtam meg ezzel kapcsoltaban, amikor azt m ondta a doktor nénim: szeresd a kisbabád és, ha úgy érzed, h fel kell venni vedd fel, ha meg kell szoptatni szoptasd meg! hidd el, h ki fog alakulni az élet! és így is lett :))) pedig az elején, fúúú, nálunk is voltak másfél kétórás szopási maratonok :)

sok sikert és örömet a babádhoz és figyeld őt, meg fogja mondani,h mi a baj :)