Szoptatás, anyatej és/vagy tápszer? És mi a helyzet a lelkiismerettel?

Szia.A lényeg hogy megeteted mindegy mit adsz neki anyatejet vagy nem.Az első babánál még nekem is volt lelkiismeret furdalásom,hogy tápit is kellet kapnia.Leginkább azért mert rengeteg rosszat kapunk másoktól ha nem úgy történnek a dolgok ahogy az szerintük jó, mert nem tudják más ember helyébe képzelni magukat!Mert ha meghallják hogy nem szoptatsz egyből felháborodnak.

Ez olyan mint a császár metszés ,aki nem simán szült az nem is mondhatja,hogy szült a többiek szerint.Én kétszer szültem simán egyszer császárral és igenis ugyanúgy szültem és megszenvedtem.Sajnos most nekem sem kap cicit babám cumisüvegből kap anyatejet és tápszert felváltva.Amúgy a legújabb kutatások szerint ha normális tápszert kap a baba akkor nincs különbség a szoptatott és a tápszeres babák között.Csak eddig a kutatásoknál nem választották külön a különböző anyagi hátterű családokat.A lényeg hogy ne idegesítsd magad. Egy dolog fontos szeresd azt a babucit!!!!

Az én babám is cumisüvegből kapta az anyatejet. A kínok kínját éltem át a fájdalomtól minden szoptatáskor, de próbálkoztam egy ideig. Egy idő után be viszont be kellett látnom, hogy se nekem, se a babának nem jó, ha a gondolatra is görcsbe rándulok. Így fejni kezdtem, és hónapokig tudtam táplálni őt. Lehet, hogy én voltam a béna, de azért büszke vagyok magamra, hogy az én tejemet kapta és nem kellett rögtön tápszerhez nyúlni. Később persze azt is kapott.

Most 10 hetes terhes vagyok, de már aggodalmaskodom azon, most hogy lesz. Nem látom magam előtt, hogy szoptatom a babám, pedig sokkal egyszerűbb lenne mellre tenni, mint a fejéssel babrálni. Sajnos nálam is megvan a pszichés rágörcsölés.

Majdnem elvéreztem a szülés alatt, egy valag antibiotikumot is kaptam, úgyhogy gyakorlatilag nem volt tejem.

Mondjuk én a szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok mindenre rágörcsölni. A gyerek legyen egészséges és vidám, minden más le van tojva.

Úgyhogy ezt is letojtam, tápszeres lett. Semmi baja, már 8 hónapos.

De hasonlóan minden egyébre is teszek, nem idegesítem magam olyanon, amin mások szokták. Hogy ennek mennyire van köze ahhoz, hogy amúgy egy hót kiegyensúlyozott baba, nem tudom. De nekem a szülés utáni 2-3 hetet leszámítva, amikor fizikailag elég szarul voltam, semmi nagy felfordulást nem okozott az életemben a gyerekvállalás.

Nem érzem magam túlterheltnek, nem érzem, hogy hiányom lenne bármivel kapcsolatban. Még vizsgára is tudok készülni mellette (na jó, arra rágörcsöltem...éljen a vizsgaidőszak :)) és kialvatlannak se érzem magam.

Én egyik gyerekemet sem tudtam szoptatni. Akármit csináltam, nem volt hajlandó a nagyobbik szopni, a kisebbiknek meg nem volt elég a tej. Szóval a végén a tápszernél kötöttünk ki. A 24 órán keresztül (...?!) mellen tartás nekem nem ment volna, úgy nem tudtam volna főzni, mosni, aztán a másik gyereket ellátni, stb, meg őszintén szólva nem is csináltam volna ilyet.

Lelkiismeret furdalásom soha nem volt amiatt, h nem szoptattam, nem izzadtam vért, h tudjak.

Szép, egészséges, jól fejlődő gyerekeim vannak. Ez a legfontosabb. Nem pedig az, h tönkre mennek-e az idegeim a szoptatáson görcsölés miatt pl.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod szerintem. Mindent megtettél. Ennyi. Kudarcot vallottál? Ezer és ezer szituban kell még helyt állnod! A szopi az csak a jéghegy csúcsa.

A mai világ hülyesége, hogy mindenki tud szoptatni, mert kereslet-kínálat, bőrkontaktus, blablabla. Ha meg valami nem stimmel, akkor ásd el magad. Hát ez ezért nem így működik. Te mindent megtettél annak érdekében, hogy legyen elég teje a babádnak, sajnos az élet közbeszólt. Ezért ne legyen lelkiismeret furdalásod. Így is kap anyatejet, ami tök jó, hogy van valamennyi, de ha nem lenne, akkor is felnőne, mint sokan mások.

Valami hasonlót csináltam én is egyébként, mikor elapadt a tejem. Nekem nem is nagyon volt, napi 40-50 ml volt a maximum, ami el is apadt az 5. hét végére. Utána még többször megpróbáltam mellre tenni, hátha... mert mindenki szörnyülködött, hogy szegény gyerek, nem kap anyatejet, mi lesz így vele, egyáltalán hogyan lehetséges ez... A védőnővel és a gyerekorvossal az élen. Még azt is megkérdezték, hogy biztos megtettem-e mindent annak érdekében, hogy legyen tejem, nem a lustaságom miatt- apadt-e el. Na, akkor bedurrant a fejem és kiosztottam mindenkit, a tisztelt szakembereknek meg elmagyaráztam, mit szenvedtem azért a napi 10 ml-ért is, úgyhogy inkább mellőzzék a véleménynyilvánítást. A lányom köszöni szépen, jól van, szépen fejlődik tápszerrel is. Mi is azt kaptunk gyerekként, mert anyunak se volt soha teje, de én nem érzem a hátrányát.