Mi a legemlékezetesebb szopis élményed? (fura / kedves / megalázó / boldog / szívszorító stb. )

Kettő van, az egyik aranyos, a másik gyötrelmes. Az első, hogy amikor még igencsak kezdő voltam, és próbáltam rábírni a kisfiam, hogy kapja be a cicimet, akkor anyukám mindig azon nevetett, amikor látta, hogy vele együtt én is nyitogatom a számat :) Mondjuk ugyan ezt csináltam akkor is, amikor elkezdtem kanállal etetni :) Sőt, ő is ezt csinálja, amikor "eteti" a maciját.

A gyötrelmes az volt, amikor szintén még kezdő koromban nem fejtem ki rendesen a mellem, és én nagyon hajlamos voltam rá, hogy bedurranjon, ha marad benne valami, ezért kellett ez a procedúra, meg amúgy sem indult be könnyen. Na és nem fejtem ki rendesen, és estére olyan tejlázam lett, hogy ihaj... Hozzá sem értem, de már sírtam a fájdalomtól, miközben mindenki (anyu, orvos, védőnő, stb) azt mondták, hogy mindegy mennyire fáj, ki kell fejni. Pakoltam rá a meleget, fogamat összeszorítva fejtem, közben bőgtem. Egyrészt mert fájt, másrészt mert rettegtem, hogy ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor fel kell vágni. Nagyon rossz volt.

Mondjuk most eszembe jutott mégegy jó. Semmi különleges igazából, csak mint írtam, elég nehezen indult be a tejem, eleinte azt hittem, hogy szopik a fiam, közben csak nyammogott rajta. Aztán amikor először meghallottam azt a jellegzetes hangot, ahogy szopizik, nyel és közben szuszog, na az mennyei érzés volt.

Az előző vagyok... Hát igen. Igazából engem az anyukám egyáltalán nem zavart, hiszen azért látott már az életemben többet is belőlem, pedig előtte azt hittem, hogy ő is zavarni fog. Azután végül kiderült, hogy még örültem is annak, hogy ő nézett (illetve nem is engem, hanem a kisunokáját...)

Ám a férjem szüleinek nem tudtam volna sértődés nélkül szólni, ehhez a férjem is kellett volna, de ő sem érte fel ésszel, hogy mondjuk áthívja őket a konyhába egy teára vagy valami... Amikor elmentek, szóltam neki, hogy nem tudom ezt hogy gondolta, közölte velem, hogy hát semmi nem is látszik belőlem! Hát mondom nem, de azért a szoptatás intimebb dolog annál, mintsem hogy az egész rokonság végignézze...:S

Beszéld meg előtte a pároddal, hogy ilyen esetben mi lesz a vészforgatókönyv. Sokat fog segíteni az amúgy is bajos lelkiállapotodon! :o)

Nekem volt egy kedves emlekem a szoptatas elejerol. Kb 2 honapos lehetett a fiam, es addig mindig ulve szoptattam, a kisfiamat a karomban tartva. Aztan ki akartam probalni egy masik poziciot, mert mar elegge rutinosan ment a szoptatas, gondoltam, kiprobalom vele a futball fogast, amikor oldalt a honalj alatt tartom a babat. Amikor odaforditottam a fiamat, hogy szopizzon, annyira megdobbent a furcsa pozicion, hogy gurgulazva elkezdett kacagni es ugy nezett ram, hogy total az latszott rajta: Anya, hat nem tudod, hogy nem ebben a hulye pozban szoktunk szopcsizni? :))

Nagyon edes volt, sosem fogom elfelejteni.