Létezik nem igény szerinti szoptatás?

persze, hogy létezik. ez csak egy új divat, mostanában dív.

az igény szerinti szoptatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy akármikor sír a baba, az anyuka megszoptatja, ha éhes, ha nem. hiszen a baba nem tud beszélni, nem tudja elmondani, miért sír(egyébként ezer dolog miatt sírhat szegény), ezért az anyuka azt hiszi, hogy csak és kizárólag az éhség miatt sírhat.

Van. A két "szélsőség" az igény szerinti és az időhöz kötött szoptatás. Előbbinél a baba igényeihez igazodunk, utóbbinál egy külső elváráshoz (óra, mások javaslata stb.).

Az az optimális, ha a kezdetektől a baba szabja meg, hogy mikor és mennyit/meddig szopik, hiszen ő érzi. Ha az anya elég alaposan odafigyel a babájára és kölcsönösen megtanulják egymást nyelvét, akkor már pár hét elteltével jól össze tudnak dolgozni: a baba ügyesen jelzi az anya füle számára megkülönböztethető sírásokkal, gesztusokkal, hogy mit szeretne, az anya pedig az esetek többségében elsőre a megfelelő cselekvéssel reagál.

Az időhöz kötött szoptatás hosszú távon soha sem működik (jól). Ha valaki minél hosszabb távon szeretne szoptatni, annak az igény szerintit "ajánlott választania" (arról nem is beszélve, hogy ez az egészséges/normális stb. mindenki számára). A 3 óránkénti etetést (pedig a szoptatás nemcsak etetés!!!) a tápszeres és már több hónapos babák normája alapján találták ki, egyéb pedagógiai tév-okosságokkal megspékelve, és az elmúlt évtizedekben kizárólag erre bíztatták az anyákat.

Ennek köszönhetően minden területen jöttek a gondok: Egészség: drasztikusan megszaporodott a rövid ideig szoptatott, (és ezzel is összefüggően) allergiássá vált vagy egyéb kisgyermekkori betegségeket gyakrabban megszenvedő babák száma, és hosszú távon úgy tűnik, romlott az anyák egészségi állapota. Gyermeknevelés: a gyermek igényeire való odafigyelés helyett egyre inkább az anya igényei (gyermek önállósága=anya szabadsága!) kerültek/nek előtérbe, amit a ma különösen divatos, bizonyos mértékig egoizmusra bíztató "szakkönyvek" csak tovább fokoznak. De, egy területen mégis fantasztikus sikert értek el: a tápszergyártó cégek profitja az egeket veri. Addig pedig már általában csak a kicsit óvatosabb/szkeptikusabb/elővigyázatosabb/okosabb? anyukák jutnak el, hogy ebben komoly problémát lássanak.

A két véglet között persze sok átmenet van és a legtöbb anyuka meg is próbál valamiféle egyensúlyt teremteni, kecske is és káposzta is- alapon. Hogy ez kinél hogy működik, már eltérő. A saját tapasztalatom és pl. az itteni fórumos kérdések is azt bizonyítják, hogy sok anyuka még mindig nem ismeri eléggé a szoptatást és/vagy nem meri elkötelezni magát a legjobb megoldás mellett.

Tanácsot adóként lehet a legjobban látni, mennyire nehéz a mai egyénre fókuszáló (önző) felfogással szembemenni. :(

Utolsó vagyok. Egyébként én magam is időhöz kötötten kezdtem el szoptatni, mert hülye fejemmel egyáltalán nem néztem anno utána, mi is az, hogy szoptatás. És jöttek a tipikus gondok: gyér gyarapodás, állandó sírás/nyűgösködés, idegeskedés, tápszeres kiegészítés. Aztán a 2. hónap táján elegem lett és elkezdtem alaposabban utánajárni, mi lehet a gond. Rövid távon beláttam, hogy én csinálom rosszul. Elsőre el se tudtam képzelni, hogy az igény szerinti (azaz sokszor órákig tartó) szoptatás tényleg jó lehet, de ahogy megismertem az összefüggéseket, sorozatos ahá-élményem lett. 3 hónaposan áttértünk a kizárólagos szopira, 6,5 hósan kezdtük a hozzátápit és a mai napig (22 hó) boldogan szopizunk. Nem gyötröm már magam a régi marhaságom miatt, de azért még néha lelkiismeretfurdalásom van, amiért nem a kezdetek óta adtam azt a lányomnak, amire szüksége lett volna.

És nem én vagyok itt az egyetlen, akinek hasonló küzdelmei voltak/vannak. Viszont, azt hiszem, azon kevesebbek közé tartozom, akiknél pozitív lett a végkifejlet.