Leszoktassam az éjszakai felkelésről vagy nem?

nem hiszem, hogy le lehet. na és ha szopizik vacsira akkor mégis mit csinálsz, hogy tartalmasabb legyen?

majd ha az étkezések ki lesznek váltva és amellé szopizik napi 3x, majd akkor leszoktathatod, addig nem hiszem, hogy lehet.

ő diktáljon mert fáj éjszaka a foga és a cicin nyugszik meg? szerintem inkább ebben az esetben a sírni hagyás az idomítás, nem is értem aki ilyeneket mond, minek megy védődőnek? pont az ellenkezője lenne a dolga, na mindegy

A fő kérdésed, hogy most éhes, vagy megnyugtatásra vágyik? Nem mindegy? A megoldás mindkettőre a legegyszerűbb mód, hogy gyorsan megszoptatod, aztán alszotok tovább. Legalábbis én így csináltam/csinálom. A kisfiam egy évesen hagyta abba az éjszakai szopizást. A kislányom 23 hónapos, ő még mindig ébred hajnali 4-5 körül, szopik, aztán fél 9-kor ébred. Tudom, sokan elvárják a babától, hogy 2-3 hónapos kora után átaludják az éjszakát, de a babák nem működnek egyformán.

Olvass utána, hogy szakembereknek mi a véleményük az ilyen leszoktatásokról. Találsz többféle nézetet. Válassz, a szíved szerint.

én 13 hós koráig a szüléstől kezdve minden éjjel keltem hozzá 3x. igen, totál kikészültem, de előtte nem tartottuk még elég érettnek a leszoktatáshoz.

Szoptatási tanácsadóval való konzultáció után, különtettük a fiamat és apja alszik a szobájában külön ágyon. Így kb 1x ébred vagy egyszersem, majd hajnaltájt 5-6körül jönnek hozzám, akkor szopi és alvás reggelig együtt (van az én hálómban is ágya). amikor férjem nincs itthon, akkor sajnos tőlem csak cicit fogad el, akkor 1-2 x kel reggelig.

Szerintem az enyémnél nem a kaja a lényeg, a megnyugtatás. akármit adtunk neki, nem hatott, a közelségem nélkül javult a helyzet de így is felkel, tehát más a gond: szüksége van ránk. sírni nem tudjuk hagyni, így úgy döntöttük végigcsináljuk ezt az időszakot egyszer úgyis képes lesz aludni vagy eljut oda, hogy ha megébred átjön hozzánk vagy ha tesvére lesz stb.

Nálad kísérletezd ki mi lehet, végig kell próbálni, sztem egy 7 hónapos baba még picike, és szüksége van rád.

Bármelyik lehet (éhség, fogzás, közelség), de szerintem mindegyikre a legjobb megoldás te magad vagy. ;)

Megpróbálhatsz estére laktatóbb ételt adni neki, lehet, hogy ez is segíteni fog kicsit, de viszonylag ritka, hogy önmagában ez hozza meg a teljes átalvást.

Ha fogzik, a tüneteket érdemes lehet valamilyen géllel, homeós bogyóval kezelni, de azt biztosan te is tudod, hogy a szoptatás és a testközelség is nyugtat, sőt...

Ha pedig "csak" rád vágyik, mindegy is, hogy miért, arra meg pláne te vagy a megoldás, nem a teáztatás, beetetés vagy bármilyen alvástréninges technika.

Teljesen friss az én ilyen irányú élményem: a fiam 20 hós, de épp a héten kezdett el jobban aludni (értsd: már csak 1-2x ébred meg, iszik egy kis vizet és hamar visszaalszik). Egész idáig rendszeresen ébredt, általában min. 2-3 alkalommal. Már egy ideje én is éreztem, hogy kezdek kifáradni, de kitartottam, mert éreztem, hogy még nem jött el az ideje a hosszabb alvásnak... Aztán múlt héten rotásak lettünk, ami miatt tényleg én döntöttem úgy, hogy (a saját kiszáradásomat elkerülendő) max. 2x szoptatok éjjel; de nem is volt szükség semmi erőltetésre, a fiam mintha megérezte volna és elkezdett nem megébredni. Két éjszaka kellett csak 1-1x megszoptatni, azóta már nem is kér éjjel cicit, csak egy kis vizet és már fordul is aludni. (Mondjuk mi születése óta együtt alszunk.)

Úgyhogy ez a tapasztalat is ahhoz a véleményemhez adódik hozzá, hogy előbb-utóbb minden gyereknél eljön az a pont, hogy nem lesz már (akkora) igénye az éjjeli tutujgatásra. Úgyhogy a kérdés valójában nem az, hogy a babáddal van-e gond (mert valószínűleg semmi:), hanem az, hogy te magad tudsz-e, akarsz-e alkalmazkodni az ő igényeihez továbbra is? (Persze a saját kényelmedet is egyre előrébb helyezheted menet közben; de egyelőre még mindig te tudsz inkább őhozzá alkalmazkodni és nem annyira fordítva.)