Ha az elsô babád em sikerült szoptatni, a másodiknál összejött?

szia! bár érdemben nem tudok a kérdére válaszolni, de maximalisan együtt érzek. nekünk még nincs úton a következő baba, de már most azon rágódom és nagyban fogadkozom, h. fogom tudni szoptatni ketteskét. egyeskével alig-alig volt tejem, ő is bénácska volt, nem tudta bekapni a cicit, ha mégis, akkor lusta volt, kiesett a szájából. szörnyű kínlódás volt az első időszak, együtt sírtam a gyerekkel. próbáltam fejni is, ittam minden félét, de max 40 millit tudtam fejni. remélem ha ketteske nem lesz bénácska, sikerül majd szoptatni!

sok sikert!

Az elsőnél nekem sajnos alig volt tejem, pedig én is mindent megpróbáltam, fejtem (kézzel, géppel) mellre tettem, együtt aludtunk, tejszaporító teák, homeós bogyók,minden, amit el tudsz képzelni... (gondolom, ismerős) Ráadásul az én lányom már a kórházban tápszert kellet, hogy kapjon, mert nagy súllyal született, amiből első nap végére több, mint 200 gr-ot vesztett, iszonyatosan éhes volt szegény. Nekem pedig egy csepp tejem sem volt, pedig csecsemős nővért, szoptatási tanácsadó is próbálta (szó szerint) kifacsarni. Pedig a lányom próbált szopni,nem volt cumizavara sem, 5,5 hónapos koráig vegyesbe szoptattam és tápszereztem minden etetésnél, nagyon kimerítő volt. Hosszú hónapokig szinte bele voltam betegedve a kudarcba, alkalmatlan anyának éreztem magam. Majdnem egy év kellett hozzá, hogy túltegyem magam rajta. Amikor a másodikat vártam, persze bizakodtam, hogy most majd jobban mennek a dolgok (hiszen már annyira tudtam elméletben, hogy mit hogyan kéne csinálni) Erre született egy lusti, szopni nem nagyon tudó babám... Pár nap után véresre nyammogta a cicimet, miközben kb. 10-20 grammokat tudott csak szopni. Bevallom, vele sokkal hamarabb feladtam, mint a nagyobbikkal. De akkor már nem volt olyan mardosó a lelkiismeret furdalás. könnyebben túl tudtam tenni magam a kudarcon. Egyébként sem fizikai, sem lelki erőm nem lett volna újra végigjátszani azt amit a nagyobbikkal, pláne úgy, hogy igazából értelme nem volt.

De most már nagyobbacskák, iskolás és óvodás korúak. Egészségesek, okosak, maximálisan kötődnek hozzám, szóval nem lett semmi bajuk attól, hogy nem anyatejen nőttek fel.

Csak annyit tudok mondani, hogy nyugodj meg, lesz, ahogy lesz, ne görcsölj előre feleslegesen, nem ettől leszel jó vagy rossz anyuka!

Szerintem nagyon sok anyuka elkezdi tápszerezni, cumisüvegeztetni a babát, és utána csodálkoznak, hogy nincs elég teje, és nem akar szopni a baba.

A szoptatás alapja, hogy elhidd, hogy sikerülni fog, nagy önbizalom, és szoptatni, szoptatni. Nem azonnal a cumisüveghez nyúlni.

Saját tapasztalatom nincs, de van egy barátnőm, aki az elsőt egyáltalán nem tudta szoptatni, egy csepp teje sem volt, a második gyereke pedig most 15 hónapos, és még szopik. Egy másik barátnőmnek szintén nem sikerült az elsővel, a második meg 2 évig szopizott. Igaz, ez a ritkább, a többségnál sajnos tényleg úgy van, hogy ha a naggyal nem ment, nem megy a kicsivel sem.

Biztosan sokakat sértett valamelyik előttem szóló válaszoló de attól még érdemes megfogadni a tanácsát: az első időkben ne adj neki cumit, cumisüveget, szoptass minél gyakraban, felejtsd el az órát, nem adj neki más folyadékot, és ne keseredj el, ha az elején "a melledet használja cuminak". Nem állítom, hogy így biztosan sikerülni fog, de az esélye mindeképp nagyobb lesz. Ha meg mégsem, hidd el, az sem tragédia. Pusztán ezen nem múlik semmi.

Se az elsőnèl se a másodiknál nem sikerült 4 honapnál tovább anyatejjel táplálnom őket. Nem térek ki mi lehetett az oka, mert rengeteg dolog közrejátszik. Viszont a harmadik gyermekemet már nem Magyarországon szültem, és megfogadtam az orvos tanácsát.veszteni valóm ugybár nem volt, gondoltam kipróbálok valami újat hátha ezzel sikerül hosszabb ideig szoptatni a babám.

Most 16 hónapos, még mindig cicizik reggel és este.

Ami nálam működött: vegyem lazán a dolgokat, ne idegeskedjek, ha tudok pihenjek, igyak 3 liter folyadékot minimum, és NE fejjek. Adjak cicit amikor kéri. Az első 2 hónapban szerintem csak szoptattam, másból nem állt a napom.de aztán beállt magától a 3 majd 4 oránkènti evésre.

én is élő példa vagyok elsö gyermeket 3 honapig vagy addig se tudtam szoptatani második héttöl potlást kapott OK sokat idegeltem magam, másoknak akartam emgfelelni, folyamatosan mértem

Második babab aki immár 8 hos relativa 90%ban még anyatejes 10% ban normál kaját kap.

OK:

igény szerint szopi

Éjjel nappal akár 2-3 oránként is

No stressz

sok sok folyadék

magas ivböl leszarom mások mit mondanak

se cumis üveget se cumit nem ismeri a babám

sok sikert nekd is menni fog

3. válaszoló vagyok, és sajnos átestem egy nem evős, nem szopó gyereken. Már a kórházban is fura volt, hogy nagyokat aludt, szopni meg csak ímmel-ámmal. 7 hetesen elkezdte, hogy úgy feküdt le este aludni, hogy nem volt hajlandó enni SEMMIT este. És boldogan elaludt, csak hagyjam békén. Éjjel 11 fele kelt fel.

Vérvétel, vizsgálatok, stb. semmi baja. Ő sem hízott, fogyott is többször. Írtak fel neki tápszert, a cumisüveget egyáltalán nem fogadta el, üvöltött, ha meglátta. így maradt a kínkeserves szoptatás.

Gyűlöltem az egész szoptatást, de kitartottam. Ő egyébként amikor éhes volt evett, csak nagyon keveset, és nem, vagy alig hízott. De boldog volt, nem sírt. Alig vártam, hogy betöltse az 5 hónapot, és elkezdjük a hozzátáplálást.

A lányom most 5 éves, és most sem szeret enni, délután valamikor jutna eszébe, hogy ma még nem evett... stb. részletezhetném...

Rá két évre született egy fiam, tiszta idegroncs voltam, hogy újra szoptatnom kell, és hogy mi lesz...

Ő meg már a kórházban sem hagyott békén, folyamatosan a mellemen lógott, 10-12 * evett egy nap, sokat. egy évesen 3-4 szopott egy éjszaka...

Most 2,5 éves, és jó evő, nem válogat....