Hogyan tudnám azt feldolgozni hogy nincs elég tejem, nagyon bánt, már próbáltam szinte mindent de egyre kevesebb?

Tudod azt csinálsz amit akarsz. De ha a kérdezőnek hasznos volt a válaszom, és nem lesz idegroncs az okoskodó gyerekorvos, meg a védőnő hülye beszólásai miatt, akkor már megérte. És pont leszarom a hozzád hasonlókat. Miattatok lettem depressziós az első kislányom születésekor, mert kb egy rakás szarnak éreztem magam hogy nem tudok szoptatni. És jöttek a hülye propagandaszövegek a "tehéntej a kisbocinak való" meg fajtaidegen fehérje, stb szövegek. Persze meg a csirkehús is fajtaidegen fehérje. Együnk embert jó? Meg a gyerekorvos, hogy nem igaz hogy ekkora mellekkel nem tudok szoptatni. A hülye!

Hát nem. Hiszem és vallom, sőt hirdetem, hogy a jó anyaság nem a szoptatásnál dől el, nem ezen múlik. Nem vitatom hogy az anyatej a legjobb, de senki ne legyen idegroncs azért mert nem tud szoptatni. Nem ez az anyaság fokmérője. És saját tapasztalat, de a környezetemben is jópár anyukáé, hogy nem lesz semmi baja a gyereknek a tápszertől. Enyém nagyobbik köszöni szépen jól van, sőt kevesebb gond volt vele mint a picúrral, aki most hagyta abba szopizást. És sajnos nem olyan egyszerű dolog a szoptatás. Én hiába tettem meg mindent, nem használt. És a szoptatási tanácsadó sem megoldás minden esetben, mert engem konkrétan leszart az a 3 akit próbáltam akkor megkeresni. Meg amit leírtak azt magamtól is el tudtam olvasni a neten. Szóval én meg azzal nem értek egyet nagyon, hogy hirdetitek hogy a szoptatás mindenekelőtt. Szerintem a gyereknek kiegyensúlyozott anyukára van szüksége elsősorban, mert cseszheti az anyatejet, ha az anyja közben idegileg tönkremegy.

Hidd el, hogy megértelek téged is, de nem hiszem, hogy jó dolog, ha a személyes élményeidet, rossz tapasztalataidat általánosságban vetíted ki másokra. Főleg olyanokra, akik esetleg nem érdemlik meg. (Remélem, hogy ezt magamra is érthetem.)

Nem tudom, mit tudsz rólam és az itteni "munkámról. Lehet, hogy valamennyire "ismersz" már és nem szimpatikus az, amit csinálok, ahogyan csinálom. De annyit hadd engedj meg önmagam védelmére, hogy én nem szeretnék senkit sem "idegronccsá" tenni. A szándékom biztosan nem ez, sőt. Mivel én magam is majdnem 1 évnyi nagyon nehéz időszakot éltem át a lányommal, tudni vélem, hogy mennyire ki lehet készülni, ha nem megy a szoptatás. Egyszer részletesen leírtam az egész történetünket (csak ezt az időszakot, a további 2 évnyi sztori akkor kimaradt) és összesen 5 A4-es oldal lett. Szóval nekem is megvolt a magam keresztje (oxigénhiányos és hipoton gyerek, teljesen rossz szoptatási gyakorlat, nulla önbizalom stb.) és az ezzel kapcsolatos sorozatos csalódások. Én ugyan szerencsére nem lettem depressziós, de már pár hét után én is azt éreztem, hogy nem vagyok képes anyaként megállni a helyem. Sőt, konkrétan féltem! a saját gyerekemtől és azt vártam, hogy aludjon már el végre, mert akkor végre nem fogok szorongani azon, hogy mit kéne vele tennem... Nagyon durva volt ezt megélni, szerintem te is sejted.

De nekem szerencsém (is) volt, mert időben sikerült olyan embereket találnom, akik informáltak és támogattak a szoptatásban. Én végső soron önmagamnak is köszönhetem a "sikert", mert csak azért sem adtam fel, hanem tovább próbálkoztam és gondolkodtam.

De mindezzel persze nem azt mondom, hogy aki nem így tesz, az rosszabb nálam vagy bármi ilyesmi. Mindenkinek joga van eldönteni, mit és hogyan tesz. Ha te úgy döntöttél, hogy nem szoptatsz tovább, az is teljesen érthető és elfogadható. Én sem ítéllek el sem téged, sem mást, mert másképp gondolkodtok vagy cselekedtek, mint én. De akkor sem értek egyet pl. azzal, amit te leírtál, mondjuk, hogy a szoptatás lényegtelen dolog lenne. És ugyanúgy, ahogy bárki másnak, nekem is lehetőségem van ezt itt leírni és élek is vele.

De, nem hiszem, hogy bármi olyat mondtam volna közben, legalábbis ennél a kérdésnél, ami akár a kérdezőt, akár téged bármilyen szinten is sértene. Az, hogy érzékenyen érint téged a téma, érthető, de nem az én hibám, és hidd el, hogy igyekszem is tekintettel lenni rá. Mint leendő szoptatási segítő, pláne fontos, hogy toleráns legyek a gonddal küzdő vagy épp másképp gondolkodó anyukákkal szemben. (Egyébként hidd el, hogy ez a hivatás sem olyan egyszerű, pont az ilyesfajta általánosító ítélkezés miatt.) De a véleményemet mindenkor fenntartom és ha szükségét érzem, ki is nyilvánítom. Remélem, hogy minél kevesebb anyukának okoztam és okozok vele kellemetlen pillanatokat.

Nem azért vagyok itt, hogy másokat bántsak vagy kritizáljak, hanem azért, hogy a tudásommal és a tapasztalataimmal segítsek, ahogy anno nekem is segítettek. De ehhez elengedhetetlen, hogy néha nevén nevezzünk dolgokat (persze körültekintően megfogalmazva), akkor is, ha esetleg mások másképpen vélekednek.

És bocsánat az offért, kedves kérdező, de időnként szükség van arra, hogy "kiálljak" magamért és azért, amiért itt vagyok.