Miért támadják sokan az igény szerinti szoptatást?

En sem merem mondani, hogy igeny szerint szoptatok... Pl a sajat anyamtol is mar megkaptam, hogy tul sokat van cicin a gyerek... Azzal tudtam kivedeni, hogy elkezdtem irni, hogy mikor mennyi ideig szopott, ill azt is, hogy mennyi ido volt a csak cumizgatas. Kiderult, hogy 2 orankent kb 30p a kajalas, es meg egy 5-10p az "elvezkedes". Utana elalszik (cicin), es kb negyed ora mulva szoktam lerakni a kisagyaba. Mondjuk teny, nem varom meg, hogy uvoltson, de azert nem elso nyikkra teszem mellre...

Mondjuk evek tapasztalata nem all a hatam mogott, mert meg csak egy honapos, de elegedett gyereknek tunik, szepen fejlodik.

Ès a 4 hònapos korig òrànkènti szoptatàs? Ès èjjel is 2-3 òrànkènt? Mert ennyi volt az igènye.

Neeem, az lehetetlen. Hogy is tudtam közben ember maradni, wcre menni, ügyet intèzni ès mèg apàval is együtt lenni..? Vagy èn vagyok zseni (pedig nem) vagyagu ez tènyleg kivitelezhetö.

12es vagyok.

Hat nem tudom, etetesek kozt min 1 oram van magamra, a ferjemre, a haztartasra... Azert szerintem az nem olyan rossz :)

Egy baratnom szigoruan kivarta az etetesek kozti 3 orat, de sosem volt egyben fel oranal tobb ideje, mert a gyereket folyton vigasztalni kellett (hat ehes volt szerencsetlen, persze, hogy uvoltott)

Szerinted melyik kellemesebb?

Születèsi sùlya 3500 g.

1 hònaposan 5 kg. (Az àtlag havi hìzàs 6-800 g.)

12 hetesen duplàzott, 7 kg.

Fèl èvesen több mint 9 kg.

A kh utàn soha màst nem kapott, csak anyatejet.

De mèg mielött jönne, hogy ja akkor meg tùletettem: nem. Nem bukott, hànyt, nem volt kòlikàs.

Miutàn 6 hòsan elkezdtünk enni, gyorsan megàllt a sùlya ès csak pöccre 1 èvesen triplàzott.

Most 16 hòs, mèg javàban szopizik. Kèzen fogva megy, rengeteg szòt mond ès àllandòan mosolyog, vidàm.

Miröl is kellett volna mesèlni nekem? :-)

Èn szoktam elmondani a vèdönöknek, ha valamit nem tud a szopiròl.)

Èn nemcsak etetek a szopival, hanem gondozok. Ez nagy különbsèg.

Akkor felhívnám a figyelmed egy alapvető információra: a szoptatás (valódi, természetes formájában) nem egyenlő csupán a baba etetésével! Valóban, ez az etetés legegyszerűbb, legideálisabb módja, de annál sokkal TÖBB! Mivel elég sokszor esik itt erről szó, nem írnám le újból, hogy mennyi funkciója van még ezen kívül...

A táplálásnak ill. a szoptatásnak többféle típusa van. Anyaként dönthet valaki úgy, hogy a sok közül csak ezt az egyet, az etetést választja, erre használja a mellét: ezt hívjuk anyatejes táplálásnak, ami történhet mellből, de fejéssel üvegből is. Ilyenkor a cici kizárólag az anyatej termelésére és "továbbítására" szolgál. Ezeknek a babáknak sokszor van a cici mellett cumijuk is, és különböző módokon nyugtathatják, altathatják őket.

Ha az anyuka ezen belül úgy gondolja, hogy nem órához kötötten (pl. 2-3 óránként) etet, hanem engedi, hogy a baba döntse el, mikor éhes/szomjas, akkor igény szerinti etetésről beszélhetünk. Ami megint lehet szoptatás és üvegezés is. Ilyenkor már gyakrabban ill. rendszertelenebbül szoktak szopizni a babák, de a mell még mindig csak az evést szolgálja. Ezeknek a babáknak is gyakran vannak "kisegítő eszközeik".

A következő lépcsőfok az igény szerinti szoptatás, amikor a szopi legtöbb funkciója már működik (pl. altatnak is vele), de a baba mégsem kizárólagosan szopik. Lehet, hogy néha-néha (igénye szerint) adnak neki külön inni vagy pótlást, esetleg időnként cumizik.

És ha legtovább megyünk, akkor van az igény szerinti és kizárólagos szoptatás, ami ennél még egy fokkal több (ezt csináltam én is). Ilyenkor nemcsak a baba döntheti el, hogy mikor szeretne szopizni, hanem (szakszerűen így mondjuk) 'minden szopási igényét' a számára legideálisabb módon, vagyis a mellen elégítheti ki. Vagyis nem kap üveget, játszócumit, külön innivalót, (rendszeres) pótlást, általában nem használunk bimbóvédőt, szükség esetén pedig mellen altatunk. - Az én esetemben is ugyanerről volt szó. Amikor a fiam kérte, lehetőleg megszoptattam. Nem néztem az órát, nem törtem a fejem, hogy hú, most éhes lehet-e vagy álmos-e vagy miért akar szopizni. (Persze idővel megláttam benne a ritmust, de soha nem aggódtam azon, hogy na vajon most mi lehet a baj és mellre tehetem-e vagy sem. Pedig hidd el, hogy sok anyuka kattog ezen nap mint nap!) Tudtam, hogy ha szopit kér, akkor valószínűleg valami olyan igénye van, amit ezzel saját magának ki is tud elégíteni és ennyi. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy ezt lehetővé tegyem a számára. Ez az iszk szopi gyakorlata.

Talán nem baj, hogy ezeket így leírtam, mert gyakran találkozom vele, hogy nem pontosan azt gondolja valaki egyikről-másikról, amit valóban jelent.

És akkor: Az, hogy falatonként etettem volna meg a fiam, a fentiek után már nem létjogos, gondolom.

Ugyanígy, az sem, hogy arra bíztatnék másokat, hogy kvázi "éheztessék" a babájukat - ellenkezőleg, aki nyitott rá, annak szívesen elmesélem, hogy ez az egész a valóságban hogyan működik. Hogy a szopi pontosan mit jelent és melyik az a gyakorlat, ami a baba természetes, belső igényeinek a legjobban megfelel. Persze megeshet, hogy az meg az anyukának nem tetszik... de végső soron az már mindenkinek a maga felelőssége, hogy ilyen ellentmondásos helyzetben döntsön. Én itt elsősorban információkat adok át, illetve szükség esetén ötleteket, tippeket adok, hogy mivel lehet megpróbálni megoldani a problémákat. Valamint lelkileg is igyekszem támogatást adni, mert a szopis gondok azért a legtöbb anyát érzelmileg is érintik.

Nincs túlzottan mélyreható lelki oka annak, hogy én ennyire pártolom a szoptatást, hacsak nem az, hogy én magam is jócskán megküzdöttem érte és látom, hogy megérte. Hosszú a teljes sztori, de az első hónapokban nekem sem volt elég tejem a lányomnál. Viszont egyszerűen nem akartam, tudtam ebbe belenyugodni. Miért? Három oka volt: 1: A lányom folyton sírt és én meg akartam őt vigasztalni, jól gondozni. De nem tápszerrel meg cumival, hanem a saját erőmből. Ösztönösen azt éreztem, hogy csak én kellek hozzá és meg is tudom csinálni, csak nem ismertem akkor még a módját. 2: A lányom hamar ekcémás lett, és mint ilyen, tudtam, hogy minél nagyobb arányban és minél tovább kap anyatejet, annál jobb neki. Így nem volt kérdés, hogy anyatejet kapjon. Ha pedig tej, akkor lehetőleg az enyém, és az is elsősorban mellből. 3: Sajnos nem is született egészségesen. Akkor még csak a kezdeti jelek látszottak, de mára tudjuk, hogy kp-i idegrendszeri oxigénhiánya lehetett valamikor, ami miatt eleinte csak a mozgása, később a beszéde is megkésett. Mára pedig saját nevelési igényű gyerek, autisztikus viselkedési elemekkel. - De ebből anno még csak annyit tudtam, éreztem, hogy a gyerekem valamennyire "hendikepes"; és úgy gondoltam, hogy a szoptatás talán kívül-belül a segítségére lehet. Az állapotát ezzel ugyan nem tudtam semmissé tenni, de úgy hittem, hogy ha ezt is meg tudom neki adni, hát igenis megpróbálom, mert ő számít rám. - Szerintem a legtöbb a gyermekéért aggódó anya nem csodálkozik ezeken.

Hogy én mindenáron szoptatni akartam? Igen, lehet, nagyon eltökélt voltam. Sok áldozatot hoztam is érte, de végül bejött az, amiben az elejétől bíztam. És még egy ráadás: menet közben rengeteg dolgot megtanultam, hogy mit érdemes és mit nem érdemes tenni a szopiért - mert akár hiszed, akár nem, számtalan szopis probléma vagy nem is létezik (pl. az anyukák félreértenek bizonyos természetes jeleket), vagy egyszerűen gyakorlati okokból fakad (pl. nem igény szerint szoptatnak). Én ezeken az infókon már túl vagyok, valamennyire látni vélem az összefüggéseket, és azt is tudom, hogy megérhet kitartani.

De nem erőltetek soha semmit senkire. Szerintem az egyéni belátás ezerszer többet ér, mint mondjuk a külső rábeszélés. Igyekszem mindennek több oldalát is bemutatni, ha kérik, hogy az anya maga dönthesse majd el, merre indul tovább. És akár egyetértesz vele, akár nem, az én utam is egy járható út. Valódi, ésszerű és életszerű. Csak egyszerűen más szemléletmód van mögötte, mint mondjuk a tiéd. De attól még nem rosszabb.

És végül, nem tudom, miért jön ide mindig a jó anya-rossz anya témaköre, de én is úgy gondolom, hogy nem a szoptatás ennek a fokmérője (már ha egyáltalán van ilyen különbségtétel). Amikor valakivel a szopiról beszélek, nem mint jó vagy rossz anyára tekintek, hanem szimplán azt tartom szem előtt, hogy ha kéri és tudok, akkor segítsek neki ebben. És ha végül másképp alakul, azt is elfogadom. Mindenkinek más út van megírva. Én abban látom a saját feladatomat, hogy minél több anyuka meg tudja tapasztalni a szoptatás élményét.

Az viszont, hogy az anyuka maga hogyan könyveli el magában a saját szoptatási történetét (pl. ha nem úgy alakult, ahogyan szerette volna), az legvégső soron már nem rajtam vagy más segítőkön múlik. Igyekszünk ebben is támogatni, megnyugtatni az anyukát, de a munka mélylelki része már őbenne zajlik. Meg kell tanulni feldolgozni és elfogadni a veszteségeket, akkor is, ha néha fájdalommal jár. És ennek is külön útjai vannak mindenki számára.