Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szoptatás » Első babánkat várjuk! Félek a...

Első babánkat várjuk! Félek a szopizástól! Miért van ez?

Figyelt kérdés
Egysterűen nem tudok erről beszélni a környezetemben senkivel pesdig volna kivel.Van erre valami szabály?Úgy értem,milyen időközönként hányszor és mennyit kell ennie.Éjszaka hányszor kel fel az első időkben?A ml.-ekkel sem vagyok igazán tisztába.Tudok valahol olvasni erről?A gyermekorvos vagy a védőnő ha elősszőr kijön beszélni fogunk erről is?Olyan esetlennek érzem magam.Egyszerűen csak jól akarom csinálni.Leginkább a korházi napoktól félek hogy ha nem megy egyedűl maradok,és pont nem lessz türelme hozzám senkinek megmutatni a helyes technikát.
2009. szept. 29. 07:12
 1/6 anonim ***** válasza:
mert még soha nem csináltál ilyet. Kérj segítséget, olvass utána, légy türelmes. Gondolj arra, hogy ha sehogy nem megy akkor is van megoldás. De miért ne menne?! Csak bátran.
2009. szept. 29. 07:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
A szoptatás egy természetes folyamat, nem kell elöre idegeskedni, mert az az, ami a legjobban akadályozza, hogy sikerüljön. Egyedüli helyes technika nincs, neked és a babának közösen kell kialakitani. A védönök sokat tudnak segiteni, de ha van anyukád/anyósod, aki szoptatot, ö is tud jó tanácsokat adni.
2009. szept. 29. 07:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Szia!

Átérzem a helyzeted. Én is nagyon féltem terhesen, hogy mi lesz a szoptatással, de teljesen feleslegesen aggódtam, mert minden rendben van. A babóm annyit eszik, szinte egész nap enne :) Szerencsére jó sok tejem van. Az első szoptatás kicsit bénára sikerült, mert császároztak és az érzéstelenítőtől nem tudtam mozogni, még párnát sem tehettem a fejem alá és háton fekve elég nehéz szoptatni, főleg úgy, hogy életemben először csináltam. De ahogy ment ki az érzéstelenítő hatása már tudtam forogni az ágyon és találtunk egy olyan pózt ami nagyon jó volt mind kettőnknek. Eleinte a babóm mindig a kis kezét tette a szájába, nem volt hajlandó ráharapni a cicire, de később már nagyon ügyesen szopizott. Nekem a csecsemős nővérek nagyon sokat segítettek, hogy hogyan kell helyesen mellre tenni a babát. Egyébként nagyon könnyen meg lehet tanulni, szerintem nem nehéz. Meg hát ugye az ösztön benne van minden nőben. Úgyhogy ne aggódj menni fog neked is. :) A ml-kkel ne törődj! Az csak akkor fontos ha tápszeres a baba meg még talán a kórházban ha sokat esik vissza a súlya akkor szokták mérni szopi előtt és után, hogy ellenőrizni tudják, hogy mennyit eszik a baba. Az hogy milyen időközönként egyen a baba megint változó. Van aki betartja a 3 órát és van aki igény szerint szoptat. Én az igény szerinti szoptatást választottam, mert a szoptatás nem csak arra jó, hogy etessük a babát hanem arra is, hogy megnyugtassuk, elaltassuk. Az én babám az elején naponta 8-9x evett, beleértve az éjszakát is. Az megint csak változó, hogy mikor és hányszor ébred fel éjjel enni. Nekem az elején mindig 1x ébredt fel hajnali 3 körül és kb 15-20 percig szopott azután vissza aludt és reggel 7-ig durmolt. Néhány napja alussza át az éjszakát vagyis 5-6 körül ébred enni, aztán 9-ig alszik. Az én fiam most múlt 2 hónapos. Vannak olyan babák akik este/éjjel aktívabbak, de egy idő után beáll egy napirend és át fogják aludni az éjjelt. Ezt a kismama is tudja segíteni például azzal, hogy ha éjjel felébred a baba nem kapcsolja fel a lámpát csak egy pici fényt gyújt (van babaszobába kapható éjjeli fény, mi is használjuk) és ennél a pici fénynél szoptat így a baba egy idő után megtanulja, hogy éjjel aludni kell. Ezen kívül van az un. álom etetés. Ez azt jelenti, hogy úgy eteted meg a babát miközben alszik. Ez azért jó, mert nem ébred fel éjjel, hamar megszokja, hogy éjjel alvás van és éhes sem lesz. Ha álmában eszik büfiztetni sem kell, mert mivel alszik nem mohón eszik hanem szép nyugodtan, nem nyel levegőt, az a kicsi ami lecsúszik kijön magától. Biztos vagyok benne, hogy a védőnőt nagyon sokat fog segíteni neked ha valami problémád lesz, de szerintem nem lesz szükséged rá. Hidd el, hogy ha már meglesz a babád és szoptatni fogod olyan érzésed lesz mintha mindig is ezt csináltad volna és jókat fogsz azon nevetni, hogy mennyire féltél a szoptatástól. Ez egy természetes dolog amit minden nő alapból tud, így születünk. :)

Remélem tudtam segíteni és oszlatni a félelmeidből. Minden jót és jó babázást!

2 hós kis herceg anyukája

2009. szept. 29. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Ha van még időd a kiírt időpontig, rendeld meg ezt a könyvet, nagyon jó:


Szoptass ügyesen


www.szoptassugyesen.hu a linken bele is tudsz olvasni néhány fejezetbe, egy anyuka írta anyukáknak, egyszerű és érthető. Feltétlen ajánlom!

Egyébként sok sikert és hidd el, az anyai ösztön megsúgja majd mit kell tenni (én sem hittem ebben, de tényleg működik :) )

2009. szept. 29. 08:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Az én kisbabám a szülőszobán nem tudta mit kezdjen a cicivel, de aztán beindult a szopóreflex, és már az első nap nagyon ügyesen szopott.

A kórházi védőnő megnézte, hogy hogyan szoptatok, nem mondott semmit, jó volt.Igaz, eléggé fájt, de aztán megszoktam.A baba tudja mennyit kell ennie, ha van elég tej, ezen nem kell aggódni.

2009. szept. 29. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:

Ajajaj, de nagyon ismerős!!!

Júniusban született meg az első babám. Kb. ugyenezt éreztem plusz még berzenkedtem is a dologtól, hogy hát milyen az, hogy belőlem eszik a gyerek...

Annyira egyértelműen jött minden, hogy azon aztán én is megdöbbentem. Sajnos ezzel nem mindenki van így.

Ami nekem segített: olvastam (www.lll.hu vagy ajánlom a Kismama SZoptatás című könyvét, nagyon jó) és közben a saját szám íze szerint szelektáltam, ami nem tetszett.

A csecsemősök és védőnők hozzáállása változó, az enyém a gyerek születése utánig hallani nem akart a szoptatásról, mondván, hogy majd akkor megbeszéljük. Aztán azóta sem került rá sor... Neked több szerencsét kívánok.


Félelem? Nem inkább izgalom, kíváncsiság? Habár félni lehet attól, amit leírtál, de nem jó. Hidd el és győzd meg magad, hogy menni fog minden úgy, ahogy nektek a legjobb lesz.

Nem kell mindenen izgulni - de úgyis fogsz - , mert majd magadnak fogsz rájönni, hogy miért kell agódnod és miért nem.


Kajálás: eleinte jó sokat szopiznak, 1,5 óránként is, amíg nagyon picik. Aztán majd beáll. Nekem szépen átállt 3 órára, aztán 4-re, és éjjelente 1x-i felkelésre. most visszaállt 3 órára és éjjel 3x-i felkelésre. Gyereke válogatja.

A ml vagy gr evést ne nézd! Ha nyugtalan vagy, akkor menj el hetente a védőnőhöz, hogy mérje le. Így megnyugszol. Én nem akartam mérni, de nálunk egy kis probléma miatt muszáj volt mérni itthon, mert úgy festett megműtik és figyelni kellett, eszik-e, hízik-e rendesen. Na ettől elég nehéz megszabadulni, de most már csak hetente mérem, mert az érdekel. Az evéseket nem. 900 gr lenne a napi adagja, szerintem ha 700-at megeszik, akkor már jó volt az étvágya és így is hízik heti 100-130 grammot.

A szoptatás időtartama is változó. Engem például a védőnő 2 hónapig csesztetett, hogy 1-1,5 óráig lóg rajtam a gyerek egy evésnél. Mondanom sem kell, hogy 3 óránként 1,5 óra szopizás elég időigényes. De hagytam, mert nekem is jó volt vele pihenni. Most 4 hónapos és legfeljebb 15 percet van cicin. Neki jó. Nekem meg hiányoznak az összebújások... Helyette viszont nagyokat nevetünk, ha jóllakott.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindent csinálj úgy, ahogy nektek jó és HIDD EL? HOGY MEG FOGSZ BIRKÓZNI A FELADATTAL!!!

Tudom, mert izgulsz és készülsz, és ez nagyon jó jel szerintem.

Boldog babavárást!

2009. szept. 29. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!