A szoptatást mindenki élvezi? Velem van a gond, hogy alig várom a babám mást is egyen?

Én élveztem a szoptatást, legalábbis mikor már belejöttem, de elmaradt az a nagy katartikus érzés, amit írnak. A fiammal a lelki kötelék nem a szoptatással lett erős. Amikor először adtam neki almát kanállal, ugyanolyan boldogság töltött el, mint amikor szopott.

Mikor leválasztotta magát, megkönnyebbültem, hogy egy macerával kevesebb - szerintem ez jobb hozzáállás, mint amikor az anyukák befordulnak, és próbálják tovább erőltetni a gyereknek a cicit.

Van aki nem erőlteti a cicit, hanem ösztönösen táplálja gyerekét. Mit egy anya.

Mint az emlősök a kicsinyeit.

Én sem erőltettem/erőltetem, hanem adtam/adok neki amikor kértek.

Fiam sem beteges (csak ekcémás), első osztályban egy napot sem hiányzott.

Jó evő, többet eszik mint én, 145 cm és 40 kiló 10 éves lesz.

utolsó előtt

utolsó előtti

Mióta kialakítottam a rendet a szoptatás körül és persze a fejemben is rendet raktam IMÁDOK szoptatni.

Nekem nyugalom és fekve szoptatás kell. Megy közben a tv halkan és még nagyon picuri volt a babám és 40 perceket szopott, olyan klasszakat aludtam, hogy öröm volt. Meg is lepődtek, hogy milyen kiegyensúlyozott vagyok.

Ajánlom mindenkinek a fekve szopiztatást!