Terhesség alatti szoptatásnál mikortól változhat meg a tej íze?

Még annyit szeretnék kérdezni, hogy akik több hónapig szoptattak így terhesen, hányszor szopizott még a babátok és alkalmanként mennyi ideig?

A védőnőm persze egyből ellenezte, azaz rögtön felsorolta az ellenvéleményeket (méhösszehúzó hatás, több vitamin veszteség, erősebb hajhullás, legyengülés, vetélés veszélye...stb)... Eddig persze semmi bajom, szedek vitaminokat és Magnerotot minden szopi előtt, de...szóval azért ez is csak azt erősíti bennem, hogy minél hamarabb ha nem is teljesen leszoktatni, de legalább lecsökkenteni szeretni a szoptatásról. Egyébként sajnos egyre terhesebb nekem, bár imádom a közelségét és nyílván én is hosszú ideim akartam ezt a meghitt együttlétet... De ahogy egyre jobban látom, mennyire követelőzik és ragaszkodik a cicihez, annál inkább erősödik bennem a késztetés, hogy "elvegyem" tőle. Sajnos eddig iszonyú hisztériákat csapott, ha próbáltuk 1-1 alkalommal cici nélkül, ezért én mindig maradtam végül a kényelmes/bevált megoldásnál, hogy "nyugalom" legyen. Tudom, hogy következetesnek és kitartóbbnak kellene lennem, de nem látok egyenlőre kivezető megoldást. ( Se cumi,se cumisüvegből más ital..., se plüss állat, se apa altatás...) Egyetlen 1 alkalommal viszont bevált napközben, hogy a hugom altatta el, nem hittem volna hogy sikerült, se már kellően álmos is volt (ráadásul nem is otthon voltunk, hanem anyukáméknál) és nagyágyon melléfeküdt, simogatta, beszélt hozzá és kb 20 perc alatt elaludt... Azóta sajnos ezt nem tudjuk megtenni, elég messze lakunk egymástól...

Nem értem, hogy másoknak hogy megy ez olyan simán, hogy van akinek áttért a cumira, van akinél egyszer csak elfogadta, hogy nem kap többet, van akinél meg már magától is eltolta... Nyílván kicsit nagyobb gyerekkel, pl. 2 évessel már meg lehet értetni, beszélni, de egy 1,5 éves, ha fel is fogja még nem akarja elfogadni hogy nincs/nem kap...

Köszönöm ismét a bíztató hozzászólást, én is sejtem, hogy a lányom érezheti, hogy jön még valaki a családba, mert valóban egyre erősebb a ragaszkodása. Máskor, amikor már bealudt, simán elengedte a cicit, de most eszméletlenül cumizik még és fel is ébred, ha ki akarom venni. Rettentő nehéz időszak ez nekem, mert még nappal könnyedén megy, éjjel nagyon megvisel a hosszú cicin visszaaltatás és az egyre erősebb nyugtalansága. Tudom én is, hogy a kis lelkét megviselné, ha drasztikusan változtatnék, nincs is szivem hozzá, olyan keserves sírásba tud kezdeni... Nagyon bízom én is abban, hogy ez meg fog oldódni természetes módon, mert rendkívül értelmes és empatikus kisember már most, remélhetőleg meg fogja érteni, hogy majd a kistesó lesz az első a szopizásban... Remélem, hogy 2 évesen ezt már meg lehet vele "felnőtt módjára" beszélni...

Viszont érdekelne, hogy hol, kinél szültél, (ha budapesti), mert most amúgy is orvost váltottam (a lányomat a János kórházban szültem, magán rendelésre jártam...), de a mostani sem biztos, hogy "megfelel" nekem, de az előzőnél az utolsó hónapban fogadtam szülésznőt is és nekem is nagyon sokat számított. Szóval akkor majd esetleg privátban elkérném az elérhetőségeket, ha tényleg neked ennyire bevált.

Várom további hozzászólásokat hasonló helyzetben lévőktől :-)