Nincs segítsége a szoptatós anyukáknak?

Nekem semmi, de tényleg semmi segitségem nem volt. Kezdődött még a terhesség alatt, a doki közölte, hogy tuti, hogy kizárólag bimbóvédővel fogok tudni szoptatni a befele forduló mellbimbóm miatt. Igy jó előre be is szereztem. A védőnő annyit mondott, hogy készüljek a szoptatásra, mert eleinte nehéz lesz. Mikor kérdeztem, hogy hogy készüljek, közölte, hogy lelkiekben. Megszületett a lányom, a kórházban a csecsemősök nem segitettek, csak mikor már 3. nap sirtam a folyosón, hogy nem tudom rendesen megszoptatni a lányt. Na akkor jött a nagy "segitség", jött egy csecsemős lefektetett az ágyra rátette a gyereket a mellemre és közölte hogy na igy kell és elvonult. Kb fél perc volt az egész. Haza jöttünk, védőnő sehol, telefont nem vette fel, két nap múlva felhivott, hogy bocs szabim vagyok (megbocsátható dolog) majd küldök valakit. Kijött a helyettes, aki annyit mondott, hogy húú de nagy baba és milyen lusta szopizni(folyton elaludt a mellemen a lányom) és jót nevetett, majd elment, hogy akkor majd jön a Mártika (eredeti védőnőnk). Jött két hét múlva. Szintén közölte, hogy húú de nagy baba és lusta. Eszembe ne jusson cumisüveget adni neki, csak pohárból vagy kiskanállal adjam a tejet, amit lefejek cicizés után. Na ment a harc a kislányommal két teljes hónapon keresztül, nem akart szopni én meg próbáltam, próbáltam néha már vele együtt sirtam. Végül megint felhivtam a védőnőt, hogy jöjjön segitsen, mert én már nem birom. Kijött és közölte, hogy nyugodjon meg anyuka a baba szépen fejlődik, nincs semmi baj (nincs gondoltam, csak az hogy reggeltől estig meg estétől reggelig ordit a gyerek, pláne ha meglátja a cicimet) És még mosolyogva hozzátette, jönnek mennek a frontok (nyár volt) nyűgösek a babák, kitartás és nem sokára jobb lesz. Na ez volt az a pont ahol feadtam és fejni kezdtem neki. Soha többet nem próbáltam mellre tenni, de nem is sirt utána annyit a kicsi. Persze igy hamar elapadt a tejem, de azért 6 hónapos koráig kitartottunk, addig tudtam fejni, de kellett mellé tápi is. Azt bezzeg meg tudta jegyezni a védőnő, mikor tanácsadásra mentünk, hogy jaj hát az ő körzetében alig van tápszeres kisbaba, igy mi rontjuk az átlagot.

Hát ennyi. Én megmondom őszintén félek a második gyerektől egy kicsit. Bár már nem leszek olyan tapasztalatlan szoptatás terén.

Én azt mondanám minden kismamának, akinek hasonló "segitőkész" védőnője van és a szoptatást csak könyvekből olvasta, hogy ne legyen rest felkeresni egy szoptatási tanácsadót. Azt hiszem a másodikkal én is ezt fogom tenni.