Miért nyúl annyi anyuka egyből a tápszerért?

8.34 vagyok. Én is találkoztam a kórházban olyannal, akinek "ömlött" a teje, de tényleg, szerintem a szemem láttára 1 litert lefejt a szopi UTÁN. És mondta, hogy ez tök jó, csak sajnos ez max. 3 hónapig van, aztán egyik napról a másikra el fog apadni, tapasztalatból beszélt, 3. gyerek volt. És KIÖNTÖTTE a lefejt tejet a mosdóba... Mert hogy hova tegye? Nincs mibe tenni. Mondom neki: miért nem küldöd haza apával, ő beteszi a fagyasztóba és 3 hónap múlva előveszed. Jééé, ez jó ötlet- ez volt a válasz... Szóval tényleg, tudom, van ilyen, de akkor ő szoptatott 3 hónapig és kész, legalább addig megtette. Itt ugye nem ilyenekről szól a kérdés.

Egyébként semmi bajom a tápszerrel, én a 9. hónap után arra áltam át, és ha arról volt szó, hogy el kéne mennem fél napra, akkor vittem mellszívót, lefejtem, itthon meg kapott addig tápszert a gyerek, ha üres volt a fagyasztó. Nem gond néha az se.

Én csak azt mondom ezekből okulva, ha nem stresszelnénk HALÁRA a kismamát azzal, hogy "márpedig szoptatni tudsz, szoptatni kell, különben rossz anya vagy", akkor valószínűleg mindenki tudna szoptatni (kivéve 5%). Az én tapasztalatom szerint.

Necces a kérdés.

Egyrészt: NEM TANÍTJÁK meg a friss, elsőbabás anyukákat rendesen fejni, szoptatni, és nincs tanácsadás. Nekem a védőnőm ezt a témát valahogy kihagyta a terhességem alatt, mondván, hogy nehogy már a mellgyulladás miatt kezdjek aggódni, ezért nem beszélt a szoptatásról egy szót sem. No comment... Nem baj, utánaolvastam. Meg a kórházban jártam a csecsemősök nyakára, de igazán segítséget nem kaptam. A gyerekem a 6. napon átkerült a korára, na ott megmutatták a fejést, HÁLÁM ÜLDÖZZE ŐKET, KÖSZÖNÖM!

Viszont!!!!

Amikor hazajöttünk a kórházból, a mellem be volt állva arra, hogy éjjel nincs szopi (nem volt otthon a gyerek), csak nappal mehettem be szoptatni. Pénteken aztán felírattam a gyerekorvossal a tápszert, mert elég kevés volt a fejt tejem a frigóban, és őszintén szólva beparáztam, nehogy gáz legyen a hétvégén, ha elfogy. Máig bontatlanul áll a tápszer a szekrényben, nem kellett.

Hát mi ezért írattunk tápszert.

Van anyuka, aki aggódik és felíratja, van, aki nem tudja szoptatni, mert nincs elég teje, akármit is csinál (van ilyen ismerősöm), és van, aki nem akar szoptatni.

Mindenkinek a maga döntése.

Miután megszületett a kisfiam, egyből hozzám került (rooming-in). Kb. 1 óránként sírt fel (üvöltött torka szakadtából), és szopizott volna, mert nagyon nehezen tudtam a bimbót a szájába adni, együtt sírtunk. Amikor végre sikerült, akkor is sírtam és sziszegtem a fájdalomtól annyira fájt, de nem vettem ki a szájából.

Ennek az eredményét nem nagyon kell ecsetelnem: véraláfutások, kisebesedés, iszonyat fájdalom. A csecsmősök megmutatták hogyan kell szopiztatni, ami annyiból állt, hogy összefogták a mellbimbóm, és benyomták nagy nehezen a szájába, az nem volt baj, hogy csillagokat láttam. A 4 kilós gyereket olyan testtartásban "kellett" tartanom, hogy önfegyelem mellett is csak 10 percig bírtam , aztán minden kezdődött előlről, csak a csecsemős nem jött.

Ez így ment 5 napig, a testsúlyának a 10%-át el is veszítette, úgy engedtek haza. Hazaérve 15 kilót fogytam összesen !!! Én kértem , hogy írjanak fel tápszert (+ még 2 családtagom is kérte), mert a gyerekorvos már nem rendelt aznap, amikor hazaengedtek, de nem írták fel, mondván ők a szoptatást támogatják... Na ja. A gyerek meg haljon éhen????? mire hazaértünk, a stressztől már SEMMI tejem nem volt aznap, és még előttünk állt az éjszaka.. Ha az unokatestvéremtől nem kapunk anyatejet (szerencsés egybeesés, hogy az ő babája is akkoriban született), akkor nem tudom , mi lett volna. Másnap felírattuk a tápszert, azóta rendeződtek a dolgok. Először csak fejtem (napi 60 ml), mostmár MEREM szoptatni is, bár 3 hetesen még bevág utána 120 ml (!) tápszert, de volt már, hogy többet is.

Én nem így képzeltem ezt, én szoptatni akartam, a tápszer eszembe sem jutott, de olvashattad, hogy miért alakult így.

És azt sem tudom, hogy alapvetően ilyen mohó lett volna-e a kisfiam, ha már az elején rásegítünk tápszerrel, én meg ráérek próbálkozni a szoptatással. mert szerintem nem sokan vannak, akik a mellük, vagy bármi egyéb hülyeség miatt aggódnak itt, minden "normális" anyuka inkább szoptatna, csak néha hülyén alakulnak a dolgok.. :S

Miért a tápszer...? Mert inkább egy jóllakott, egészséges, kiegyensúlyozott baba, egy valamennyire kipihent, boldog anyukával, aki élvezni is tudja az anyaságot, mint egy az éhségtől naphosszat üvöltő síró, zaklatott gyermek és az idegösszeomlás szélén álló, zokogó anyuka. Saját tapasztalat. :( Kevesen ellenezték annyira a tápszer használatot mint én, de végül sajnos nekem is csak az segített. Hiába készültem fel a terhességre, olvastam , érdeklődtem, a szoptatásról is! Rengeteg infót, tapasztalatot begyűjtöttem. Tisztába voltam vele, hogy ez egy természetes dolog, de persze lehetnek buktatói. Nem vártam csodát, nem voltak elvárásaim, csupán reméltem, hogy én is meg tudom adni a legalapvetőbb dolgot a gyermekemnek. Kevés olyan optimista, ember van mint én, aki annyira pozitívan állt az egészhez, mint én.

De aztán megszületett kisfiam, és hiába a 80F-es melleim, a sok infó, a segítő kezek, a mindenféle praktikák, egyszerűen kevés a tejem. :( hiába fejtem, amikor csak tudtam, hiába tettem félóránként cicire, bármit is csináltam, egyszerűen éhes maradt a babám. tiszta seb volt a mellem, a fájdalomtól csillagokat láttam, a fáradtságtól sokszor féltem, hogy elejtem a babát, de mindez hiába, mert nem lakott jól. Nem tehettem mást, mint, hogy kiegészítettem mesterségesen.:( ez engem is megviselt, az önbizalmamat, a hitemet. . de még mindig jobb volt mint az idegösszeomlás szélén kiborulva, zokogva, elgyötörten egész nap, a fájdalomtól, kétségbeeséstől.

Bár így is csak napi 1 max 2 alkalommal vagyok hajlandó kiegészíteni, mert ráadásul a tápszer készítés lényegesen macerásabb mint egyszerűen szoptatni.

Nem kell elítélni rögtön mindenkit aki tápszert ad a gyermekének, mert ez nem önzés, nem lustaság, hanem sokszor a baba érdeke. Alig másfél hónapos a babám, a szülésnél komplikációk voltak, azóta minden nap folyamatosan, 24 órában fájdalmaim vannak, de ennek ellenére továbbra is küzdök, hogy minél inkább én adjam meg neki a szükséges táplálékot, annak ellenére, hogy ez iszonyatos kínokkal jár. De sajnos ebben a percben is itt sír szegénykém mellettem, mert a déli etetésnél nem lakott jól, hiába evett vagy egy órát, 2 ciciből. :(