Tapasztalt anyukák, az éjszakai szopizásról hogy tudom leszoktatni 1 éves babám?

Nálunk is ez volt, szintén egyéves volt, amikor besokalltam.

Amit tudok javasolni: először is határozd el magad keményen, mert nem lesz egyszerű. Amíg nincs meg benned a rendíthetetlen elhatározás, nem fog menni. És csak akkor kezdj hozzá, amikor egyébként nyugodt periódusban vagy.

Nálunk is a teljes éjszakai elválasztás jött be, tehát legközelebb csak reggel lehetett szopizni. Tápláló vacsit adtam neki, eztán elmagyaráztam, hogy már nagyfiú, majd világosban lehet újra szopizni (nem tudom, mennyit értett belőle). Amikor felsírt, átmentem hozzá, adtam neki vizet (hol kérte, hol nem), ringattam, énekeltem neki, és egy pillanatra sem hagytam magára, amíg vissza nem aludt. Megpróbáltam lehetőség szerint neki is megkönnyíteni.

Igazából könnyebben ment, mint gondoltam. Első éjjel háromszor kelt, második éjjel kétszer, a harmadiktól két hétig egyszer, aztán átaludta az éjszakát. Mindezzel párhuzamosan napközben is sokkal kiegyensúlyozottabbá vált, hiszen kipihente magát.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy két hét múlva teljesen elválasztotta magát nappalra is, de én nem bántam.

Nem hiszek az alvástréningben, meg hogy csak tízpercenként lehet bemenni hozzá, soha nem hagytam, hogy egyedül rázza a rácsot, közben pedig hányásig sírja magát, de meggyőződésem, hogy gyengéd módszerekkel igenis le szabad szoktatni egy ennyi idős gyereket az éjjeli szoptatásról.

Hát, pedig valami oka biztosan van annak, ha nemcsak felébred éjjel, hanem fel is SÍR... Gondolj bele, ő azért már nem újszülött, hogy csak sírással kommunikáljon - de mégis ezt teszi, vagyis elég határozott jelzést küld nektek, hogy valami nem tetszik neki.

Márpedig ha így van és tényleg "alapos" oka van az ébredésének most is, akkor szerintem ugyanúgy kéne eljárni, ahogy eddig is tetted. Mert akkor nem egy megváltoztatható "rossz szokásról" lesz szó, hanem megint egy kielégítendő szükségletről...

Persze már csak arra kéne rájönni, mit szeretne közölni. Te miket vettél eddig számba?

Nem lehet, hogy azt érzi rajtatok, hogy ti nem szeretnétek őt magatok mellé venni, ott tartani?

Csak ha már kérdeztem.

Szóval nem a közös alvással van gond, hanem az ébredésével, ha jól értem.

És azt még nem próbáltátok, legalább átmenetileg, hogy hagyjátok köztetek aludni? Úgy értem, nem csak akkor viszitek át, amikor már többedszerre felsír, hanem az elsőnél vagy akár már este. Mindez csak ötlet, nem biztos, hogy így másképp lenne, csak hangosan gondolkozom.

Az meg, hogy mi lenne majd egy kistesóval, a jövő zenéje ám. ;) Erre szoktuk azt mondani, hogy nem kell ilyesmin előre aggódni. (Persze megértem, hogy nem szeretnél magadnak előre ennyivel több "gondot", jó dolog a megelőzés, de vannak dolgok, amiket nem lehet/érdemes előre kivédeni...)

Értelek. Hát, én is úgy szoktam gondolkodni, ahogy te, vagyis elolvasok, megfontolok mindent, aztán a saját eszem és ösztöneim szerint döntök. És általában jól működik. :)

A tesó-dologhoz még annyit, hogy mi ugye 2 évig családi ágyaztunk a lányommal. Nyár elején fog jönni a pici, akivel szintén együtt fogunk aludni. Már bennem is felmerült, hogy mi lesz, ha a nagy is velünk akarna aludni megint - végül azt beszéltük meg apával, hogy szükség esetén szerzünk neki egy matracot a mi ágyunk mellé és ott fog aludni, amíg igénye lesz rá. (4-en már mi se férnénk el benne.) Vagy ha úgy szeretné, akkor apa alszik vele, én meg a picivel. Szóval kb. mindenre van olyan megoldás, ami az egész családnak jó. ;)

A tv-s elalvás nálunk is gond lett idővel, na a mi lányzónk is ekkor került külön szobába és ágyba.

Azt még megkérdezhetem, hogy miért csak hajnalban veszed oda magatokhoz?