Hosszú szopinál, szerintetek mi motiválja a babát?

Szerintem a megszokás, a meghitt hangulat, az anya közelsége.

Egy kisgyerek, aki jön-megy, oké, de mennyi idős?

Szerintem bármelyik lehet, amiket felsoroltál. Mondjuk az egyik ismerősöm mesélte, hogy neki a nagyobbja 4 éves koráig szopizott; amikor ő maga egyszer megkóstolta a tejét, már kesernyésnek találta. De a gyerkőc ettől függetlenül simán szopizott még tovább.. Szóval nem tudom, lehet, hogy nekik néhány íz még kicsit máshogy érződik, mint nekünk? :)

De az biztos, hogy a lelki-fizikai kapcsolat is nagyon fontos, szerintem erre épül rá igazán az egész! Nemrég azt hiszem itt is írtam, hogy az én lányom még 2,5 évesen is sajátos módon reagált, amikor szopizott: a teljes megnyugvást és ellazulást lehetett rajta látni. Hozzámbújt, becsukta a szemeit, sokszor elálmosodott, "lelassult".. szóval relaxált állapotba került. Láttam rajta, hogy boldog, hogy jól van - ez pedig szerintem biztosan nem tett neki rosszat, sőt. Úgy gondolom, hogy sok gyerkőcnek még x évesen is igénye van/lehet egy ilyesfajta érzésre, kapcsolatra (is).

És a harmadik dolog, ami szorosan az előzőhöz kapcsolódik, az a szokássá válás. Úgy látom, hogy nagyon sokat segít a szoptatás megtartásában, ha kialakul egy stabil rendszer, amire a gyerkőc ösztönösen építeni tud. Hogy megtanulja, hozzászokik, hogy x időnként szopizunk; ez pedig ugyanolyan biztonságérzetet tud adni neki, mint az egyéb fix napirendi pontok. Eleinte várni fogja a szopikat, később viszont napi rutinná válik, szinte észre se vesszük már, hogy megint szopi van. A gyerek és az anya életének is a részévé válik.

És itt jegyezném meg azt is, hogy szerintem fontos elkülöníteni a szokást a rossz szokástól! Mert attól, hogy valaki valamit rendszeresen csinál, még nem kell, hogy az negatív minősítést kapjon... Márpedig a hosszú szoptatás szerintem nem tekinthető (kapásból) rossz szokásnak. Legalábbis én magamon se ezt tapasztaltam.