Van olyan aki saját elhatározásból nem szoptatott? Beszélgetünk róla?

Ha a százalékok alapján rólad van szó:

Szerintem, aki lepontozott, azért tette talán, mert azt írtad, nem kértél segítséget és nem is fogsz. Hogy nem ér annyit az egész a szemedben, hogy (esetleg szakszerűbb) tanácsot kérj, ha úgy alakulna. Hanem rögtön, csírájában folytod el az egészet.

Természetesen jogod van így érezni és végül így is tenni, ezt szerintem senki nem vitatja. Csak valószínűleg többen vannak itt azok, akik szerint ez kevésbé helyes, mert így már az esélyét is elveszed magadtól és a leendő babádtól annak, hogy hatalmas pluszhoz jussatok, ha mégis sikerülne. Ha még egy próbát sem teszel, az sokak szemében rosszabb, mintha megpróbálod, de esetleg elbuksz. (Egyébként ezt én is így gondolom, de már régóta nem pontozok le senkit ilyen jellegű kérdésben, mert ez teljesen szubjektív.)

Mindezt csak azért írtam, hogy lásd, valószínűleg ezért lettél "lehúzva". Ez nem a szuperanyuságról szól, egyszerűen egy (ennyiből) másfajta értékrendet takar.

Remélem, nem haragszol meg, nem azért válaszoltam!

Értem én, de azt írtam, hogy nem kértem lelki segítséget. Minek is kértem volna, nem hinném, hogy ehhez pszichológus kell. Ahhoz esetleg kellett volna, hogy ne akadjak ki, hogy a pár órás babám életveszélyben van. Egyszerűen a szoptatás hiányát nem éreztem ennyire tragikusnak. A másik pedig, hogy a csecsemős nővérek is szakemberek, nyilván ők is tudnak mindent, amit egy szoptatási tanácsadó. Elég sokáig voltunk bent, nem egy nővér jött hozzánk nap, mint nap és mégsem sikerült szoptatni.

Én úgy érzem, hogy bár tápszeren nő fel a gyermekem sokkal fontosabb, hogy egészséges. És már ahogy írtam ha lesz következő baba, megpróbáljuk, de nem fogok ezen görcsölni.