Van olyan aki saját elhatározásból nem szoptatott? Beszélgetünk róla?

Hát én nem vagyok szoptatás ellenes. Nem tudom milyen okból nem akarsz szoptatni. A nagyobbik fiam nagyon rossz szopis volt, szenvedtem 5 hónapig vele, aztán feladtam. Megkönnyebbülés volt, szívesebben itta a tápszert:( Nyugodt és kiegyensúlyozott lett. A másodiknál amint hazajöttünk a kórházból felírattam a tápszert, úgy gondoltam azt a szenvedést nem csinálom végig még egyszer...na a kisebbik totál cicifüggő lett, úgy szopik, mint egy kis pióca, de szinte egész nap a cicimen lógna. Fárasztó és alig várom, hogy vége legyen, de sajnálom még elválasztani. A lelkiismeretem miatt hagyom, de nem szeretném évekig szoptatni, mint más.

Megkérdezhetem miért döntöttél így? Nem rosszindulatból, csak érdekel!

Saját elhatározásból döntöttem úőgy, h ha lesz második, nem fogom szoptatni.

Kinlódás volt az egész, vérzett, begyulladt, a gyerek nem hízott, 4 hónaposan kapott tápszert, és gyönyörűen fejlődött.

Én még egyszer azt a strapát nem csinálom végig, ha a gyerek megmoccant a kiságyban, már folytak a könnyeim, h mindjárt szoptatni kell.

Egyébként fejni sem tudtam, ünnepnap volt, ha lejött 20 mili, az is átlátszó, híg valami volt, fél-háromnegyed óra szoptatás után. Tehát nem az előtej, hanem a hátsó, aminek táplálónak, zsírosnak kellett volna lenni, mindezt úgy, h rendesen étkeztem.

Biztso, h nem fogok szoptatni, kizártnak tartom, h akár meg is próbálom.

Az én fiam intenzívre került születése után, napokig csak pár percre láthattam. Tápszert kapott. Mikor végre együtt lehettünk nem akart szopni, vagyis nem tudott. Éhes volt, egyfolytában ordított, én meg egész nap bőgtem. Akkor a bababarát kórházba elkezdtem mellszívóval fejni és megkapta üvegből. Gondolhatjátok, hogy néztek rám a csecsemős nővérek. Itthon aztán egyre hígabb lett a tejem, hiába fejtem a mennyiség is csökkent. Besokaltam! 3 hetes volt amikor írattam tápszert, pár napig még fejtem egyre kevesebbet és hagytam elapadni a tejet. A gyerek sokkal nyugisabb lett, jobban aludt. Én is jól éreztem magam.

Rengetegen beszóltak akinek ezt őszintén elmondtam, így maradt a fedősztorim, hogy elapadt magától. Nem érdekel mit gondolnak, nekünk szenvedés volt az egész. És nem hiszem, hogy ettől lesz valaki rossz anya!... mert hát ezt is megkaptam.

Ha lesz még egy babám talán megpróbálom a szoptatást, úgy 6 hetes koráig, de nem fogok elzárkózni a tápszer elől.

Feltehetek én is egy kérdést? Az, aki a korábbi kellemetlen élménye miatt döntött úgy, hogy legközelebb nem akar szoptatni, kért korábban vagy majd később, ha aktuális lesz, szakmai segítséget?

Nemcsak magához a probléma megoldásához, hanem a lelki élmények feldolgozásához (is).