Van olyan aki saját elhatározásból nem szoptatott? Beszélgetünk róla?

Köszönöm ez jól esik :)

Sajnos még a férjem családja is beszólt. Akkor rosszul esett nagyon, ma már nem hagynám magam!

xStefix

Nekem a csecsemős nővérek mondták (egyébként mindenben a szopis liga álláspontját képviselték), hogy nagyon ritka de van olyan, hogy a baba elutasítja a szopizást. Nálunk egyszerűen ők se tudták rendesen mellre tenni, én meg egyedül főleg nem. Úgy olvastam valahol, hogy 98%-ban tudnak a babák szopni, és az anya is képes szoptatni. Hát mi nem ide tartozunk.

Én nem kértem lelki segítséget, nem is fogok. Egyszerűen nem akarok ezen görcsölni a következő babánál. Szerintem nem ér annyit az egész, hogy a gyerek egy idegroncs anya mellett legyen. De ez csak az én véleményem.

én nem akarom leszoktatni a lányom DE szeretném ha nem kellene mellen lennie több fél órákat.azért mert: van egy két éves tesó ,és amugy nem elég neki igy gyakran is kér.

de ha nem lenne semennyi akkor se bánnam mert szivesen etetném üvegböl tápszerrel(fejni nem szeretnék).de mivel van valamennyi tejem igy a lelkiismeretem nekem se hagyja hogy ne adjak neki,hisz a legjobbat kivánom a gyermekeimnek(fiam 10 hónapos koráig szopizott,6 hónapig kizárólag anyatejes volt)de most hogy második baba igy nehéz és kényelmesebb lenne.

szóval én ezt mondom.

ha te meg igy gondolod tégy igy hisz fontos hogy az anya jól érezze magát és ő is kiegyensúlyozott legyen,hisz nem csak az anyatej fontos egy babának,hanem hogy az anya is nyugodtan nevelje.jó esetben mindkettő fenn áll,de ha nem nem.

11:39-es vagyok!

Így már értem miért nem akarsz szoptatni. De látod nekem is az első katasztrófa volt, a második sem mondom, hogy simán megy, de egész más típusú gyerek.

xStefix: nagyon sokat segítettél már nekem, ma is:) Az elsőnél mindenki azt mondogatta nem szabad etetni csak 3 óránként, volt hogy felettem álltak az idősebb családtagok és rám szóltak vegyem el a cicit a gyerektől, mert csak cumizik...mindenki ezt hajtogatta és egyre kevesebb tejem lett. Most nem hallgatok senkire, észrevettem, hogy a 5-10 perc cumizás után jön a tej újra. Szóval hülye voltam és tudatlan. Akitől segítséget kérhettem volna, az mind ugyanazt mondta, nem szabad, ne hagyd, fájni fog a hasa... tudod a régi álláspont. Bocsi, csak leírtam, mert kérdezted!

6 vagyok.

xStefix-nek és persze a többieknek is:)

Volt kint védőnő, ráfogott a mellemre, és közölte, h ebből spriccel a tej, szoptassak csak.

Már a kórházban kértem, h segítsenek, mert úgy éreztem, h nem stimmel valami, de mondták, h tök jó minden.

aztán második naptól kezdve úgy hozták a gyereket, h rá volt száradva a tápszer a szája szélére. Kérdeztem, h kellett neki pótlás? Azt mondták, h ugyan már, nem kapott semmit...

Gyerekorvost kérdeztem, h mit lehetne csinálni, szó szerint bepisilek a fájdalomtól, azt mondta, h meg kell szokni.

Gyermekem 4 hónapos koráig állandóan üvöltött, először csak nem hízta meg a kellő súlyt, aztán visszaesett a súlya, akkor örjöngtem ki a tápszeres receptet.

Bekevertem neki, egy szuszra megivott 120 milit, és 3 órán át aludt.

Nincs bennem tüske, ilyen a magyar egészségügy, a gyerekem egészséges, rosszcsont, majdnem négyéves kis csibész, de sosem fogom elfelejteni a kis szemét, amikor először jóllakottan rámnézett.

Nem érzem magam rossz anyának, mindent kipróbáltunk, bimbókiemelő, bimbővédő stb, de esküszöm lányok, h én ilyen fájdalmat sosem éltem át, a szülés semmi volt hozzá képest, ott egy hangom sem volt, pedig fájdalomcsillapítás nélkül szültem. Sokszor mondtam is a gyereknek, h inkább megszülnélek három óránként, mint, h ezt csináljuk....

Igen, én is megértem, ha valaki a fájdalom vagy egyéb miatt úgy dönt végül, hogy abbahagyja. Mindannyiunknak más és más a tűréshatár, ezért nem lehet kritizálni senkit sem.

Én is kínlódtam egyébként elég sokat (11 hónapig), bár nekem ez nem fizikális fájdalom volt, hanem lelki nyugtalanság, bizonytalanság. Bár mondjuk én örülök neki, hogy kitartottam, mert nagyon sokat tanultam közben, magamról és a lányomról is. Nemcsak technikailag, hanem fejben is, hogy mi az a hozzáállás, ami sokkal könnyebbé teszi az egész szoptatást.

De persze ez nem hencegés vagy győzködés!, én is tiszteletben tartom mások döntését. Csakhát javíthatatlan optimista vagyok.