Anyatej adható a nagyobb gyerkőcnek (testvérnek), ha van feleslegben egy kevéske?

Sem biológiailag, sem pszichésen valószínűleg nincs káros következménye, ha valaki ezt az utat választja.

Pszichológiai következmények (lehetnek, nem kötelezőek):

- regresszió (visszacsúszik egy korábbi életszakaszra jellemző problémamegoldásra és szintre. Nem azt erősíted benne, hogy ő már milyen "nagylány, nagyfiú" (ügyes, okos stb.), hanem kiszolgálod a korábbi életperiódusra jellemző szintet. Ezzel hátráltatod a fejlődést.

- ezzel együtt a korosztálynak megfelelő frusztrációkkal sem tanul meg bánni. (nem olyan rossza az a testvérféltékenység. sok mindenre megtanít...:)

- pontosan éppen erősíti a rivális helyzetet az anyáért.

- erősítheti az ödipális konfliktust (pszichoanalízisnél nézzetek utána)

- visszatér az orális örömforráshoz, mivel a tesó miatti frusztrációt ezzel "enyhíti". Erre írtam, hogy regresszív állapotot hoz létre. Nem a korának megfelelő megküzdési módot használja.

Én azt vettem észre, hogy tényleg elszaladtunk abba az irányba, hogy a gyerek irányít, leválasztja magát, szabályoz stb. Sok szülő bele sem gondol, hogy ez mekkora terhet jelent a gyereknek a vélt szabadsággal szemben. Azt se felejtsük el, hogy a korlát kapaszkodó is a gyereknek.

És azt sem, hogy mi történik akkor, ha mindenféle frusztrációtól mindig megóvjuk a csemeténket. Azoktól a frusztrációktól, amik teljesen természetesek és pontosan a személyiségfejlődésüket segítik. Később a megküzdési képesség, a frusztrációs tolerancia, az alkalmazkodás láthatja a kárát.

Nem egy-egy esetről, hanem tendenciáról írok, ami mostanában nagyon divatos lett. Az a bökkenő, hogy napjainkban pont az olyan típusú személyiségzavarok szaporodtak el, ami a túl nagy "liberalizmus", ráhagyás, ezzel együtt a megfelelő személyiséghatárok kiépülésének a nehézsége miatt jön létre.

A korai személyiségfejlődésben lévő elakadások szintén a felnőttkori személyiségzavar alapjait képezik. Többek között az is, ha túl korlátozom a gyerekemet (ez sokszor a jobbik eset), és a másik véglet, túlságosan kiszolgálom az igényeit, nem szabok határokat, túlingerlem stb.

Szerintem nem veszekedtünk, csak megvitattuk a témát. :o)

Egyébként a regresszió nem feltétlenül rossz. Egy rövid "visszalépést" ugyanis nagyobb előrelépés követhet. Nem hinném ugyanis, hogy örökre megreked az az újra szopizós kisgyerek azon a szinten.

(Akik tizenévesen körmöt rágnak, és hasonlók, azok rekednek meg az orális fázisban)

Mert ezzel az erővel minden kisgyerek, akinek kistestvére születik, személyiségzavaros lesz?

Az ugyanis kivédhetetlen, hogy a kistestvér érkezésekor pl. a nagy gyerek a babajátékokkal kezd játszani, és még számos szempontból "babamódon kezd viselkedni".

:)

Természetesen nem lesz személyiségzavaros a tesóval! (sőt!:)

A regresszióra úgy értettem, hogy kívülről nem kell újra hozzásegíteni. Magától persze, hogy átmenetileg picit visszacsúszik. De ezen akkor segítem át, ha a korosztályának megfelelően kezelem, bátorítom , törődöm vele, és nem a korábbi szintnek megfelelően.

A kérdéshez visszatérve ezért tartom jó ötletnek, ha a baba tejét, ha a kisgyerek ragaszkodik hozzá megkóstolhassa pohárból, kiskanálból(nem biztos, hogy igényelni fogja hosszan), de újra semmiképpen nem szoptatnám már.

Élettanilag nincsen különösebb jelentősége az anyatejnek már ebben a korban, ha a gyerek eszik rendesen, vitamindúsan.

Betti válasza:

De igen,van.Amikor megszületett a második kisfiam és a nagyobbnak is anyatejet adtam (pohárból),egész télen nem volt beteg.Ezt én pozitívan értékelem.

Megintcsak a sok kijelentő mondat, miszerint az újra megszoptatott gyerek tutibiztos regresszálni fog.. Oké, ha valaki ebben hisz, ám tegye.

Én másképp gondolom.

Az viszont, hogy az anyatejnek már nincs jelentősége ebben a korban, nem igaz. Ennyi.

"Megintcsak a sok kijelentő mondat, miszerint az újra megszoptatott gyerek tutibiztos regresszálni fog.. Oké, ha valaki ebben hisz, ám tegye.

Én másképp gondolom.

"

Nem regresszálni, hanem regrediálni. Nem "gondolom" kérdése, hanem szakmai alapokkal bíró kijelentés. A modern pszichológia pedig kísérletekre és megfigyelésekre alapoz, nem a levegőbe állítgat dolgokat. Mindegy ebbe ne menjünk bele...

Anyatej valóban tele van immun anyagokkal, de ennyi erővel felnőtt korban is lehetne fogyasztani. Ártani nem fog. Egy egészséges teljese értékű táplálkozás mellett azonban nincsen rá feltétlenül szükség, csak adható. Úgy, mint más egyéb táplálékkiegészítők.

Látom, te nagyon analízis-párti vagy; nekem kevésbé kenyerem ez a téma, mert én úgy gondolom, sőt, úgy tudom (mert ezt a modern pszichológia is így tanítja, legalábbis nekem így tanították a PPK-n), hogy mára már elég sok freudi meg analatikus tézis megdőlni látszik. De legalábbis túlhaladottá válik bizonyos szempontból. És azt sem én találtam ki egy személyben, hogy a felnőtt személyiség NEM EGYETLEN összetevőn, jelesül a szoptatás hosszán fog eldőlni. Épp ezért, nagyon el tudok képedni a hozzád hasonlók megalapozott kijelentésein, miszerint, ha a gyerek ezen vagy azon megy át, akkor BIZTOSAN rossz vége lesz.

Mindaz, amit leírtál, persze néhány esetben valóban igaz lehet egy hosszan szoptatott gyerekre is - csak, kedves kommentelő, azt felejtetted el (valószínűleg az egyéni tapasztalat hiánya miatt is), hogy sokféleképpen lehet hosszan szoptatni! És ha kicsit beleolvasnál a hozzám hasonló anyukák itteni tanácsaiba, remélhetőleg meglátnád, hogy olyan tippeket próbálunk adni egymásnak a hosszú távval, elválasztással/tódással stb. kapcsolatban, amelyek segítenek megmaradni az arany középúton. Nem pedig a rettenetes rémes szélsőségekre akarjuk bíztatni a többieket, amik 100%-ban tönkreteszik a gyereket.

Az, amit feljebb írtam az újbóli szoptatásról, megint egy lehetőség volt, de ezt jeleztem is. HA HA és HA. Nem kötelező ezt választani, de ha valaki megteszi, legyen nyugodt, nem éri semmilyen kár a gyerekét. (Mert nyilván ezt is ésszel érdemes csinálni; de úgy gondoltam, ez egyértelmű, ezért nem írtam oda. De talán kellett volna.) De mivel a Kérdező ezt már nem szeretné, nem is réma többé.

Azzal pedig, hogy az anyatejnek élettanilag nincs különösebb jelentősége egy 2,5 éves gyerek számára, továbbra sem értek egyet. (És a szoptatási szakma sem, csakhogy én is belekeverjem a "nagyokat".) Nyilván nem olyan fontos, mint csecsemőkorban és nem is nélkülözhetetlen, ha már nincs, de a szerepe ettől még nem nullázandó le.

Arról nem beszélve, hogy sajnos igen kevesen vannak ma már az olyan felnőttek is, akik elélnek csak csupán a "vitamindús", változatos étrenden - szinte mindenki fogyaszt már, ha csak időszakosan is, étrendkiegészítőket. A környezetemben lévő családokban is szinte mindenhol kapnak a gyerekek is vitaminbogyót meg cseppeket, ha épp szezonja van, mert sajnos a táplálékaink nem olyanok, mint kellene. - És ha már védelem vagy védelem, én inkább a természetesre szavazok, amíg mód van rá. (Most jöhetne az "én gyerekem sose volt még beteg és sose kapott vitaminokat"-történet is, ami nálunk történetesen igaz; de nyilván a nagy átlagra vonatkoztatva ez nem sokat számít.)

Na akkor még utoljára pár mondat:)

Analízis valóban nem teljesen helytálló már, de a "nem teljesen" van a hangsúly.

Másik amit fontosnak tartanék tisztázni, hogy valóban nem lehet kijelenteni, hogy mindenki sérült lesz a hosszú távú szoptatásnál, DE! megnő a VALÓSZÍNŰSÉGE bizonyos patológiás fejlődésmeneteknek, mint ahogyan azon más eseteknél is, ahol nem a korosztálynak megfelelően nevelünk, gondozunk. Pl egy serdülőt akarjuk gyerek "eszközökkel" nevelni.

A modern kutatások (és nem az analízis) kimutatták, hogy bizony a korai fejlődésnek (első 2 év) életbevágó szerepe van a későbbi személyiség szempontjából. Ehhez kb 50%-ban még bizonyos genetikai tényezők hozzájárulnak (ilyen pl a személyiség sérülékenysége és a temperamentum.)

Tehát nagyon is fontos, hogy az első pár évben mit csinálunk a gyerkőccel.

A többi amit írtam, pedig igenis a gyakorlat. Nagyon sok gyerkőccel jönnek a szülők a nevelési tanácsadóba viselkedési, leválási és egyéb érzelmi problémákkal, akik közül statisztikailag kimutatható többek között a túl hosszúra nyúlt szoptatás is. Ez persze nem kizárólagos és a szoptatás hiánya legalább ilyen komoly gondokat okoz (sőt!), de azért bizony megfigyelhető a tendencia.

Nem jelent persze kizárólagosságot, hogy valóban minden gyerek problémás lesz, de egy időn túl kockázati tényező, amit mérlegelni kell. Ami fontos ennek az eldöntése előtt az, hogy miért akarunk sokáig szoptatni? Milyen célból?

A kérdező esetében, hogy a nagyobb tesó ne legyen féltékeny, falsch lesz az eredmény, gondot okozhat, mert nem így kell kezelni ezt a problémát. A miértjét leírtam korábban.

Ha csupán az egészség megóvása miatt, akkor is lehet pohárból adni a tejet.

Ha azért, mert a gyerek hisztis és nem alszik el másképpen, akkor szintén érdemes átgondolni, hogy valóban rendben van-e a kapcsolatunk, a szerepek a helyükön vannak-e, ki kit irányít.

Ha azért, mert az intimitást szeretnénk biztosítani, ezt 2 éves kor fölött más eszközökkel is lehet, ami jobban illik a korosztályi fejlődésmenethez.

Tehát a miért a fontos kérdés. Ha valakinek ez tiszta és ebben magabiztos, nem hiánypótlásnak használja a szoptatást, azt a gyerek is fogja érezni és kisebb az esély a kisiklásokra. Na az ilyen anyukból viszont eddig valamiért nagyon keveset láttam...