Honnan lehet tudni, hogy jóllakott a baba?

Kérdező, akár éhes, akár szomjas, akár aludni szeretne, akár más egyéb okból szeretné, nyugodtan szoptasd meg!

Hidd el, hogy nem baj, ha az "rögzül" benne, hogy a melleden megnyugodhat. Sőt, te akár akarod, akár nem, ő már alapból úgy született, hogy tudja és igényli ezt a közelséget! ;) Ha ezt kielégíted, akkor jót teszel vele, de ha nem, akkor esetleg rosszat... Itt nem arról van szó, hogy te mihez (valami "rosszhoz") szoktatod őt hozzá, hanem ahhoz, hogy azt, amire neki szüksége van, megadod-e neki.

Remélem, érthető, mire gondolok.

Megértem az aggályaid, bár én a másik "oldalt" képviselem. És mint ilyen, személyes tapasztalatból is mondhatom neked, hogy nagyon sokféleképp lehet egy babát igény szerint szoptatni ill. gondozni - és ezek nagy része nem az elkapatás felé visz!

Ha másra is megnyugszik a tied, az egyáltalán nem gond, hiszen nem az anyamell az egyetlen, amivel ez sikerülhet. :) Viszont legyél azért óvatos és figyelmes a próbálkozásnál, mert vannak, akik néha átesnek a ló túloldalára és még akkor sem adnak mellet (félve a rászokástól), amikor a baba egyértelműen azt szeretné. És ez már "baj" lehet...

Az esti hosszú szoptatás tipikusan ilyen téma: élettani és pszichés okai vannak, amiért egy baba ilyenkor sokáig szopizik és nagyon lassan (kb. 45-60 perc alatt) alszik be teljesen. Vannak, akik nem ismerik ezeket az összefüggéseket és emiatt idő előtt veszik le a mellről a babát, vagy egyáltalán nem engedik ezt neki, nehogy ez "rögzüljön", ahogy te is írtad. De így aztán gyakran jönnek az anyapótlékok, cumik; mert a babának végső soron akkor is kell a szopizás élménye, ha nem anya az (de akkor meg minek az egész mű-dolog?). És ha ez a szopiidőt is jelentősen lerövidíti, akkor neadj isten idővel elkezdhet apadni a tej is, ami aztán egy csomó egyéb problémát szülhet... Persze így is lehet csinálni és nem lesz mindig gond belőle, én se ezt mondom, de hosszú távon nem biztos, hogy ez lesz a legcélravezetőbb (legalábbis egy komolyan szopi-szerető babánál, valószínűleg).

Mindezzel nem akarlak ám kioktatni, csak hosszan szoptató és kötődően nevelő anyaként időnként fel szoktam hívni a "másik csoport" figyelmét, hogy az igény szerinti szopit, gondozást is lehet valóban jól csinálni. Sokan félnek tőle, de általában indokolatlanul. Ha valaki sokat szoptat és hagyja mellen cumizni, elaludni a babáját, az még nem azt jelenti, hogy végérvényesen és tutira elrontja őt, sőt. Nyilván itt is vannak dolgok, amikre figyelni érdemes (mert ezt is lehet rosszul csinálni), de óva intelek attól, hogy mindenféle vélt vagy valós félelem miatt alapból elzárkózz egy másik megoldási lehetőségtől (legalábbis akkor, amikor esetleg tényleg szükség lenne ilyesmire).

Szóval jószándékkal írtam, amit, beszélgetve. :)

Hm. Nem ismerem a részleteket, de hajlok azt mondani neked, hogy a te belső feszültséged lehet az ok. (Ez általában minden szopis problémánál felmerül.)

Persze ettől függetlenül megeshet, hogy estére valóban annyira kevés a tejed, hogy attól lesz ilyen hisztikés és hosszú a szoptatás. (Egyrészt 3 hetes korban is van egy növekedési ugrás is, másrészt az esti kevés tej megintcsak élettani dolog, de nem abnormális.) És ilyenkor vannak bizonyos szopis tippek (mint a rendszeres fejés is), amiket te is be tudsz vetni, hogy segíts a testednek, a rendszernek átállni erre a fajta működésre. De, azt is tudd emellett, hogy hosszú távon általában minden különösebb trükk nélkül is simán lehet szoptatni; magyarul ezek a konkrét gyakorlati javaslatok arra valók, hogy átlendítsenek téged a holtponton.

Ami viszont ezeken kívül is nagyon fontos: hogy nyugodt legyél! Mert nemcsak attól lehet 3 órás egy szoptatás, hogy mennyiségileg kevés a tejed és nincs mit szívni, vagy épp a babád szopik kaotikusan - hanem attól is, mert a te belső feszültséged miatt hormonszinten akadozik a tejleadás (oxitocin hormon, ami stresszre extrém érzékeny). Sőt, tovább is, a te stresszedet a babád is megérzi, és lehet, hogy emiatt is szopik úgy, ahogy. - És ez egyben a helyzet megoldása is.

Persze mondani marhakönnyű, hogy lazulj el, de valószínűnek tartom, hogy sokat javítana a dolgon. Én anno majdnem egy évet agonizáltam végig, mire sikerült megtanulnom lazán, csípőből szoptatni - és az maga a Kánaán! :)

Tényleg sok szempontból igaz az, hogy fejben (vagy még inkább, benned) dől el, hogy hogyan sikerül a szoptatás. Ha te képes vagy hallgatni a belső ösztöneidre és megbízni önmagadban, hogy képes vagy ellátni a babádat, az óriási erőket szabadít fel a testedben, lelkileg-testileg egyaránt. Ha te magabiztos és nyugodt vagy (minek is aggódsz tulképp..?), a tested is jól fog működni és a babád is nyugodt lesz. Ez olyan egyszerű a valóságban is, ahogy leírtam. :)

Csak ellazulni nem az....

Nem bántódok meg ilyesmin. :) Egyébként igen, sokban igazad van, csak van egy lényeges különbség: én azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje és hosszú távon jobb, ha ezt nem sürgetjük meg!

Ha megengeded, kifejtem egy kicsit:

Nem tudom, te ennyire vagy jártas a fejlődés- ill. életkorok pszichológiájában, én sokat olvasok ilyesmit mostanság. Ha kicsit jobban belemélyülsz ebbe a témába, gyorsan megláthatod, hogy hol van a mai tipikus gondolkodás fonákja: mindent most azonnal akarunk. A mai szülők többsége azt gondolja, hogy az lesz a jó, ha a gyerkőcöt születése pillanatától kezdve arra tanítják, szoktatják, hogy egyedül is meglegyen, hogy tudja, hol a helye. (A határok megszabása, ahogy te is írod.) Ez persze alapból nem baj; csak a sok megmondomatutit könyv és áramlat azt nem teszi hozzá, hogy:

1. az ember és az embergyerek is társas lény, de még mennyire, és

2. az adott szabályhoz csak akkor tudod majd hozzászoktatni a gyerkőcödet, ha ő maga elég érett lesz hozzá.

Ezek most persze egyértelműnek tűnnek, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsincs így. És itt a baj, mert senki sem (vagy legalábbis nem a "hangoskodók") világosítja fel a szülőket előre, hogy nem lehet mindent azonnal. Sőt, kedvenc Suttogóm 1000x elismétli a könyvében tisztelt Mámija intelmét, miszerint "Kezdd úgy, ahogy folytatni akarod!" Ez nem rossz gondolat - csak ez a mondat épp nem a csecsemőkre íródott, hanem mondjuk a kisgyerekekre. :S

Szóval igen, itt elvi és egyfajta nevelésfilozófiai eltérések vannak. Nekem csak egy 3,5 éves lányom van, de már ennyi idő alatt is nagyon megtanultam, hogy mi jobban járUNK, ha lassabban haladunk dolgokkal. Ettől persze másnak még más is lehet jó - csak sajnos nagyon sokszor azt látom, hogy egyeseknek azért vannak ilyen jellegű gondjaik, és gyakran halmozódva, mert elvből, csípőből bezárják magukat egy másik lehetőség előtt. Sok anyukában érzem azt, hogy hiányzik a nyitottság, az újfajta befogadásának készsége, pedig magamon tapasztaltam meg, hogy mennyit lehet vele nyerni. (És most nemcsak a kötődésre, "ősanyaságra" gondolok, hanem bármire, ami más, mint az Én elképzelése.)

Remélem, nem haragszol, hogy ezt leírtam, és nem is kritikának szántam, csak időnként muszáj szóvá tennem az észrevételeimet. :)

Az egyedül elalvásról egyébként sokat tudnék írni, de inkább ajánlok egy könyvet: Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás.

8 gyerekes amerikai gyerekorvos-apuka a szerző, aki részletesen leírja, hogy hogyan lehet éjjel is "helyesen" kezelni egy babát/gyerkőcöt, anélkül, hogy kismajmot nevelnénk belőle. (És nem rosszindulattal írtam a helyesen-t.)