Tejem az van, de nem akarok szoptatni. Ír fel a doki így tápszert?

Köszönöm a válaszokat!

Azok, akik támadtak és úgy gondolják nem vagyok jó anya, mert arra gondoltam, hogy megkönnyíteném a dolgom, hogy napközben ne legyek olyan feszült akár a babával, gondolom annak könnyű volt. Igazán nem tudjátok milyenek a körülményeim, amikre kicsivel a baba születése előtt derült fény.

Ha valaki biztat, és meséli a saját történetét, esetleg tanácsot ír, sokkal erősebben jön elő, hogy szoptassam és tartsak ki, mint ha valaki ledegradál.

Szeretném szoptatni sokáig, mint az elsőt, de amióta megszületett nem lehet rám ismerni. (Amúgy anyatej párti vagyok!!!! És miután a lányom (első baba) nem kapott tápszert, fogalmam nem volt, hogy attól is fájhat a hasa. De gondolom, legalábbis hallottam, hogy nem mindegyik jó, le lehet cserélni.)

Azért próbálom még, és drukkoljatok légyszi, hogy ne fájjon neki sokáig. (Lányomnak 4,5 hónapos koráig fájt. :()

Még egyszer köszi!

Nem értem miért nem tudtok megérteni. Az első babámnál én is így voltam, semmi nem volt fontosabb. Csakhogy két gyereknél más a helyzet. Azért, hogy az egyiknek jó legyen (hogy szoptatom) a másiknak nem adok kaját? Mert az egész napom azzal megy el, hogy ringatom, büfiztetem, tornáztatom, szoptatom. Az espumisant is kipróbáltam, nem hat. Most teáztatom, hátha.

Nem kell folyton támadni a másikat, mert hidd el, nálam jobban senkinek nem fáj, hogy erre kell gondoljak. Nehéz úgy döntést hozni, hogy mindenkinek jó legyen, pláne, ha ilyenről van szó. Tudom, hogy az anyatej a legjobb, és nem ettől akarom megfosztani, hanem a fölösleges fájdalomtól, magamat meg a stressztől.

De persze igyekszem türelmes lenni és még próbálkozni, de azt hiszem nem egy idegbeteg anyukára van szükségük, jobb lenne, ha kiegyensúlyozott lennék.

De még próbálkozom.