Akinek szoptatási problémája van az miért nem fordul szoptatási tanácsadóhoz?

A kérdés remek! Én is várom amagyarázatokat.

(Gondolom mert túl könnyen elérhető a táp, így nem érzik szükségét tenni bármit is a sikeres szoptatásért, mert ha "nincs tej" akkor majd legfeljebb felnő tápon...)

Én őszintén fogok válaszolni, és lehet lepontozni nyugodtan! Én utáltam, mikor szoptatás alatt valaki áll felettem, és segíteni próbált. A kórházban a csecsmősnő nyúlt a mellem felé, hogy megnézze, tényleg nincs-e még tejem, ellöktem a kezét. A mellbimbóm sebes volt, vérzett, és üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, még a szülés utáni 3. napon is... Így remekül megutáltam a szoptatást, mielőtt elkezdődött volna.

Itthon azért nem adtam fel, 3 hónapig küszködtem, a védőnő szegény próbált tanácsokat adni, de nekem fájt, fájt és fájt... tejem nem volt sok, mértük a gyereket, etetésenként 10-20 ml tejem volt, végig a 3 hónap alatt... az elejétől tápszeres pótlás kellett..

Valaki mondta ezt a ll ligát (vagy mit) de nekem elfogyott a türelmem, (és a tejem is), és a t.köm tele volt azzal, hogy 3 hónap csak a szoptatásról szólt és semmi másról az életemben. Anyám hozta a tápláló kajákat, bogyókat, teákat, söröket, eredmény: Tej nem lett több, én viszont 5 kg-mal több lettem.

A 3. hónap végére a gyerekorvosunk (aki nő, és maga is anyuka) azt mondta, szerinte ne kínozzam magam tovább, mert a gyerek is érzi rajtam a feszültséget, és már ez is szép eredmény, amit eddig "produkáltam" 3 hónap alatt. Úgyhogy én feladtam, és áttértünk a tápszerre. Egyszerre megnyugodtam, és kisimult minden. A világ szebb lett rögtön. És be is vallom, nyilván volt köze az egésznek ahhoz, hogy én a szoptatástól amúgy is idegenkedtem, és a mai napig nem érzem a vágyat, hogy valaha újra szoptassak. A gyerekemet mindennél jobban imádom (már 3 éves lesz), de ezt a szoptatós korszakot nem kezdeném újra soha!

Hát én ezért nem fordultam tanácsadóhoz...

3. vagyok, igen, sajnos az "indulás" nálam betette a kaput teljesen ebben a témában. Ami még irtó rossz volt, hogy a 3 másik szobatársam vígan szoptatta a babáját, meg fejtek, én meg csak ültem a kórházi ágyon mint egy kuka, és sírtam, amikor nem látták... És a 2. napon kértem tápit a nővérkétől, aki megértett, és adott.

Amelyik hozzám akart nyúlni, nagyon bunkó volt, mert látta, hogy mi a helyzet (a gyerek próbálkozott, de mivel nem jött semmi, üvöltött, nekem meg az izzadság folyt a fejemen - decemberben - a fájdalomtól... látta, hogy vérzik a mellbimbóm, és mégis durván odanyúlt, hogy majd ő megnézi, tényleg nincs-e tejem... miután ellöktem a kezét, soha többé nem jött oda, amit nem is bántam).

Talán, ha nem ilyen rosszul indult volna, akkor nem adtam volna fel ilyen hamar, de végül is 3 hónapig próbálkoztam keményem, és volt, hogy egy szoptatás 2 órát is tartott nálam (bimbóvédővel).

Hú,az ilyenektől, mint az első válaszoló, ki tud nyílni a bicska a zsebemben...

Elmondjam, kinek egyszerűbb megoldás a tápszer? a kórháznak! Nekem ott kezdték el tápozni a babámat, utána nem volt megállás. Egyrészt elvették tőlem a gyereket, és 5 napig (!!!) inkubátorban tartották, meg sem foghattam, egyébként a zárójelentéséből sem derült ki, hogy erre miért volt szükség, úgyhogy ezt nem is részletezném.

Lényeg, hogy állandóan a fejéssel zaklattak. Nem ment. 3 napig fejtem sírva naponta 5-6szor úgy, hogy semmi nem jött- Otthon összeszámoltam, hogy az egy hetes ott-tartózkodásunk alatt összesen 7 különböző nővér nyomkodta meg ellenőrizgette a cicimet.

Ezzel együtt sem indult meg a tejem, elolvastam az LLL honlapját, nagyon bíztam benne, hogy elhagyhatjuk a tápot. Hát nem. A babám ügyesen szopizott, de 4 hónap után feladta. Nem csodálom, nem volt mit.

A tápszerről még annyit: határszéli faluban lakom, nagyvároshoz közel, és a gyógyszertárban NINCS tápszer, ennyit a könnyű hozzájutáshoz.

Pl azért mert mikor próbáltam két lll tanácsadót hívni, elhajtottak a búsba, hogy most nem érnek rá. Amúgy is az lll-tól a t@k@m kivan. A tehéntej a kisbociknak való dumától szintúgy. Meg hogy fajidegen fehérje, persze, mint minden más tej és húsféle amit megeszünk. Túl van misztifikálva ez a szoptatás de nagyon, és lelki nyomorékot csinál sok anyukából. Az első lányom egyszerűen nem szeretett szopizni (nem volt cumizavaros, mert kapott ugyan pótlást, de amíg csak lehetett pohárból, csak utána álltunk át a cumisüvegre, miután a kaja jelentős része tápszer lett), és nem is volt hajlandó normálisan szopni. 3 hónapig szoptattam de végig pótlással, és közben milliószor megkaptam a gyerekorvostól, meg a védőnőtől, hogy biztos nem is akarok, mert aki akar az tud, és nem igaz hogy ekkora ciciben nincs tej. Fel tudnék rúgni minden ilyen okoskodót azóta is. Emiatt voltam depis 3 hónappon keresztül. Aztán bevettem a leszarom tablettát, és abbahagytam a szoptatást. A gyerekemnek semmi hátránya nem származott ebből. Nem allergiás, nem beteges.

A kicsim cicimániás. Nem hajlandó mást a szájába venni. 1.5 éve szopizik, 11 hónapos kora óta hajlandó elfogadni a csőrös itatót, és iszik kb 2-3 dl teát. (a hozzátáplálást 6 hónaposan kezdtük) Imád, és hatékonyan is tud szopizni, bár sosem volt nagy mennyiség, de neki pont elég. Vele is úgy indultunk, hogy nem volt tejem, így már a kórházba szedtem a cerukált, és itthon a more milket.

Utólag derült ki az elsőnél, hogy a prolaktin szintemmel is gond van. Erre adhatott volna tanácsot bárki. Amúgy ha normálisan tudnák kezelni a tanácsadók a helyzetet, és nem döngölnék a földbe azokat akik nem tudnak szoptatni, akkor többen fordulnának hozzájuk.

Én írtam a lll. egyik tanácsadójának, amikor a kisfiam "furcsa" dolgokat kezdett csinálni a cicin. 3-4 levelet váltottunk, a vége az lett, hogy ő már mindet tudott a gyerekemről, rólam, a családomról, a terhességemről, a szülésemről... én meg még jobban össze voltam zavarodva, mint mielőtt megkerestem. Ja és minden levelének az volta a lényege, hogy én csinálom rosszul a szoptatást, és ugyan miért zavar, ha óránként cicin akar lenni a gyerek... Szóval egy idő után nem írtam vissza neki, a babám elhagyta a "furcsaságokat", 4 hónapig csak anyatejet kapott, most már három hete kap ebédre répapürét, és 30 dkg választja el attól, hogy megduplázza a születési súlyát.

Egyébként őt is tápszerezni akarták a kórházban, mikor két napos volt. Oda is hozták a tápszert, hogy adjam be neki én meg szépen kiöntöttem a csapba.

A lényeg, hogy nagyon könnyű azt mondani, hogy "Gondod van a szoptatással? Keress fel egy szoptatási tanácsadót!" Persze. Budapesten. A vidékiek, meg megkérdezik, az anyukájukat, a védőnőt, esetleg egy barátnőjüket, utána olvasnak neten és EGYEDÜL megoldják a helyzetet.

Az én véleményem az, hogy nem véletlenül termeli az anyai szervezet az anyatejet, de ha nincs akkor tápszer kell. Van aki tud szoptatni és van aki nem. Ez nem függ a mell méretétől, az étkezési szokásoktól, vagy bármi boszorkányosságtól. Akinek van teje az szoptasson, akinek nincs az adjon tápit a babájának. A lényeg, hogy szépen fejlődjön a gyermekünk és egészséges legyen.

Én is írtam szoptatási tanácsadonak, nem is egynek, egyik sem méltatott még válaszra sem, akit elértem telefonon, az látatlanba közölte, hogy a gyereknek cumizavar van vegyem el a cumiját és nem lesz semmi gond!

Hát ez szerintem minden csak nem szoptatási tanácsadás!

És igaza van itt minden előttem írónak, hogy nem kéne a földbe döngölni az anyukákat, akik nem tudnak szoptatni, vagy nincs elég tejük. Esetleg a szoptatási tanácsadást a kórházakban kéne kezdeni és nem olyan szinten, mint ahogy azt a csecsemősök előadják!