Valaki meg tudná ezt magyarázni nekem?

Ahol én szültem, elvileg szoptatáspártiak. Ha az anyuka kéri, ír fel a gyerekorvos tápszert hazamenetelkor. Ha szükséges kiváltja, ha nem, akkor nem.

Egyébként hiába vannak fényes jelszavak, hogy szoptassunk, a nővérek, szülésznők stb. nem túl segítőkészek ebben.

Császáros voltam, eleve kb. 8 óra kóma után hozták ki a babámat, örültem, hogy ülni tudok, lövésem se volt a szoptatásról. A hasamban cső, katéter, a könyökhajlatomban tű... A kutya nem jött segíteni, hogy hogyan kezdjek neki, mit, hogyan csináljak (nagyok a cicijeim, nagy a mellbimbóm, ráadásul befelé fordul). Hiába kértem őket, hogy jöjjenek segíteni, mindig elfelejtették...Szegény babámnak nem volt elég a cukros víz és a pár csepp előtej, amit nagy nehezen a harmadik! napon sikerült kicsikarni. Szegénykém besárgult, 3 óránként kiadták fél órára, hogy szoptassam meg. De könyörgöm, nem volt mit adni neki...

Úgyhogy én írattam fel tápszert.

Itthon kb. az ötödik-hatodik napon indult be a tej, de fejésre. Addigra a baba megszokta a cumit, eszében sincs küzdeni a kajáért, ami amúgy is kevés lenne neki ciciből. Így fejem és üvegből kapja, de muszáj a tápszer is.

Itthon próbált a védőnő is segíteni, de miután negyven percen keresztül üvöltött a gyerek és sehogy se akart a cicire kapni, se bimbóvédővel, se sehogy, feladta ő is a segítségnyújtást.

Üdvözlöm a kérdést, az én és a szopis szakma ügyét feszegeti éppen! Pontosan erről beszélek én is és még rajtam kívül itt sokan... Ezért "szapulom" én mindig az eüsöket. Sajnos ez ma itt Mo-n az átlag. :(

Nagyon összetett a dolog, hogy miért; és nagyon nehéz változtatni a helyzeten. De remélem, hogy nemsokára már én is tehetek a dolog ellen a magam módján! :)

Nem titok. Én a Dél-pestiben szültem most is és 10 évvel ezelőtt is. Mára már olyan szervezettnek tűnik a gyermekágyas osztály, mint 10 évvel ezelőtt, de még soha.

Szó szerint ki kellett pihennem azt a 4 napot, amit ott töltöttem, kicsit rossz "szájízzel" gondolva vissza. Mostanra viszont megértettem, hogy mi volt annyira "rossz". Nyomasztó volt, hogy az embert már szülés után nem hagyták "tespedni", bár szó se róla, jól esett volna, ha maximális nyugalmat hagytak volna, ehelyett arra ösztönöztek, hogy tessék mozogni, tessék felkelni, tessék mindent elkezdeni csinálni, majd állandóan a megszokott időkben nyüzsgött a szoba a csecsemősöktől, a védőnőtől, az osztályápolótól, a tanácsadóktól, mindenkitől és szinte mindenki két nyitott kézzel közelített melleink felé, hogy "mi a helyzet", úgy a 72 órás belövellést várva, mint utána. A férjemen kívül sokmindenki nem fogdosta a melleimet, de ott a kórházban a "szakemberek" állandó jelleggel mindenkinek ellenőrizték a helyzetet úgy, mint a szoptatás technikai és egyéb oldalát.

Nyomasztó volt, hogy lasszóval, de emberi módon és segítséggel ostoroztak minket, hogy tegyük mellre, van-e már előtej, hogy állunk, de napi nem tudom hányszor... 3 napig semmi nem volt nálam, pedig 10 évvel ezelőttről csupa jó emlékeim vannak a tejtermelődésem tekintetében. Frusztrált mindenkit, hogy mintha csak azt kérdezték volna óránként, hogy van-e széklet, ezért mint a katonaságnál, mindenki ezen a két dolgon dolgozott a legtöbbet. Valahogy tejet produkálni.

Annak rendje módja szerint a 72. óra hajnalában láss csodát, megindult a tejem...

A szobában mindenkinek, annak is, akinek anatómiai gondjai voltak, annak is, akinek addigra besebesedett a mbimbója stb.

Tehát utólag nézve, most már megértem az akkor "átkozottnak" hitt katonás kórházi napokat és a túlbuzgó kórházi alkalmazottakat.

A tápszerre nagyon indokolt esetben adtak receptet, aki kért és bebizonyosodott, hogy nehézségei lehetnek.

Idén januárban szültem a Margit kórházban. A szülést követően a nagy vérveszteségtől elájultam és bár estére jobban lettem, nem is láthattam a babámat, nem hogy megfogjam, csak másnap reggel. Szó szerint semmit nem mutattak a köldökcsonk-ápoláson kívül, még azzal is fél órát szenvedtem, hogy hogyan kell felöltöztetni, hiszen soha nem csináltam, de nem is láttam ilyet. Próbáltam mellre tenni, ment is - legalábbis azt hittem - de egy cseppet sem szívott, csak cumizott. Senki nem segített. 3 napon át szenvedtem és vártam, hogy a kérésemre, miszerint mutassák meg, jöjjön valaki, az, aki jött, 2 perc után ott hagyott. Végül az ebédet hozó alkalmazott, idős, 3 gyerekes anyuka mutatta meg, mit és hogyan kell csinálni, a besárgulás határán, a negyedik napon.

A tejem nem lövellt be, hazaküldtek, de legalább tudam, hogy tegyem mellre.

Sztem is kórháza válogatja. VAn ahol nagyon görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyereknek semmit, csak szoptasson anyuka, majd megjön az a tej. Van ahol azonnal ugranak a tápszerért. Sztem lehetne ezt rugalmasan kezelni.

Nekem mindegyik gyereknél harmadik napra jött meg a tej. Az első gyerekem éjjel-nappal üvöltött addig, annyira éhes volt, hiába szoptattam. Semmit nem adtak neki, pedig kértem. Végül a szobatársam adott anyatejet, mert annyi volt neki, hogy a csapba töltögette. El is hallgatott rögtön a kicsim. :) Na de a kórházból úgy jöttem haza mint egy zombi, a kialvatlanság miatt.

Jó lenne, ha tudnák ezt rugalmasan kezelni. De azt nem tartom helyesnek, hogy már a kórházból tápszer recepttel lehet hazamenni. Ha szükség lenne rá mégis, akkor pár percen belül beszerezhető egy csomó helyen akár recept nélkül is.

Tévedés, hogy bárhol beszerezhető a tápszer recept nélkül, újszülöttek részére! Nálunk a HA-s, 1-es tápszert pld. csak recepttel adták ki a patikában! 2-est már lehetett venni recept nélkül is, ami ugyebár 6 hónapos kortól való.

Nekünk is felírták a kórházban, és bizony szükség is volt rá mert nekem pld. az 5. nap körül lett valamicske tejem, de 3 hónap alatt ,akármit is csináltam (szoptatós teák ,bogyók, levesek, pihentem, ettem-ittam), 20 ml-nél soha nem volt több tejem 2 mellből, egy órai szoptatás után.

És mivel nem a fővárosban élünk, nekünk gáz lett volna, ha recept nélkül megyek haza. Szóval szerintem ezzel nincs semmi gond. Maximum nem váltja ki az ember, ha nincs rá szükség, és ennyi, ilyen egyszerű.

Szia!

Én csak azt tudom, hogy baba barát kórházban ez úgy működik, hogy fejni kell mint az atom! Ha van tejed azért ha nincs akkor azért. Én is császárral szültem első nap nem tudtam szoptatni mert feküdnöm kellett és nem is láttam, hogy kell mellre tenni a babát, csak jöttek és rám tették. Meg akkor még csak előtejem volt. Második nap indult meg a rendes tej. 24 óra fekvés után kelhettem fel és akkor szóltam, hogy mutassák meg hogy kell mert béna vagyok. Nagyon rendesek voltak segítettek, akkor már jött a tej rendesen. Zuhanyzáskor csöpögött is... Mondták is, hogy fejni kell nehogy elapadjon!!! Volt a csecsemő szobában egy elektromos mellszívó felváltva ültették oda az anyákat akiknek volt tejük, akiknek nem volt vagy kevés volt azok kaptak steril poharat és abba kellett fejni. Én 4 napot voltam a kórházban a szülés után és mire hazajöttünk már nagyon sok tejem volt, nem tudtam itthon abba hagyni a fejést mert ha nem fejtem le kemény lett a mellem, forró volt és ha már a ruha hozzáért fájt. :S

Akinek nem volt teje azokat sem írtak fel tápszert a hazamenetelkor. Őszintén megmondom nem tudom mi lett azoknak a tejeknek a sorsa amit leadtunk a nővéreknek... én úgy tudom nem adták oda más babáknak, de lehet, hogy végül a koraszülött osztály kapta meg. Én mindig csak fejtem-fejtem és tettem a hűtőbe a felcímkézett üvegeket.