Tényleg el kellene választani?

Az én anyukámnak is a középső babája meghalt, ezért születhettem meg én. Csak kettőt akartak... és akkor én nem lennék, ha ott van az a "másik". Szóval így lettem az én nevem jelentése "Isten ajándéka". Gondolj arra, hogy a most létező babád talán nem is lenne, ha meg lenne a másik. Én sokszor éreztem azt, hogy anyukám nehezen jön ki velem, mintha éreztem volna, hogy ő is hezitál, hogy talán mással könnyebb lenne..., szóval Te szerintem próbáld lezárni, úgy, hogy arra gondolsz, milyen jó, hogy két egészséges, szép gyerkőcöd van.

Én nem vagyok a hosszú szoptatás mellett, hacsak nem orvosi szempontból kötelező, bár nincs erre biztos recept, hiszen minden allergia eredője bizonyos enzim hiánya, amit bármilyen hosszú ideig is szoptat valaki, sajnos nem tudja belevarászolni a babába. Ez a jelenlegi, nem a 10 évvel ezelőtti kutatások eredménye, amire a hosszan szoptatóspárti ligák támaszkodnak.

Viszont megértelek ennek szellemében, hogy miért érzed szükségét. De a gyereked nem nőhet fel az elvesztett babó árnyékában!

Persze inkább szopjon, minthogy Te kerüljél komolyan pszichiátriai kezelésre. Az együttalvás meg hát kinek mi jön be. Ha nálatok az egész család kényelmesen elfér a franciaágyon és mindenkinek ez a jó, akkor jó. Szerintem nem fogsz jobban aludni, ha hirtelen átviszed a gyereket.

Én amúgy imádom, ahogy a kiságyban mosolyog, játszik és egyszerűen ragyog az arca, mikor reggel meglát.

Kérdező, már tudom, ki vagy... Írok nemsokára!

Érdekes, hogy a korábbi hangoskodók rögtön elhallgattak... Ugye-ugye, előbb kellene kicsit gondolkodni, türelmesnek lenni, esetleg KÉRDEZNI és csak utána ítélkezni! Jól írta a Kérdező, sok hasonló kérdés mögött komoly, összetett helyzetek vannak, amikre nem lehet csípőből tüzelve válaszolni. Csak sajnos nem is minden hozzászóló alkalmas ilyenfajta lelki támogatásra...

Az én "ítélkezésemnek" megvan az oka, mert sajnos ez a sokévi átlag. De ettől függetlenül én is ismerek kivételeket (akik csak tovább erősítik a szabályt) és ezt sokszor el is szoktam mondani. Csak másokhoz hasonlóan nekem sem mindig van időm és erőm ugyanazokat leírni minden egyes nap. Bár ígyis folyamatosan egyforma köröket futok, mert a kérdések 90%-a kb. 10 témában összefoglalható lenne..!

Arról nem beszélve, hogy én is eüs területre készülök.

Tudod, ez megint egyéni, de én kb. 10 éve csetelek, fórumozok rendszeresen, úgyhogy már van némi gyakorlatom az internetes netikettben és szokásokban. És pont azért, mert ez is egy anonim oldal, ahol aztán "bármit" szabad, sokkal jobban oda kellene figyelnünk arra, mit és hogyan mondunk. Aki még viszonylag kezdő netező, annak még alig van fogalma ezekről a dolgokról; ezt csakis a gyakorlat hozza meg. - De a tapasztalatlanság sem lehet mentség arra, amikor valaki tényleg minősíthetelenül reagál egyes kérdésekre, kommentekre. És ebben a topikban is lehetett találni néhány ilyet.

Az "írott beszéd" rákfenéje, hogy nincs mögötte metakommunikáció, úgyhogy csakis abból érthetünk, ami a szavakban, mondatokban elsődlegesen benne van. És pont ezért kellene odafigyelni rá. De ez van, mindig lesznek olyanok, akik kevésbé tudják ezt jól művelni.

Én korábban sem hangoskodztam csak leírtam hogy manapság a szopihisztéria okoz sok lelki traumát a nőknek, ezt továbbra is fenntartom. Én akkor sem a kérdezőre értettem feltétlenül, csak drukkoltam neki (ahogy le is írtam) hogy minél könnyebben menjen a leválás neki és a gyermekének is.

Ettől függetlenül nagyon együttérzek vele, és tudom hogy nála nem ez volt a kiváltó ok, de fenntartom hogy az anyák nagy részsének ez okoz lelki traumát, hogy nem sikerül megfelelniük a manapság dívó tankönyvi normáknak, melynek lényege a szoptass, szoptass, szoptass. Ha nem tudsz, olyan nincs, akkor is tudsz! De ez tényleg OFF volt ezért elnézést is kértem/kérek.

Off:

Valahol értelek és megértelek - de lehet ezt más oldalról is nézni ám. Ez a "szopihisztéria" talán pont azért van, mert egyre több anyuka és szakember veszi azt észre, hogy mennyire fontos a szoptatás és próbálnak is tenni azért, hogy ez minél több embernek sikerüljön!

Sokszor találkozom a tiedhez hasonló elképzeléssel, miszerint a szoptatás most csak egy új (és mint ilyen, múló) divat; pedig valójában nem. Inkább úgy mondanám, hogy reneszánszát éli mostanában, hála az égnek. És minden olyan korszakban, amikor valamit (újra) felfedezünk, az elején sokszor még a csapból is ez folyik, "üssük a vasat, amíg meleg"-alapon. Ez van most a szoptatással is szerintem.

És igen, az is igaz, hogy vannak, akik néha elvetik a súlyt és már tényleg tukmálják a témát, nem hagyják abba a vége után sem. (Bízom benne, hogy én azért meg tudok állni, ha kell.) - De én azt látom, őszintén megmondva, hogy talán nem felesleges ez a "propaganda", sőt!

Mert nézzünk csak itt körül: naponta jönnek fel új kérdések, pedig tele van az archívum ugyanazokkal a tucat-esetekkel. És még mindig szép számmal vannak itt is közszájon forgó tévhitek, amiket évtizedekkel ezelőtt gondoltak helyesnek (pedig már akkor se voltak azok). Szóval valóban felesleges az, hogy ennyien vagyunk, laikusok és szakmabeliek, akik népszerűsíteni próbáljuk a szoptatást? Nem hiszem.

De abban abszolút igazad van, kedves hozzászóló, hogy néha már túl sok a dologból - vagy inkább úgy fogalmaznék, nem mindig a megfelelő módon kapnak az anyukák támogatást! Mert a HOGYAN sokszor többet számít (segít vagy épp ront), mint maga a tanács vagy a mögöttes szándék...

Én is értem a te álláspontodat, szóval megértem az anyatje fontosságát, én inkább az ellen vagyok hogy aki nem tud szoptatni azt sok helyen nem nézik anyaszámba. Nálunk a védőnői szolgálaton például ha valakinek elmegya teje, vagy a baba leválasztja magát, iszonyat lelkifurdalást tudnak okozni, sajnos. Ha nem szoptat valaki naggggon sokáig, csóválják a fejüket ha meg valakinek a teje nem elég már meg a gyerek választja le magát, nyüstölik, mintha az ő hibája lenne. Persze megértem hogy ez a dolguk, de sajnos akkora lelki sérülést okoz ez sok anyánál hogy hihetetlen. Mintha nem élenne elég jó aki abbahagyja valami miatt.

Egyéábként meg az is igaz hogy napjainkban a babák mozgásfejkődlse valóban le van lassulva, és ez nagy általánosságban igaz. Gyermekorvos is ezt mondta, és sokszor olvasom is. Ez pont abból is alakulhatott ki, hogy sok anya próbálja minél tovább babává tartani a gyermekét, és nem nézi a természet törvényét, miszerint az megnő. Egy óvodás, bölcsis korú gyermeknek nem az anyatej a tápláléák, neki már rendes "emberi" táplálkot kell ennie, mert a szoptatás ekkor már nem a gyermek, hanem sok esetben az anya szükséglet, aki lelki okokból szoptat, mert jól esik neki hogy a babája cicizik...azt nem nézi hogy ezzel gátol bizonyos dolgokat. De ez sok esetben (mint a kérdezőnél is) nem az ő hibája, hanem lelki vagyegyéb okok vannak a háttérben, és az egyik ezek közül a "szoptatni, szoptatni, szoptatni felntőtkorig"

Még annyit, hogy itt is egy dolog kéne: arany középút. Szoptatni a babát, de etetni a kisgyermeket. Ez az én álláspontom, de természetesen nemkövezem meg aki másként gondolja. Mindenesetre csak ledöbbent amikor adott két gyermek (saját szememmel tapasztalt eset rokongyermekeknél), közel egy évesek, uzsiidő. Egyikőjüktől kérdezi az anyja: eszel egy banánt? A gyerek ránéz a gyümiskosárra, és felkapaszkodik, odatipeg, kezébe kapja a kanalat és vár amíg az anyukája meghámozza a banánt. A másik gyerek meg elkezdi cibálni az anyja pólóját, dünnyög hozzá (fekvő helyzetben) és az anyukája megkézrdei: kérsz cicikét? Cikizézel, bogaram?

Na ez az amikor azt mondom, hogy az egyik más gyermek a másik még baba. A baj csak az, hogy kora szerint már egyik sem baba...

Most már befejezem az offot, tényleg megértem én ha valaki máshogy nevel mert nem vagyunk egyformák, de a végletek sosem vezetnek jóra.

Mindenkinek jó babázást és egészséget!

Hát, az eüben sok a hiányosság, ezzel abszolút egyetértek. De sajna minden területen vannak olyanok (bőven), akik jobb lenne, ha inkább mással foglalkoznának... És amikor emberi sorsokkal kapcsolatban, pl. szociális vagy egészségügyi területen fordul elő ilyesmi, az nyilván sokkal látványosabb, dühítőbb és jobban tud fájni.. Osztozom a véleményedben. :(

Tudod, én azt gondolom, hogy mindent lehet (nagyon) jól is és (nagyon) rosszul is csinálni, ha épp. Én jelesül nagy szoptatáspárti és kötődően nevelő anyuka vagyok (ki gondolná:) - de mindezt igyekszem úgy csinálni, hogy azért ne vágjak alá a természetnek sem közben. Persze én is hibázok sokszor, és ezek nagy részét látom-tudom is, ráadásul a lányom elég nyuszi-fajta. Plusz, szülés körüli gondok miatt a fejlődésében is lemaradt, úgyhogy ez is nehezíti, hogy felvegyük a "normális" tempót. (Bár kinek mi a normális, ugye.)

Viszont. Én azért óva intelek attól (ha fogalmazhatok így), hogy túlzottan általánosíts, miszerint a kötődés nem olyan jó dolog. Mert a mondataidból valahol ezt érzem kicsit.. ? De ha inkább arra gondolsz, hogy lehet rosszul is csinálni és eltúlozni, azzal már egyetértek. :)

Én is látok időnként olyan eseteket, amikor a szülő nem tud megálljt parancsolni a gyereknek vagy a folyamatnak, és az egészséges kötődés már tényleg elkényeztetésbe és társaiba megy át. Vagy a szülő, és/vagy a gyerek nem tud a körülményeknek megfelelően(!) önálló lenni, nem tudnak elszakadni egymástól, annyira sem, amennyire egyébként lehetne. (Nem mondom, hogy kellene, vagy szükséges lehetne; hanem csak azt, hogy annyira elszakadni, amennyire a természet diktálja, ahogy te is írod.) De hangsúlyozom, hogy eredetileg nem ez a felfogás lényege, sokan közülünk nem is esnek ilyen "hibákba" és a "látszódó" esetektől eltekintve maga az elgondolás még nem rossz, sőt!

Szóval azért, mert a nagy átlagból úgy TŰNIK, hogy ilyen folyamatok zajlanak manapság, még nem biztos, hogy ez a legjobb következtetés (és a valóság).

Mindez nem kioktatás ám, csak hozzáfűzés. :)

És nyilván én sem a kérdező esetére gondoltam, az jóval összetettebb ennél.