Egy jo cikk a hosszantarto szoptatasrol?

Te érted félre, már ne haragudj!

Az antalvalis cikk a bevezetőn túli! résztől egy máshonnan (lifenetwork.hu) vett anyag, amit a másik honlap is csak átvett, valószínűleg külföldről. (Az Amerikai Gyermekgyógyászok Társasága már eddig is adott ki téves információkat a szoptatásról, sajnos.)

Az idézett cikk valóban azt mondja, amit te is - de jobban el kellene olvasni a bevezetőt, amit Adrica írt! Abban ugyanis az van, hogy az atópiás dermatitiszt Adrica (és Vali) szerint sem a szoptatás okozza, hanem sokkal inkább a minket körülvevő káros anyagok.

Azzal, amit feljebb írtam, nem az idézett amerikai cikket minősítettem (bár szerintem is hülyeség), hanem azt a félreértést próbáltam helyre rakni, amit az első válaszoló írt, miszerint az antalvalisok is egyetértenének a cikk állításaival. Pedig nem. Ott van a bevezetőben napnál világosabban, hogy ők sem úgy gondolják, hogy káros lenne a hosszú távú szoptatás!

A hosszú távú szoptatás (itt most 2 éves kortól értem) már leginkább a kötődés mélyítéséről szól szerintem.

Persze továbbra is nagy az anyatej fiziológiai jelentősége is, mert még mindig megvannak benne a korábban is jelenlévő immunösszetevők, stb. És a fenti cikkből is jól látszik, hogy a gyerek immunrendszere csak pár éves korára éri el a maximális működését, szóval addig mindenképp előnyös, ha kap még anyatejet.

Én egyébként úgy gondolom, hogy az anyatej kvázi multivitamin a gyereknek. Akkor sem feltétlenül lesz baja, ha nem kapja, de ha igen, az mindenképp előnyére válik. Tényleg olyan, mint egyfajta bónusz.

A tej tápértéke, táplálkozási jelentősége ennyi idősen már nyilván kicsi, hiszen a gyerkőc minden mást is eszik mellette. De mivel továbbra is nagyon egészséges, ez ellensúlyozza az előbbi kis mennyiséget. ("Kevés, de nem lényegtelen.")

De, a szopi pszichés szerepe az, ami szerintem igazán lényeges lesz ebben a korszakban. Az első 1-2 év alatt siekresen kialakult a kötődés - és most ebben a szakaszban tud ez elmélyülni, a szopin keresztül is. (Persze nemcsak ez az egy módja létezik, íródjon le itt is, de a szoptatás igen jó módja akkor is.)

Hogy egy konkrét példát hozzak:

2-3 éves korban is rengeteg újdonságot él meg a kisgyerek, jelesül pl. sokan bölcsibe mennek. Ez egy hatalmas változás az életükben, mert ekkor kell először ténylegesen is elszakadni az anyától. (Más kérdés, hogy ez egyébként elég szerencsétlen kényszerhelyzet, dehát ez van.) Ez a váltás szinte minden gyerekben félelmet és aggódást vált ki, hiszen eddig végig anyával volt. - Ha az anyuka a beszoktatás és a bölcsi alatt is folytatja a szoptatást, azzal jó eséllyel segítheti a gyerkőce megnyugvását, azt éreztetheti vele, hogy ő továbbra is mellette van, "nem veszett el".

Ennek a jelentőségét pl. én is tapasztaltam a lányomnál, aki egyébként is nagyon félénk idegen környezetben. A bölcsi elején egy ideig újra magunk közé "kellett" vennünk éjjelre, mert újra elkezdett ébredni, vélhetően a nappali lelki megpróbáltatások miatt. Szoptatni mondjuk nem szopizott éjjel, arra már nem volt szükség, de a mi közelségünkre igen. Pár hét után megoldódott a dolog, mostmár újra külön alszik. - De a lényeg nálunk is ugyanaz volt: az anyához, gondozóhoz való közelség (szoptatás) mindenképp pozitívan hat a gyerkőc lelkiállapotára és segít neki átjutni a nehéz időszakokon, ha arra van szükség.

És mielőtt előjönne az önállóság problematikája, mint súlyos ellenérv - a kötődő nevelés sem ez ellen működik, sőt. :)