3 napja potlaskent tapszert kap 5 honapos babam, ma mar nem akar szopizni, pedig meg van tejem, csak nem eleg. Tehetnek valamit, hogy meg szopizzon?

Kedves utánam válaszoló. Lehet, hogy nehéz elhinni, de TUDOM, hogy miről beszélek, mert én is végigcsináltam ugyanezt az enyémmel. Ő is volt rész-tápszeres jóideig, de sikerült róla visszaállni. Ezért merek itt tanácsot adni, és olyat, úgy, amilyet.

Nem arról van szó, hogy bárkit is lelkileg a földbe akarnék döngölni. (Mellesleg nem én vagyok itt az egyetlen, aki ezt az utat szokta javasolni vélt vagy valós tejhiány esetén - csak mondjuk azon kevesek egyike vagyok, akik névvel és határozottan teszik ezt..) Én is megjártam, ráadásul a nagy részét egyedül, úgyhogy pontosan tudom, milyen nehéz ilyenkor érzelmileg.

De, úgy gondolom, hogy azzal nem jut előbbre az anyuka, ha közösen, napokig csak "nyalogatjuk a sebeit". Hidd el, én minden ilyen történetnél itthon a gép előtt empatikus érzelmekkel vagyok, csak ez a túloldalon nem (mindig) látszik. Sajnos nincs időm és erőm sem arra, hogy minden választ olyan bevezetővel indítsak, miszerint "nagyon együttérzek veled, tudom, milyen, nagyon nehéz, sajnállak stb..." Egyszerűen muszáj a gyakorlati részről beszélni, arról, hogy mit hogyan kellene, konkrét javaslatokat tenni, ha azt akarom, hogy az anyuka előrébb jusson. És hidd el, hogy én is azt szeretném!

Az meg, hogy van egy adott stílusom, szerintem nem baj. Nem vagyok egy nagyon érzelmes típus (kifelé legalábbis), inkább gyakorlatias szoktam lenni (ez viszont talán látszik a válaszaimból). De közben igyekszem megfontoltan és nem bántóan írni, mert magamon is megtapasztaltam, hogy egy rosszul irányzott szó is elég ahhoz, hogy a másik ne akarjon meghallgatni, ne higgyen nekem, mégha én mondom is a helyeset.

És bocsánat, amiért (megint) sokat offoltam magamról, de ezt szerettem volna leírni.

Nem először kaptam már meg én is, hogy de a "szopisok" meg a tanácsadók csak "beszélnek összevissza, közben meg fogalmuk sincs semmiről, nem tudják, mi min megyünk keresztül". Dehogynem! Elárulom nektek, pont azokból lesz a (hivatásos, komoly és megbízható!) tanácsadó, akik átélték már ugyanezt - azért, mert közben azt is megtanulták, mit és hogyan érdemes csinálni, hogy jobb legyen. És ezt a plusz tudást szeretnénk nektek is átadni, hogy nektek is jobban menjen a szopi. (Nem véletlen, hogy pl. a Ligába is csak olyan anyuka csatlakozhat tanácsadóként, aki maga is sikeresen szoptat már 1 éve - mert csak így fogja tudni ő maga is, hogy miről beszél.)

De hát igen, az én "szakmámhoz" az is hozzátartozik, hogy abbahagyjam, ha a másik fél nem akarja, hogy segítsek. Ha nincs szükség a tanácsomra, akkor tudnom kell félreállni. (Aminek belül sose örülök, szomorú vagyok miatta, de ez van, tiszteletben tartom a másik fél álláspontját.)

Ha a Kérdező tanácsot kér ÉS elég nyitott is ahhoz, hogy elgondolkodjon rajta vagy megfontolja, kipróbálja(!), akkor igyekszem segíteni. De ha nem, akkor nem. Ennél többet egyikünk sem tehet.