Meddig tartjátok normálisnak, ha egy gyerek szopik? (ha nem is állandóan, de néha kéri a cicit)

Én se vagyok híve, ez a része furcsa számomra főleg, hogy csak odamegy megnézni meg puszit ad rá....(?)

Nem tudom...nekem ez a puszilgatás már nem fér bele, van arra más szerencsére:) Ha annyira szeret meg a közelségemet kívánja, puszilgassa az arcom stb. :)Szóval nálunk táplálási funkciót töltött be (ha akartam volna, se kérték máskor,csak ha ettek belőle 5-10 perc alatt és már engedték is el). 13 hónapig szopizott mindkét gyerek, nem szoktattam le őket hanem ők mondtak le róla.

Nekem furcsa mikor a 2 éves kisfiú, értelmes, beszél stb. megy cicikézni...De hangsúlyozom,ez az én véleményem.

Mindenki úgy csinálja ahogy jó neki.

Nekem nem kor, hanem a beszéd a határ. Egy összefüggően beszélni tudó gyereket biztos nem szoptatnék. A 3 év is fura nekem, 3 éves a lányom, el se tudom képzelni, hogy szoptassam...

De szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó.

"Néha csak felemeli a blúz, megpuszilja egy földöntúli mosoly kíséretében, és megy vissza játszani. "

Véleményem szerint pont ez az, ami már 1 évesen sem normális.

06:57nak

nálad a pont

Sajnos ez a társadalom végletekig korlátolt.

Az a normális, ha 3 éves gyerek tv-zik ezerrel, és chipset, meg cukross löttyöt vedel:-((((

egy szintén 20 hónapja, másodjára szoptató UFO voltam

Látom, ugyanúgy erős szakadék van ebben a témában, mint az otthonszülés-kórházi szülés, vagy együtt alvás kontra különalvás témában. Szerintem tök normális 3 éves korig.

A puszilgatás meg? 20 hónaposan? Miért deviáns?

És ha akarna még, inkább elválszatod??

Meg 5 éves koráig aludhat csak macival?

Szia, UFO! :)

A 6:57-es vagyok, aki kiverte a biztosítékot.

Csak szólok, hogy nem ítélek el senkit, ki meddig szoptatja, de úgy látom, engem elítélnek. És itt van a hangsúly. Le lehet pontozni. A kérdésre válaszoltam, de a fentebb idézett jelzők minősítik azt, aki az ellenkezőjét csinálja. Én nem minősítettem azt az anyát, aki ilyen-olyan módszerrel, a saját elvei alapján megvonja a gyermekétől ami jogosan jár neki. Nem minősítem, és elvárom, hogy engem sem minősítsenek. A magánügyem, amit a kérdésre válaszolva megosztottam, mint példát.

Tehát: én is UFÓ vagyok a ritkábbik fajtából.

De tudjátok mit? Büszke vagyok rá. Nem féltem a mellem, az időm, és én sem tudtam elképzelni, hogy ez lesz. De jó, nagyon jó így, amíg Ő akarja.